in

A kultúra iránt nagy az igény

Beszélgetés Sz. Jánosi Erzsébettel

30 perc című műsorunk vendége Sz. Jánosi Erzsébet volt. A Levendula Galéria tulajdonosával az idei év nehézségeiről, programjairól, a veszélyhelyzet átvészeléséről, illetve a könyveiről beszélgettünk.

Ahogy korábban, úgy most is bekapcsolódott a GödöllŐsz Fesztiválba a Levendula Galéria. Milyen kiállítások várják az érdeklődőket a következő hetekben?

A fesztivál szeptembertől novemberig tart és mi minden hónapban más-más kiállítást szervezünk, ebből adódóan idén három kiállítással készültünk. Az első, ami jelenleg is látható, az Mészáros János építész, képzőművésznek a szobrászati anyaga. János már szerepelt nálunk egy pár évvel ezelőtt egy grafikai tárlattal, most viszont a szobrait szerette volna megmutatni. Októberben a Magyar Festészet Napjára készülünk, akkor egy csoportos tárlat fog nyílni, Természetesen címmel. A művészek olyan alkotásokat adnak be, ami erre a szóra reflektál. Novemberben pedig egy új művész mutatkozik majd be a galériában. Nagy Judit egy komáromi kicsi galériát vezető tűzzománckészítő, az ő anyaga lesz látható.

A koronavírus jelentősen felborította a galéria idei terveit. Mit sikerült megrendezni és mikor valósulhatnak meg az elmaradt programok?

Három kiállítás maradt el tavasszal. Az első márciusban lett volna, amikor is egy Kölnben élő gödöllői galériás, Dudás Dezső Péter hozta volna el egy német művész alkotásait. Ezt a kiállítást az utazási nehézségek miatt még nem tudom, hogy mikor tudjuk bepótolni. Ezenkívül Újváry Berta kiállítása maradt el, amit azonban augusztusban már be is pótoltunk. A harmadik elmaradt pedig Katona Szabó Erzsébet textilművész májusi kiállítása. Erzsébettel megbeszéltük, hogy jövő májusban fogjuk ezt bepótolni. Augusztusban pedig egy nagyon érdekes kiállítás jött volna. Egy kubai fotóművésznek az anyaga lehetett volna látható, de még ezt sem tudni, hogy mikor valósulhat meg.

Hogyan „élte túl” a veszélyhelyzetet?

Nagyon meg voltam döbbenve, hogy mennyire leállt az ország. Úgyhogy megszólalt bennem a vészharang, mert nem lehetett tudni, hogy meddig tart majd ez az egész. Kétfajta segítséget kaptam ezen időszak alatt. Egyrészt én magam elmentem árufeltöltőnek egy boltba Isaszegen. Másrészt pedig a várostól kaptunk egy óriási segítséget, azzal, hogy egy online rajzoktatást, festőórát szerveztek ide, a galériába. Illetve nagyon érdekes, de a galéria élete nem állt meg a vírus alatt sem, mert telefonos egyeztetés után rengetegen jöttek, akiknek külön kinyitottunk a galériát.

Kezdetben volt egy olyan vélemény, hogy a koronavírus mellett csökkenni fog az igény a művészeti programok, így a kiállítások iránt is. Hogy látja, igaz ez a vélekedés?

Már a legelején azt mondtam, hogy mindig szükség lesz a művészetre. Az emberek mindig ki vannak éhezve a kultúrára, a szépségre, a minőségre. Úgy gondoltam, hogy a vírus abszolút nem fog gátat vetni. Sőt, azt gondolom, hogy az emberek csak még jobban kiéheztek a kultúrára. Szerintem a városban is ez a tendencia, nem éreztem azt, hogy kevesebben jönnének. Esetleg rövidebb időre jönnek, mint az elmúlt években, de a kultúra iránt nagy az igény.

Tavaly szeptemberben jelent meg Szófedte tárgyak című könyve…

Valóban, pont egy éve jelent meg, óriási összefogással és rengeteg embernek a segítségével. Nagyon szívesen nyitok meg kiállításokat, mert ilyenkor jobban beleásom magam az adott művész életébe és alkotásaiba. Közelebb kerül hozzám az a világ, amit egy művész felépít magában. Ebben a könyvben 53 kiállításmegnyitónak a szövegét szedtük egy csokorba.

Ráadásul nem is ez az első könyve…

Ez a harmadik volt. A legelsőnek a címe Élő mesék volt, amely 2007-ben jelent meg és idős embereknek az asztalához ültem le és ők meséltek a világháborúról, az 56-os forradalomról, a paraszti létről. Az egy nagy sikerű könyv volt, több mint ezer példányban fogyott el. Schäffer Erzsébet írónő a Nők Lapjában is foglalkozott vele. A második kötetnek a címe Kirakatmesék. Gödöllőn 2012-ben volt a Nők éve és akkor azt találtuk ki, hogy a kirakatban egy adott művésznő két hétig egy mini kiállítással megjelenhet. A velük folytatott beszélgetéseimet felvettem diktafonra és aztán muszáj voltam meg is jelentetni őket, hiszen olyan sokszínűen alkotnak az alkotóművészek. Természetesen a férfi alkotók felháborodtak ezen, úgyhogy már elkezdtem ezt a részt is.

A laikus azt gondolná, hogy egy kisváros művészeti élete egy kisebb közösségre korlátozódik. Ám a Levendula Galéria rendezvényeire sokszor be sem lehet férni. Minek köszönhető ez?

Mindig egy kicsit hálózatépítésnek is gondolom ezt az egészet. Szájhagyomány útján terjed a galériának a hírneve, illetve ez egy pici ország, ahol nyomon követik a művészek és a galériások egymás munkáját. És hogyha egy adott magas színvonalat hozol létre, akkor ez felhívja a figyelmet. Aki nyomon követi a tizenkét éves munkánkat, láthatta, hogy mindig új dolgokat találunk ki, mindig az új felé nyitunk, új arcok jönnek.

Milyen arányban fordulnak meg itt a gödöllői művészetkedvelők és a város határain túlról érkezők?

Főleg Budapestről és Pest megyéből jönnek látogatók, és természetesen a gödöllői térségből. A galéria mellett képkeretezéssel is foglalkozunk, ami szintén sok mindenkit vonz be, illetve mindig az ország különböző részéről szólaltatunk meg művészeket, akik hozzák magukkal a vendégkörüket.

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hálaadó istentisztelet a gödöllői evangélikus templomban

A film forog tovább