in ,

A magyar zenei kultúrából adott ízelítőt a Török Ignác Gimnázium kórusa

Gödöllői csoda Japánban

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Tíz napot töltött Japánban a  Török Ignác Gimnázium Kórusa.  Tápai Dóra tanárnő vezetéséve Tokióban , Tokorozawában és Kawajimában léptek fel.  A kórus  a tokorozawai  Fény Kórus meghívására utazott el a távolkeleti országba, ahol több iskolát is meglátogattak, a japán diákokkal közös zenei programokon vettek részt és  több nagysikerű koncertet adtak.

 

– Honnan jött az ötlet, hogy pont Japánba látogassanak el? – kérdeztük Tápai Dóra tanárnőt a kórus vezetőjét.

 

– A tokorozawai Fény Kórus többször járt Magyarországon, többek között   Nyíregyházán a kórusfesztiválon arany minősítést szerzett. A karvezetőjük Kecskeméten végzett a Kodály Intézetben, és elkötelezett a magyar zenekultúra iránt.  Az út ötlete két éve egy szülői bálon fogalmazódott meg, van ugyanis két diákunk, akiknek az egyik szülője japán származású, s egyikük családjában az egyik nagyszülő zenével foglalkozik. A költségeket megpróbáltuk pályázati forrásból előteremteni, de nem nyertünk, így  a kórustagok szülői vállalták ennek fedezését, valamint Gödöllő önkormányzata, a gödöllői Lions Club és egyéb szülői támogatások segítették  az utazásunkat.

 

– A tíz nap alatt milyen programokon vettek részt?

 

– Három iskola életével ismerkedtünk meg közelebbről. Elsőként Fujisawaban egy budhista fiú iskolába, majd Kawajimában  egy állami iskolába , Yokohamában pedig  egy protestáns lányiskolába látogattunk el. Utazásunkat Tokorozawában zártuk, ahol a Fény kórussal adtunk közös koncertet. A látogatás célja a magyar zenei kultúra bemutatása volt.

– Milyen műveket szólaltattak meg?

 

– A műsor két részből épült fel, az első egy népzenei blokk volt tánccal és énekkel. A kórusból hat pár mutatott be mezőségi táncokat, valamint egy széki menyasszonykísérőt és egy katona kísérőt is énekeltünk. Itt kapott helyet  Bartók Román népi táncok című műve, amit különleges módon mutattunk be: az eredeti gyűjtést először hegedűn hallhatta a közönség, majd Jancsó Edit aki a zongorakísérőnk tolmácsolásában – aki egyébként kórusunk tagja – a jól ismert, ebből született zongoraművet.
A műsor második része egy magyar zene – világzene összeállítás volt, itt többek között Kodály Zotántól az  Esti dalt, valamint Bárdos Lajos, Bartók Béla és Farkas Ferenc műveit, a világzenei összeállításban pedig spirituálékat, jazz és filmzenei feldolgozásokat szólaltattunk meg. A zenei kísértet a Teszári családi zenekar – Teszári Miklós és felesége Léránt Andrea, valamint Németh László – adta.

 

– Hogyan fogadta ezt a japán közönség?

– Ha azt mondom fantasztikusan, akkor sem tudom visszaadni azt a hangulatot és azokat az érzéseket, amiket kaptunk tőlük!  Mindenhol nagy szeretettel és nagyon nyitottan fogadtak bennünket. A budhista fiú iskolában közel 500 gyerek, Kawajimában, ahol egy állami iskolában léptünk fel 480, a Yokohamában pedig 700 fő nézte az előadásunkat. Ezek mellett Tokorosavában a zenei központban szintén 400 fő előtt adtunk koncertet, közösen a Fény kórussal. Itt két önálló 20-20 perces blokkunk volt, valamint két közösen előadott dalunk volt, a Furusato című dalt – ami náluk egy himnusz szerű nemzeti ének – japánul énekeltük Bárdos Dana-dana című kórusművét pedig magyarul. A koncertek mellett persze igyekeztünk minél jobban megismerni a japán iskolai zenei életet is, amiről rendkívül pozitív tapasztalatokat szereztünk. Japánban komoly közösségalkotó erőnek tekintik a zenét és nagyon nagy hangsúlyt helyeznek rá. Az iskolákban kiváló ének-zenei oktatás van. Az egyik iskola, ahol mi jártunk – egy átlagos állami iskolákban – például mindenkinek volt saját hangszere. De az, hogy a zenei oktatás palettája milyen színes, azt jól mutatja, hogy a budhista iskolában jazz összeállítással fogadtak minket.
A japánok nagyon szeretnek bennünket magyarokat és nagyon szeretik a mi pentaton alapú népzenénket is. Mivel náluk is a Kodály módszer szerint szolmizálnak, ez számunkra egy közös zenei nyelv volt.  A protestáns lányiskolában például szolmizálva együtt énekeltük a diákokkal a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunkat.  A tokorosawai kórus pedig olyan magyar nyelven előadott Bartók és Kodály  összeállítással várt bennünket, hogy tátott szájjal hallgattuk… Azt hiszem, a kórus tagjai most értették meg, mekkora érték a magyar zenei kultúra, és milyen ereje van a magyar népzenének… Elképesztő volt látni, hogy Kodály Esti dalának milyen hatása van! Volt olyan előadás, ahol zokogott a közönség… Ez egyébként óriási erőt adott a kórusnak is. És itt hadd mondjam el, hogy ezek a gyerekek rengeteg munkát fektettek ebbe a programba. Szeptember óta minden hétvégén próbáltunk, hogy a lehető legmagasabb színvonalat tudjuk nyújtani. Látva a közönség reakcióját szinte az egekig szárnyaltak. Csodát csináltak!

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Pozsonyi diákok osztottak díjat a Virágvölgynek

Repülő Mikulás az Alsóparkban