in

Beszélgetés Katona Szabó Erzsébettel

Megmutatni a gödöllői gondolkodást – a szépet és a jót

Mint arról már korábban beszámoltunk, Katona Szabó Erzsébet textilművész az egyik jelöltje a Prima Primissima díjnak, magyar képzőművészet kategóriában. Minden kategóriában három díjazott kap helyet, az alapítvány Kuratóriumának tagjai és a VOSZ kibővített elnöksége pedig titkos szavazással közülük választja ki a Primissimákat, összesen tízet. Hogy ki lesz a Prima Primissima, az majd december 7-én, a díjátadó gálán derül ki. Katona Szabó Erzsébettel többek között erről a rangos elismerésről és a terveiről beszélgettünk.

 

  • Nem tudom, hogy ki vagy kik javasoltak, ennek a díjnak minden döntése számomra titokban zajlik. De azt gondolom, hogy aktuálisan, a Vigadóban, idén megrendezett kiállítás volt az, ami mérföldkő lehet ebből a szempontból. A „Kert a városban” nagyon szép kiállítás volt, nagy népszerűséget hozott a GIM-háznak. Megjelenítette a gödöllői műhely atmoszféráját, utalt az egykori művésztelep örökségére, és én magam is kiállítottam egy monumentális munkámat
    A jelölés nagyon boldoggá tett, méghozzá azért, mert amióta nyilvánossá vált, én Gödöllőn rengeteg szeretetet és pozitív visszajelzést kaptam és kapok. Most derült ki számomra, hogy milyen sokan ismernek és tudják, hogy mit csinálok. Nagyon sokan megállítanak az utcán, és gratulálnak. Ez fantasztikus érzés!
    És emellett nagy elismerés egy „csapatba kerülni” Korniss Péter fotóművésszel – akit nagyon jól ismerek – és Maurer Dóra képzőművésszel.
  • A jelölés mögött azért nem csak a Vigadó béli kiállítás van, hanem 20 év kemény munka is, hiszen idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a GIM-ház.
  • 1998 őszén, egész pontosan október 18-án volt a megnyitó. Előző években a Testőrlaktanyában dolgoztunk – 1983-ban, amikor áttelepültem Magyarországra és Gödöllőre költöztem, akkor én is kaptam ott műtermet- de ott inkább egyfajta baráti társasági élet volt a jellemző. Amikor onnan ki kellett költöznünk, ígéretet kaptunk a várostól, hogy kapunk új helyiséget, amint találnak alkalmas ingatlant. Végül 1998-ban vehettük bírtokba a GIM-ház jelenlegi épületét.
  • Hogyan lett ön a vezetője ennek a művész csoportnak?
  • Teljes koncepciót kellett kidolgozni arra, hogyan lehet az épületet fenntartani, s nekem rengeteg ötletem volt és működtetési, gyakorlati javaslataim. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a képzőművészek szövetségében, mint a textilművészek vezetője, tevékenykedtem. Akkoriban szerveztük a textil biennálékat Szombathelyen, amit később vendégkiállításként elhoztunk Gödöllőre. Ez óriási dolog volt, mert a több mint 30 éves rendezvényt korábban nem vitték soha máshová. Ennek a munkának a tapasztalatai nagy segítséget jelentettek a kiállításszervezésben és a GIM-ház kerámia és textil műhelyeinek létrehozásában. Remsey Flóra gobelin műhelye már korábban megvolt, ő is átköltöztette a Körösfői utcai épületbe. Később, amikor kiderült, hogy jól prosperál a GIM ebből a szempontból is, létrejött a rajzműhely és a festészeti műhely is. Az indulásnál a Képző és Iparművészek Szövetsége kihelyezett tagozataként működtünk, és azokra a gödöllői kollégákra támaszkodtunk, akik szövetségi tagok voltak, de már az első kiállításra is hívtunk „külső” művészeket is. Az akkor létrehozott műhelyekben, azóta is, zajlik a művészeti oktató munka. Az itt résztvevő tanítványokból az elmúlt két évtized alatt sokan bekerültek az egyetemekre, főiskolákra és aktív művészek. lettek
  • A GIM-házat legtöbbször úgy emlegetik, mint az egykori gödöllői művésztelep folytatását. Mennyire volt tudatos, hogy annak a hagyományaira épített?
  • Abszolút tudatos volt, de nem voltam biztos benne, hogy meg tud valósulni. Ebben az időszakban ugyanis (1980-1990-es évek – a szerk.) az egykori gödöllői művésztelepet a kortárs művészetben alig ismerték és nem is foglalkoztak vele. Az ú.n. modern látásmód volt az irányadó. A fordulópontot 2001-ben az „Élmény és Eszmény” képző-és iparművészeti kiállítás megrendezése jelentette, a 100 éves Gödöllői Művésztelep rendezvénysorozat keretében. Akkor Gaálné dr. Merva Mária a múzeum igazgatója és a centenáriumi programok főszervezője, azzal keresett meg, hogy a kortárs művészetnek is szerepet szánna a rendezvénysorozatban…
  • Mi volt az oka, hogy a századforduló gödöllői művésztelepe ennyire nem volt benne a köztudatban? Hiszen korának legnagyobb művészei tartoztak ide…
  • Ez így igaz. De ezzel majdnem párhuzamosan ott volt a kassáki vonal, és a század második felében az volt az erősebb, az irányadó. Nem volt jelen a művészeti életben az a szellemi tartalom, ami a gödöllői művésztelepet jellemezte. A szecesszió tetszett az embereknek, de a művészeti szakma nemigen foglalkozott vele, nem is beszélve arról, hogy az elkötelezett humanista szemlélet, a vallással, Istennel való kapcsolatuk – ami ugye nagyon jellemző volt – nem volt támogatott abban az időben. A rendszerváltás előtt Remsey Jenő is folyamatosan küzdött és alig kapott elismerést.
    A 2001-es kiállítás szervezésekor tehát azzal kellett szembesülnöm, hogy a kortárs művészeket nem érdekli sem a centenárium, se egy itteni kiállítás. A megvalósuláshoz nagy szervezőmunka kellett. A művészeket meghívtuk Gödöllőre, A múzeumban Őriné Nagy Cecília bemutatta az egykori művésztelepet, elmentünk a királyi kastélyba, hogy megismerjék a helyszínt, azután a GIM-házba. Végül 600 alkotást küldtek be a meghirdetett zsűrizett tárlatra, amiből száznyolcvanat mutattunk be a Lovardában, a kocsiszín-ben, a márványistállóban, és Lónyai-Lovas termekben. . Ez a nagyszabású rendezvény végül meghozta a GIM-ház rangját, s ráadásul jelentős ismeretségeket is hozott. Ettől kezdve megindultak a csoportos kiállítások, folyamatosan hívtuk meg azokat a művészeket, akiknek a szellemisége illett a művésztelephez.
    Számomra az volt a lényeg, hogy azt a gödöllői gondolkodást – ami az egykori művésztelepet jellemezte – azt a pozitív, ember- és természet központú világot itt, ma megmutassuk. És ma is ezt tartom fontosnak. Borzalmas traumák vannak jelen a mindennapjainkban, és azt gondolom, a művészetben nem csak ezt kell propagálni. Meg kell megmutatni a jót és a szépet is.
  • Örök vita a művészeti életben, hogy a kritika, a realizmus legyen-e a domináns, vagy a szépségre és a pozitív dolgokra kell helyezni a hangsúlyt…
  • Mindkettőnek helye kell, hogy legyen. De ha valakivel mindig csak keserű dolgokat kóstoltatunk, akkor soha nem fogja tudni, hogy milyen az édes. Mind a kettőnek kell a lehetőség. És ami nagyon fontos, hogy nívós alkotások közvetítsék a pozitív életérzést.  Az elmúlt húsz év igazolta ennek a gondolatiságnak a létjogosultságát.  Akik tőlünk kikerültek, Hidasi Zsófi, Remsey Dávid, Guba Sándor, Kecskés Fanni egyetemi hallgató- hogy csak néhányukat említsem – már ezt a szellemiséget viszik tovább.
  • Mennyire lett végül olyan a GIM-ház, mint amilyen az egykori művésztelep volt, és mennyiben más?
  • Amit Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor létrehozott, az lenne az ideális. De az a közösség, ami ott létezett, egy csendesebb világ képződménye volt, amikor még volt idő együtt zenélni, bábszínházat játszani, alkotni. Ma már ez nem megy. A közösségi élet más formákban létezik: fesztiválokon, online közösségi oldalakon.
    De az is tény, hogy felnőtt itt Gödöllőn egy generáció, itt kezdett tanulni és ma már végzett művészek. Ők itt nem csak tanultak, hanem zenéltek, filmklubbot szerveztek, stb ami több éven át működött. Ők ma is itt vannak, egy létező, aktív társaság. Amit itt ők csináltak és igyekeznek ma is megvalósítani, az valóban olyan, mint az egykori művésztelep volt! Igyekszünk megőrizni a szellemiséget.
  • Sokakat meglepett, amikor nyáron bejelentette, hogy a GIM-ház vezetési feladatainak jelentős részét átadja Hidasi Zsófinak.
  • Ma már inkább a háttérmunkákat végzem, leginkább a pénzügyi feladatokkal foglalkozom, s ezt a következő három évig még biztosan csinálni fogom, hiszen elvállaltam. A pénzügy külön terület, amihez kell a tapasztalat. Úgy gondolom, Zsófinak jobb, ha ezt mellettem tanulja meg. Az ő fiatalos lendülete és az én tapasztalatom most jól egyensúlyban tartják egymást. A szakmai dolgokba nem szólok bele, szabadjára engedem az elképzeléseket, de szeretném az életét megkönnyíteni azzal, hogy a gazdasági feladatokat még nem teszem teljesen a vállára.
  • Az ön neve összeforrt a GIM-házzal…
  • Én a GIM-házat teljesen a magaménak éreztem, és nagyon sokat adtam bele. De mindig, mindent egyeztettem a többiekkel. Együtt formáltuk olyanná, amilyen ma. De a személyiségem végig ott volt benne, mint ahogy most Zsófinak is. És ebben én támogatom őt, mert ezt csak így lehet csinálni. Ha ezt valaki pusztán egy állásként, megélhetési forrásként kezeli, akkor hosszú távon, nem fog menni.  De Hidasi Zsófi ezt pontosan tudja, hiszen ő innen nőtt ki. Úgy gondolom, jobb kezekbe nem is kerülhetne a GIM-ház.
  • Említette, hogy 1983-ban került Gödöllőre. Milyen volt az ezt megelőző időszak
  • Erdélyben nevelkedtem, ott végeztem el a főiskolát, és ott is dolgoztam, ami a ’70-es évek Romániájában nem volt könnyű feladat. A rendszer úgy működött, hogy az embert központilag kihelyezték valahová dolgozni. És nem volt válogatás, hogy én azt nem fogadom el! Nem volt könnyű elintézni, hogy a főiskola elvégzése után Erdélyben maradhassak, de a marosvásárhelyi bőrgyár igazgatója hajlandó volt engem alkalmazni. Tervezőként dolgoztam, ami nem igazán elégített ki szakmailag, de a bőrrel kapcsolatos tudásnak, sok jó tapasztalatnak később nagy hasznát vettem. volt olyan időszak, hogy ez biztosította a megélhetésemet. Amikor anyagi gondjaim voltak, bőrből, bőr hulladékból készítettem ruhákat. Az utolsó években a marosvásárhelyi bábszínházban dolgoztam, mint báb- és díszlettervező.  Itt is nagyon sokat tanultam az anyagokról, színházi, zenei rendezésről, végül ez is a szakmai tapasztalatgyűjtést szolgálta.
    Magyarországra településem hivatalos bonyolítása idején, nem dolgozhattam már a kulturális szférában, így inkább a szabad pályát választottam, varrásból éltem meg. Szerencsére akkor, a fordulat zűrzavara előtt még léteztek az ottani művészeti alap üzletei, így az általam készített öltözékeket forgalmazni lehetett. Nagyon nehéz időszak volt ez, mára felnőtt egy generáció, aki el sem tudja képzelni! Végül úgy jöttem át Magyarországra, Gödöllőre, hogy mindössze a varrógépemet hoztam magammal, s itt úgy kezdtem az életemet, hogy a férjem baráti köre és a közben megismert gödöllői kollégák segítettek meggyökerezni (Ez a varrógépem nagyon sokáig megvolt, csak nemrég ment tönkre) Azokban az években mindent felszámoltam magam mögött, amit ma már sajnálok, mert lényegében semmivé lettek azok a vázlataim munkáim, fotók, stb. amiket akkor csináltam. De fontosabbnak tartottam, hogy édesanyám alkotásait valahogy áthozzam. A szüleim csak később települtek át, a Ceausescu diktatúra utolsó éveiben, amikor már elviselhetetlen volt az élet.
  • Mikor legutóbb, még nyáron beszélgettünk, azt mondta, most, hogy a feladatok jelentős része lekerül a válláról, végre lesz ideje dolgozni. Sikerül több időt szánni az alkotómunkára?
  • Most készülök, egy új, összetett kiállításra a GIM-házban. Hidasi Zsófi meghívására. Egy válogatást készítek a legjellegzetesebb műveimből, többek között a monumentális munkákból, melyek közül nagyon sokat Gödöllőn még nem láttak, és máshol sem könnyű bemutatni a méreteik miatt, De folytatni fogom az Erzsébet királyné versei sorozatot is, és nagyon szeretném édesanyám népművészeti gyűjteményét bemutatni. Fantasztikus kalotaszegi gyűjteménye van ruhákból, kerámia tárgyakból, csempékből! Ezzel eddig nem volt időm foglalkozni. Számomra ez nagyon fontos, mert megígértem neki.
  • Hoz-e a Prima Primissima jelölés új kiállítási lehetőségeket?
  • Többen megkerestek ennek kapcsán, hogy jövőre szeretnék bemutatni a munkáimat. Az a kérdés, hogy ezekből mennyit tudok vállalni. Remélem a vezetőváltással és ezzel az elismeréssel, új kapuk nyílnak meg a számomra.

    A hagyományoknak megfelelően a Közönségdíjas jelölt személye idén is SMS-szavazással dől el. December 5-én, 24  óráig a +36 70 707 7000  telefonszámon lehet szavazni, kizárólag SMS-ben, a jelöltek SMS kódjának beütésével. Egy SMS-ben maximum egy szavazat küldhető el. A Képzőművészet kategóriában jelölt Katona Szabó Erzsébet SMS kódja: 7

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Jótékonysági koncert a Városi Vegyeskarral

Figyelem! Holnap reggel útlezárás!