in

Emlékezés Dr. Fallenbüchl Zoltánra

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

15 esztendeje hunyt el Dr. Fallenbüchl Zoltán, Gödöllő Díszpolgára. Tartalmas életét tudományos műveinek sokasága bizonyítja, melyekkel országhatárokon átívelve a történelemtudomány, a földrajztudomány (térképészet), archontológia területén sok elismerést, tudományos címet, fokozatot és kitüntetést kapott.

Munkatársa volt az osztrák tudományos akadémia kiadásában megjelenő Österreichises Biographiches Lexikonnak. Előadásokat tartott Németországban, Lengyelországban, Ausztriában. Tiszteletbeli tagja volt az osztrák Coronelli Gesellschaft für Globen- und Instrumentenkunde tudományos egyesületnek.

 

Fallenbüchl Zoltán országosan ismert és elismert történész volt, jelentős gödöllői kötődéssel, aki munkásságával növelte városunk jó hírnevét. 2004-ben Gödöllő Díszpolgára címmel tüntette ki a város képviselő-testülete. 1924-ben született Budapesten, kora gyerekkora óta történésznek készült. 1942-ben a piaristáknál érettségizett. 1942-1946 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte tanulmányait történelem-latin-földrajz szakon. 1947-től 1984-ig, egészen nyugdíjba vonulásáig az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott: 16 évig a Térképtárban, 16 évig pedig a Kézirattárban. Egyetemes történésznek indult, Magyarország legnagyobb könyvtárában azonban magyar történész lett belőle.

Kutatási területe volt az irodalomtörténet is, lévén Ambrus Zoltán író unokája, segített édesanyjának, Ambrus Gizellának az Ambrus Zoltán-hagyaték gondozásában, kiadásában, az életmű megjelentetésében, 2000-ben pedig megjelentette az író életrajzát Egyedül maradsz… címmel, amit édesanyjával, F. Ambrus Gizellával közösen jegyez. Meg kell említenünk Ambrus Gizella „Csak egyetlen ház” című családregényét, mely évtizedekig íróasztalfiókban porosodott. Az érdekfeszítően, olvasmányosan megírt regény kitalált nevekkel ugyan, de jól követhetően mutatja be az Ambrus család és a rokonság életét 1944-ig. (Az örökösök jóvoltából végül 2013-ban magánkiadásban jelent meg.)

Szerénységét, a tudománnyal szembeni alázatát mutatja, hogy ő nem látványos és gyors eredményeket hozó témát választott történeti kutatásainak tárgyául, hanem a történettudománynak egy elhanyagolt, kevéssé frekventált területét. A történészek rendszerint a vezető, irányító, legfőbb tisztséget betöltő személyek életrajzával, tevékenységével foglalkoznak, a háttérben munkálkodó hivatalnokréteg csak esetlegesen kerül az érdeklődés homlokterébe. Elkészítette Magyarország tiszti címtárát, több mint ezer oldalas kéziratot hagyott hátra, ami kiadásra vár. Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) támogatásával osztrák, szlovák és hazai levéltárakban kutatta a 17. és 18. századi magyarországi állami, királyi és császári hivatalviselők életrajzát.

Az Österreichises Biographiches Lexikon munkatársaként a térképészeten belül is a térképészek életrajza, működése érdekelte. Százezer életrajzot gyűjtött össze, ami egy sajtókész életrajzi lexikon anyaga cédulákon, alapmű lehet, ami segítheti az adott korral foglalkozó további kutatásokat.

Előszeretettel foglalkozott Grassalkovich Antallal életével, akinek személye, munkássága meghatározó jelentőségű volt Gödöllő életében. A „Grassalkovich Antal Beteges és unalmas gondolatai” című aforizmagyűjteményéről írott kitűnő tanulmánya 1971-ben az OSZK Évkönyvében jelent meg A Gödöllői Városi Múzeum 1997-ben jelentette meg Grassalkovich Antalról írott, alapvető és hiányt pótló monográfiáját a Gödöllői Múzeumi Füzetek kiadványsorozat 2. darabjaként, amelynek szokatlanul nagy sikerét mutatja, hogy már a második kiadást is megérte, 2003-ban pedig német nyelvű változatát adta ki a Királyi Kastély Kht. és a Gödöllői Városi Múzeum közösen. A Gödöllői Városi Múzeum térképgyűjteményét – ezen belül a Grassalkovich uradalom térképeit – ő dolgozta fel, leltározta be.

A spanyolok magyarországi bevándorlásáról francia nyelven írott művét Madridban adták ki.

Mintegy 300 publikációt mondhat a magáénak: 10 történelmi tárgyú könyvet írt. Legjelentősebb művei:

  1. Magyarország főméltóságai 1526-1848. Bp., 1988. (5 nyelvű)
    2. Mária Terézia magyar hivatalnokai. Bp., 1989.
    3. Az 1738-1739. évi országos diákösszeírás. Bp., 1990.
    4. Magyarország főispánjai 1526-1848. Bp., 1994. (3 nyelvű)
    5. Grassalkovich Antal. Monográfia. Gödöllő, 1997., 2. kiadás 1999., német nyelven 2003.
    6. F. Ambrus Gizellával közösen: Egyedül maradsz… Ambrus Zoltán élete és munkássága. Bp., 2000.

Anyai nagyapja, Ambrus Zoltán (1861-1932) író, műfordító, kritikus 1897-től sok nyarat töltött Gödöllőn, petróleumlámpa fényénél írta a cikkeket, színikritikákat, sokszor innen járt be dolgozni is. Igazi tusculanum volt számára ez a ház: magányos békés hely, menedék a világ zaja elől – később unokája számára is ez a ház teremtette meg nyaranta az elmélyült, nyugodt munka lehetőségét.

Gyerekkorától kezdve Fallenbüchl Zoltán is ebben a nyaralóban töltötte a vakációkat. Feleségével,

Mariann-nal együtt mintaszerűen gondozta, ápolta nagyapja hagyatékát, az író emlékét. 1985-ben állíttatta föl Búza Barna szobrászművész Ambrus Zoltánról készített mellszobrát a gödöllői ház kertjében, 1990-ben pedig az író bútoraival, használati tárgyaival berendezett emlékszobát nyitott a ház egy részében, ami előzetes bejelentéssel látogatható, növelve ezzel Gödöllő muzeális intézményeinek a számát. A vendégkönyv tanúsága szerint látogatókban nem volt hiány.

 

Számos Ambrus Zoltánnal kapcsolatos tárgyi anyagot és dokumentumot, a 20. század eleji gödöllői életet tükröző üvegnegatívot ajándékozott a múzeumnak. A 2000-ben tartott könyvbemutató során (Egyedül maradsz…) nagyapja csellóját a Frédéric Chopin Zeneiskolának ajándékozta, az ott tanuló gyermekek számára. Az értékes hangszer végül Rácz Barnabás hangszerkészítő mester és restaurátor gyűjteményébe került, aki egy könnyebben kezelhető csellót adott érte cserébe az iskolának.

Szívesen tartott előadásokat, nyitott meg kiállításokat Gödöllőn is, ha felkérték rá. Minden szereplésére lelkiismeretesen és alaposan felkészült. A nagyapja emlékét őrző Ambrus Zoltán Emlékház 2007 óta már dr.Fallenbüchl Zoltán Emlékszoba is egyben. Halála után özvegye, dr. Fallenbüchl Zoltánné Czárán Marianne az Ambrus Zoltán Emlékház anyagát a Gödölői Városi Múzeumnak ajándékozta. A Lovarda utcai Emlékház, kertjében az Ambrus-szoborral – előzetes bejelentkezéssel – továbbra is látogatható.

 

Az emlékezet sokszor csak a nagy jelentőségű dolgokat veszi számba. Engedtessék meg, hogy egy olyan gyűjtőszenvedély bemutatásával is tisztelegjek dr. Fallenbüchl Zoltán emléke előtt, amellyel szintén értéket teremtett: többszáz darabos játékmackó gyűjteménye halála után Kecskemétre, a Szórakaténusz Játékmúzeumba került.
Szlávik Jánosné

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Wageningen – Gödöllő: Üzenetek az ökumenikus imahéten

Arthur Meyer: Holland várostervezőből gödöllői festőművész