in

20 éve a Cavaletta élén

Beszélgetés Danku Istvánnal

Idén ünnepli 20. születésnapját a Cavaletta Művészeti Egyesület, melynek tagja a Cavaletta Nőikar, illetve az Ad-Hoc színház. A jubileumi év kapcsán beszélgettünk Márton Danku István művészeti vezetővel.

Hogyan alakult meg a Cavaletta?

Az egyesület gyakorlatilag az Erkel iskola zenei tagozatából nőtte ki magát. Jómagam 1991-ig tanítottam ott, majd amikor átkerültem a Református Líceumba, a lányok megkerestek, hogy jó lenne továbbra is együtt énekelni, így alakult meg a Cavaletta leánykar, majd 2000-ben a Cavaletta Művészeti Egyesület. Az akkor létrejött, közel negyvenfős kórusban énekelt például Dezső Piroska, Herczenik Anna, Baráth Emőke, Baráth Nóra, Soós Gabriella, Albert Julianna, akik azóta sikeres, nagyszerű zenészekké váltak. Érdekesség, hogy alighogy megalakultunk és elkezdtük a közös munkát, rögtön jött egy felkérés Talange-ból, Franciaországból, úgyhogy 1991 októberében már utaztunk is egy kétórás anyaggal. Ez a kapcsolatunk aztán 15 évig tartott.

A francia konzervatórium mellett van más nemzetközi kapcsolatuk is?

Szoros együttműködés alakult ki a németországi testvárvárosunkban, Aichachban működő gimnáziumi ének-, és zenekarral, illetve mindeközben bekapcsolódott, és mind a mai napig tart a müncheni zeneiskolával való kapcsolatunk.

Mik a kórus idei tervei?

Most gőzerővel készülünk a novemberi, müncheni koncertre, ahol a helyi zeneiskolával közösen fogjuk előadni Karl Jenkins: The Armed Man című miséjét. Ezt a nagyszabású koncertet megelőzően pedig ős – szel tartunk a müncheniekkel közösen, egy háromnapos kórustábort Észak-Németországban. Illetve már elkezdtük összegyűjteni az anyagokat, fotókat a jövő évre, amikor is a 30. születésnapját fogja ünnepelni a Cavaletta. Ennek apropóján szeretnénk a meglévő kiadványunkat tovább bővíteni. Ebben a már meglévő kiadványban minden megtalálható a kórus történetéről, fotókkal, dátumokkal, eseményekkel, valamint az Ad Hoc színházról is olvashatnak. Ami fontos még, hogy a müncheniekkel közösen elkezdünk felkészülni a 2021-es jubileumi évünkre is. Ez két részre oszlik majd. Egyfelől a kórusnak lesz egy nagy koncertje, másfelől készülünk egy jubileumi színdarabbal is, de azt még nem árulom el, hogy mi lesz pontosan. Annyit azonban elmondhatok, hogy szeretnék visszacsábítani egy-két régi színjátszót is.

Beszéljünk egy kicsit az Ad-Hoc színházról is. Hogyan és mikor alakult ez a színjátszókör?

Nagyon régen, az 1990-es évek közepe táján alakult ki baráti körből, illetve a kollégáimból. Mindig bemutattunk a tanárokkal egy-egy darabot, aztán egyszer csak jött az ötlet, hogy alakuljon egy amatőr színjátszócsoport a vezetésemmel. Gyakorlatilag 2000-ben már hivatalosan Ad-Hoc színházként tagozódtunk be a Cavaletta Művészti Egyesületbe. A 20 év alatt majdnem minden évben előadtunk egy vígjátékot a kialakult csapattal, ami körülbelül 22 főt tesz ki.

A két művészeti csoport hogyan készül egy-egy előadásra, heti hány próba van?

A kórussal hétfőnként, olykor csütörtökön és szombaton próbálunk, de a koncertek előtt sűríteni szoktam ezeket. A színtársulatnak mindig keddenként vannak a próbái. Aztán itt is, ahogy közeledik az előadás időpontja, ráerősítünk. A bemutatók előtt körülbelül egy hónappal mindkét csapattal elmegyünk egy úgynevezett „edzőtáborba”. Ezen a háromnapos, nagyon kemény és intenzív gyakorláson szoktuk tökéletesíteni a darabot, utána már csak a finomítások jönnek. Így érjük el azt, hogy minden egyes előadásunk gyakorlatilag hibátlanul tud lemenni. Óriási dolognak tartom, hogy a színjátszósaim a munkájuk mellett mindig képesek gyönyörűen felkészülni.

Mi a Cavaletta Művészeti Egyesület küldetése?

Az egyesület már a megalakuláskor azt a célt tűzte ki, hogy kiszolgálja Gödöllő amúgy is gazdag kulturális életét, illetve, hogy minden egyes testvérvárosba eljusson. Ezt a tervünket hál’Istennek mind a két csoportunkkal sikerült megvalósítani. Voltunk Beregszászon, Zentán, Dunaszerdahelyen, Csíkszeredában, Forssában, Aichachban és sorolhatnám. Sőt, 2004-től kapcsolatban vagyunk a tordaszentlászlói színjátszó csoporttal is. Az erdélyi előadásainkat mindig jótékonysági célokra használjuk. Erdélyben 3-4 olyan színházi előadásunk volt, aminek a bevételét a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium építésére ajánlottuk fel. A Cavaletta Nőikar fellépései is csak akkor fizetősek, ha jótékonysági koncertről van szó. Legutóbb például Böjte Csaba gyerekei számára gyűjtöttünk össze több mint 600 ezer forintot. Ezúton is szeretném ezt megköszönni a gödöllőieknek.

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A kultúra őrzője

A VÜSZI Nonprofit Kft. tájékoztatása