in

Erzsébet királyné ruháinak nyomában

Beszélgetés Czédly Mónikával

A Gödöllő NetTV 30 perc című beszélgetős műsorának eheti vendége Czédly Mónika volt. Az Erzsébet királyné ruháinak rekonstruálásával foglalkozó ruhatervező mesélt a kezdetekről, Sisi öltözködésének jellemző vonásairól, a kutatómunkáról, illetve arról, hogyan készülnek a 150 évvel ezelőtti ruhák a 21. században.

 

2004 óta foglalkozik komolyabban Sisi ruháinak rekonstruálásával, eddig 14 öltözéket, köztük a koronázási ruhát készítette el, ám Erzsébet királyné, valamint a szép ruhák iránti rajongása már jóval korábban kezdődött, családi indíttatásra.

Hivatalosan 2004 óta foglalkozom Erzsébet királynéval. Miközben a királynét kutattam, jobban utánanéztem a saját családomnak is. A történet úgy szól, hogy ötéves korom óta rajzolom Erzsébet királyné ruháját, de abszolút tudattalanul, hiszen nem tudtam, hogy miért is. Otthon rengeteg olyan tárgyunk van, ami kötődik ehhez a korhoz, hiszen a családom 1886 óta foglalkozik öltözékekkel. Sok olyan műtárgyunk van, amiket rokonoktól vagy különböző helyekről szedtem össze. Előkerültek olyan kesztyűk, vagy legyezők, amiket a királyné is használhatott, illetve abban a korban használtak. Ilyenek például a csipkék, amik fontosak a ruhák elkészítésénél; ha nem találok olyan anyagot, ami abban a korban létezett, akkor nem is tudom rekonstruálni.

Mi volt jellemző Sisi öltözködésére?

Az eleganciája az, ami elsősorban megfogott engem. Abban a században a divat is rengeteget változott, Sisi fiatalabb korában a nagy abroncsos, hosszú uszályos ruhák voltak jellemzőek, a halálakor pedig nagyon szűk, homokóra fazon jött létre, ami már nélkülözi az abroncsot, illetve a fűzők is teljes mértékben átalakultak. Erzsébet királyné életében ezek a nagy változások olyan apró részletek finomságával ötvöződtek, mint például a csipke. A királyné harmincas éveire alakult ki, hogy a divat világából nagyon finoman választott olyan öltözékeket, amik kifejezetten az ő karcsú alakját tudják kiemelni. Amikor arról beszélünk, hogy divatdiktátor volt-e, akkor el kell mondani, hogy nem volt és nem is szándékozott az lenni, csak tökéletesen tudott választani a neki megfelelő stílusokból.

Hol kutatott az eredeti ruhák után?

Először a gödöllői kastélyban láttam meg a koronázást ábrázoló festményt, akkor jöttem rá, hogy ez a gyerekkori rajzaimon megjelenő ruhadarab. Aztán könyveket kezdtem keresni, hogy ott milyen leírásokat találok a ruhákról. Ebben nagy segítségemre volt F. Dózsa Katalin, aki kifejezetten Erzsébet királyné ruháit kutatta, az ő írásai voltak irányadóak.

Ezt követően a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő, eredeti Erzsébet-ruhákat vizsgáltam meg. Ebben Tompos Lilla, a gyűjtemény kezelője volt segítségemre. Amikor a koronázási ruha került szóba, a múzeum fotótárában előkerültek olyan képek, amiről azt gondoltuk, hogy az a ruhája szerepel rajta, de a képek hátulján nem 1867-es, hanem 1866-os dátum szerepelt. Ez persze nem hagyott nyugodni.

Tudjuk, hogy azokat a ruhákat, amikben a királyné nagyobb ceremóniákon vett részt, az egyháznak adományozta. Az egyház pedig ezekből a ruhákból misegarnitúrákat készített. Elkezdtem kutatni azokat a misegarnitúrákat, amik a monda szerint Erzsébet királyné ruhái. Rögtön a Mátyás-templomba küldtek, hogy valószínűleg az lehetett a koronázásiruha maradványa. Amikor a templomban kikértem a feljegyzéseket, kiderült, hogy ez nem is a koronázási ruha, hanem Sisi esküvői ruhája. Természetesen folytattam a kutatást, így jutottam el a veszprémi püspökséghez, ahol is a leírásokból, leltárakból kiderült, hogy a püspökség misegarnitúrája Erzsébet királyné koronázási ruhájából készült. Történészi körökben is megpróbáltam ennek utánajárni, de azt mondták, hogy ez biztosan nem a koronázási ruha. Így aztán bele kellett nyugodnom, hogy a Rabending-felvételen lévő ruhát fogom elkészíteni, ami 2007-ben el is készült, de a történet akkor sem hagyott nyugodni. Felkértem Pálinkás Patrícia történészt, hogy segítsen kikutatni a fotó történetét. Patrícia kinyomozta, hogy a kép 1866. március 17-én készült. Én pedig rábukkantam Székely Bertalan festményére és észrevettem, hogy a festményen szereplő ruha, illetve a veszprémi püspökség misegarnitúrájának a mintája megegyezik. Patrícia aztán kikutatta, hogy Erzsébet a koronázási ruhát háromszor viselte, aztán Ranolder János veszprémi püspöknek ajándékozta. Ezt, mint egy puzzle-t, sikerült összerakni és így jött létre az igazi koronázási ruha.

Hogy készül el ma a XXI. században egy 150 évvel ezelőtti ruha? Mert, ha jól tudom, próbált arra nagyon ügyelni, hogy mindent az eredeti módon készítsetek el.

Nagyon sokat a régi 150 éves csipkékből használtam fel, ami még a hagyatékból megmaradt. Utána olyan cégeket kerestem, akik mai gépi technológiával hasonlót tudnak előállítani, illetve az új koronázási ruhánál Turós Istvánné csipke- és népi ékszerkésztőt kértem meg, hogy segítsen.

Az anyagokat pedig külön gyártatjuk. Vannak olyan cégek, amelyek ezzel foglalkoznak. Ezeket megpróbáljuk tökéletesre csinálni, nagy segítség ebben, hogy textilvegyész technikus vagyok, így kön – nyebben tudom beszerezni az anyagokat, és ismerem a technológiákat. Tudom, milyen kikészítést kérjek egy-egy anyagra, hogy olyan anyagstruktúrája legyen, mint amilyenre nekem szükségem van, illetve mindig igyekszem a korabeli szabás-varrást követni.

Mennyi idő volt ezt a ruhát elkészíteni?

Több mint egy év. Nemcsak azt kellett összerakni, hogy a minta hogyan jöjjön létre, hanem a mintát meg is kellett rajzolni, újra kellett szerkeszteni, aztán egy hímzőprogramba át kellett tenni. Csak a ruha hímzése 2,5 hónapig tartott.

A hímzés után jött a csipke, amit szintén megpróbáltunk tökéletesen leutánozni. Turós Istvánné nyolc hónapon keresztül verte a csipkét, amiért – a ruhával egyetemben – Magyar Kézművesek Remeke díjat kapott.

Mi a célja ezekkel a ruhákkal?

Szeretném, ha kicsit máshogy gondolnánk az öltözködésre. A mai divatban is, amikor visszanyúlnak a régi motívumokhoz, annyira jó látni, hiszen nekünk, magyaroknak fantasztikus mintatárunk, színvilágunk van. Erzsébetnek is ez volt a célja, hogy valamilyen szinten a magyarokhoz tartozzon, ha máshogy nem, legalább lélekben. Amikor a ruhákat viszem kiállításokra, mindig ragaszkodom hozzá, hogy kiírják, hogy Magyarország, Gödöllő. A magyar kézművességet szeretném hirdetni. Ezt tartom a legfontosabb feladatomnak.

Hol láthatja most a közönség ezt az Erzsébet-kollekciót?

A héten nyílt Gyöngyösön a művelődési házban a 14 ruhából kiállítás, egy hónapon keresztül lehet megtekinteni. Utána pedig vándorol tovább, először Rimaszombatra, Szlovákiába, majd idén még egyszer látható lesz itthon is, a Múzeumok Éjszakája keretein belül egy divatbemutatóval egybekötve, a Budai Várban.

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

1. Gödöllői Kastélyfutam

Nyugdíjba vonult Laxenburg polgármestere és alpolgármestere