in

A hulladék csökkentés nem pénz, hanem szemlélet kérdés

A múlt év végén jelent meg Tóth Andi Dobd ki a szemetest! című könyve, ami kiváló segítséget nyújt ahhoz, hogy hulladékmentessé tegyük háztartásunkat, vagy legalábbis jelentősen csökkentsük a keletkező mennyiséget. A kiadvánnyal az érdeklődők januárban ismerkedhettek meg a városi könyvtárban tartott bemutatón, márciusban pedig három alkalomból álló workshopon vehetnek részt azok, akik szeretnék kipróbálni és alkalmazni a könyvben található ismereteket.
Tóth Andival, a háromgyermekes édesanyával, a zéró hulladék életformáról és annak fogadtatásáról beszélgettünk.

  • Mikor született meg az ötlet, hogy könyvet ír a tapasztalataiból?
  • Úgy másfél évvel ezelőtt, de nem elsősorban az én ötletem volt, hanem az ismerőseim mondták, hogy olyan sok információt gyűjtöttem össze a blogomon, hogy ez már egy könyvet is kitenne. A Háztartásom hulladék nélkül című blogomat három évvel ezelőtt indítottam, amikor ezeket a változásokat elkezdtem bevezetni a családomban. A mai napig itt gyűjtögetem össze a tapasztalataimat. Kezdeteben csak hobbinak indult, és a baráti köröm számára készítettem.
  • A családja hogyan fogadta, amikor elindult ezen az úton?
  • Nálunk ez nem volt probléma – pontosabban csak kisebb ellenállást váltott ki – mert már korábban is a szemléletet követtem 1-2 dologban. Például a lányomnál mosható pelenkát használtam. De később sem okozott gondot, amikor a papír háztartási kellékeket, mint a papírzsebkendő, vagy a papírszalvéta, leváltottuk textilre, a bolti tusfürdő helyett pedig a saját készítésűt kezdtük el használni. Amikor ellenállást éreztem – például a fiam ragaszkodott a már megszokott fogkréméhez – nem erőltettem a váltást.
  • A barátok, ismerősök mennyit vettek át ezekből az öltetekből?
  • Van, aki többet, van, aki kevesebbet. Hogy valaki mennyire tudja elsajátítani ezt a szemléletet és alkalmazni az ötleteket, az egyéni helyzettől is függ, hiszen minden háztartás más. Van olyan barátom, aki most ismerkedik a hulladékcsökkentési technikákkal és akad köztük, aki már majdnem azon a szinten alkalmazza őket, mint én. Persze olyan is van, aki elfogadja ezt az életmódot, de úgy érzi, ez nem neki való. Én ezt az álláspontot is tiszteletben tartom.
  • A könyvtári bemutató során mi volt az érdeklődők körében a legnépszerűbb a különböző praktikák közül?
  • Erre a kérdésre azért nagyon nehéz válaszolni, mert mint mondtam, minden háztartás más. Van, akinek az okoz gondot, hogy megszabaduljon a PET palackoktól, mert annyira kötődik valamelyik üdítőhöz vagy ásványvízhez, másoknak a mosható pelenka számít extrémnek. Inkább azt mondanám, nagyon szeretik, a könyv tematikáját, amiért lényegében úgy használható, mint egy gyakorlati kézikönyv.
    Az ebben összegyűjtött anyag persze nem fedi le a teljes háztartást, még nálam is lenne mit változtatni. Én is folyamatosan keresem az új ötleteket, lehetőségeket. Az itt leírtak nagy részét én is különböző forrásokból gyűjtöttem össze, hiszen az interneten rengeteg a témával foglalkozó oldal van. Persze ezeket később a saját lehetőségeimhez igazítottam.
    A könyvben leírtak sok esetben visszanyúlnak a gyökerekhez, nem újdonságok. Ezek arra mutatnak rá, hogy amikor az emberek még nem használtak ennyi egyszerhasználatos, eldobható eszközt, akkor is remekül teltek a mindennapok. Nem biztos, hogy a régi módszereket, a mai modern formájukban, el kell vetni, csak azért, mert a XXI. században élünk. Igaz, ez a szemlélet ellentétes a fogyasztói társadalommal. De gondoljunk csak bele, mennyi hulladéktól mentesülünk akkor, ha nem vásárolunk felesleges holmikat, csak azt amire szükségünk van!
  • Lát arra szándékot, hogy a gyártók kiszolgálják a hulladék nélküli vásárlás iránt jelentkező igényt?
  • Mint közgazdász, azt tanultam, hogy a kereslet és a kínálat kiegyenlítik egymást. Ha a vevői oldalról érkezik igény, akkor a gyártóknak előbb-utóbb ehhez alkalmazkodni kell! Nem véletlen, hogy megjelentek azok az üzleteket, ahol csomagolásmentesen lehet vásárolni. Igaz, ezekből még nagyon kevés van, de már elindult egy folyamat. Egyébként a személyes tapasztalatom is az, hogy amíg három évvel ezelőtt megbámultak, ma már nem néznek rám furcsán, amiért nem kérek nejlonzacskót, hanem a kis zsákjaimmal megyek vásárolni.
    És itt van a mi felelősségünk! Ez egy jó példa arra, hogy minden kis lépés számít.
  • Az oktatási intézményeknek jelentős szerepük van a jövő generációja szemléletformálásában. Kapott már megkeresést tőlük?
  • Jártam a Petőfi Sándor Általános Iskolában, ahol a gyerekeknek tartottam előadást, nemrég pedig a Zöld Óvodában, ahová azért hívtak meg, hogy a szülőkkel beszélgessek. De voltam már Vácrátóton, márciusban pedig egy pesti iskola van tervben, ahol középiskolás tanulókkal beszélgetek majd.
    A diákok egyébként könnyen megszólíthatók. A szülőket sok esetben nehezebb meggyőzni. A tapasztalatok szerint minél fiatalabb az ember, annál nyitottabb az alternatív lehetőségekre.
    A lányom például, odafigyel arra is, ha édességet kíván, akkor olyat vegyen, ami vagy kimért, vagy aminek a csomagolása nem fémmel fújt műanyag. Az ugyanis a kommunális szemétbe kerülhet, nem újrahasznosítható.
  • A workshopon mire számíthatnak az érdeklődők?
  • Az alapkoncepció szerint a könyvben található kezdő-haladó és szuperhaladó lépéseket, ötleteket ugyanilyen bontásban beszéljük át a résztvevőkkel az egyes találkozók alkalmával. Mindegyiknek az a célja, hogy minél kevesebb háztartási hulladék keletkezzen.
    Az első beszélgetés során egy általános áttekintést teszünk, hogy felmérjük mi a helyzet a háztartásokban, valamint olyan ötleteket próbálunk összegyűjteni, amelyeknek a megvalósításához igazából csak egy csepp odafigyelésre, gondolkodásbeli váltásra van szükség.
    A haladó foglalkozáson már elővesszük azokat az alternatív megoldásokat, amelyekhez kisebb beruházás kell. Ilyen például, hogy legyen mindig kisebb textil zsákocska nálunk, ha vásárolni megyünk, és ne a műanyag zacskókat használjuk.
    A szuperhaladó harmadik foglalkozásnál pedig a már sokak számára kimondottan extrémnek tűnő megoldásokat vesszük végig. Ezek olyan esetek, amikor nem is gondolunk rá, hogy hulladékot termelünk. A tisztálkodás területén például rengeteg ilyen dolog van!
  • Önöknél milyen gyakran telik meg a szemetes? Mennyivel nőtt a komposzt mennyisége, amióta áttértek a zéró hulladék életformára?
  • A komposzt ugyanannyi mint volt, mert amióta kertes házban élünk, azóta komposztálunk. Régen nekünk is tele lett heti rendszerességgel mindegyik gyűjtőedény, ma már a kommunális szeméttel a 110 literes kukánk nyolc hónap alatt telne meg, a szelektív pedig kb. 3 hónap alatt.
  • A nők, vagy a férfiak nyitottabbak ezen a téren?
  • Inkább a nők, abból adódóan, hogy nálunk jellemzően ők vezetik a háztartást. De sok férfi érdeklődővel is találkoztam már, főleg olyanokkal, akik egyedül élnek.
  • A könyvben sok esetben pénzügyi oldalról közelíti meg az egyes példákat, kiemeli, hogy mennyit lehet megspórolni egy-egy ötlettel. Ez a közgazdász szemléletből adódik, vagy vannak, akiket így jobban meg lehet szólítani?
  • Lényegében mindkét állítás igaz. De számomra fontos, hogy aki nem eltökélt környezetvédő, azt is lehessen motiválni. Mindezek mellett, azzal, hogy leírtam, mennyit lehet megspórolni, rá akartam világítani, hogy ez az életmód nem drágább a korábban általunk megszokotthoz képest. Sokan ugyanis tévesen ezt gondolják. Azt gondolom, valójában mindegy, hogy valaki a környezettudatosság, vagy a takarékosság miatt lép erre az útra. Az eredmény számít: hogy kevesebb hulladékot termel!
    (Fotó: Merci Skoda Photography)

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Figyelem! Vízkorlátozás!

Tizennégy díjat kaptak a gödöllői táncosok a régiós néptáncfesztiválon