in ,

Gémesi Csanád: Az összes ezüstöt és bronzot egy aranyért

Interjú

Gödöllőnek 2018 nyara előtt még soha nem volt felnőtt világversenyen aranyérmes vívója. A sporttörténeti sikert Gémesi Csanád, a GEAC-SZIE 32 éves válogatott kardvívója érte el a csapatversenyben június 21-én, Újvidéken. Előtte számos vívó-világversenyen szerzett két ezüst- és öt bronzérmet – köztük egy egyéni Eb-bronzot a 2014-es strasbourgi kontinensviadalról.

– Többször beszélgettünk már arról, hogy mit meg nem adnál egy felnőtt világversenyen szerzett aranyéremért… – vetettem fel neki.

– Hú, igen! Akkor azt is mondtam, hogy az összes ezüstöt és bronzot odaadnám egy aranyért – mondta megkönnyebbülten mosolyogva Csanád. – Végre sikerült. Nem titkoltam soha, már igencsak bosszantott, hogy a felnőttek között nagyon hiányzott az aranyérem nekem. Persze arról nem is beszélve, hogy a magyar kardcsapat 27 év után nyert ismét Eb-aranyat.

– Igen, előttetek utoljára 1991-ben, Bécsben lett Európa legjobbja az Abay Péter, Bujdosó Imre, Nébald György, Szabó Bence. Nem „gyenge” névsor…

– Akkor én még csak ötéves voltam, amikor ők a csúcson voltak. Vagy még annyi se. Talán épp akkoriban mentem, na jó, vittek le először az egyetemi vívóterembe és fogtam először kardot a kezembe.

– Ötévesen a saját választásod volt, vagy azért volt szülői ráhatás is? Volt beleszólásod?

– A családunkban nagyon sokan vívtak-vívnak. Édesapám a GEAC szakosztályvezetője. Nem mondom, hogy nem lehetett volna más választásom, de ez olyan magától értetődő volt, hogy vívni fogok. Nem véletlenül futott be nagy „pályát” az internetes oldalakon az a híres fotó, amin – ha jól emlékszem – három Gémesi-feliratú vívó háta látszik; én, Huba és Bence.

– Te is a vívás felé fogod terelni a gyerekeidet? Fogod-e erőltetni?

– Mit hogy erőltetni?! A kisfiam kétévesen már a tésztaszűrővel és a fakanállal vív otthon. Szerintem nem is fogom tudni lebeszélni a vívásról.

– Visszatérve rád, hogyan kezdődött? Ki volt a nevelőedződ?

– Érdekes, hogy én egészen kiskoromtól fogva mindig is GEAC-os voltam és csak az edzőim cserélődtek. Őket az élet többször másfelé vitte. Először Batizi Sándor volt az edzőm, de gyerekkoromban a legtöbbet Subert László foglalkozott velem. Utána Bokor Gergely lett az edzőm, majd most jelenleg a kétszeres világbajnok és olimpiai ezüstérmes Navarrete József.

– A vívás végig kíséri az életedet. Hova jártál iskolákba?

– Erkeles voltam, majd premis nyolc évig. Utána elvégeztem a Közgázt, jártam Egerbe, de most is egyetemre járok, a TF szakedzőijét végzem. Mondhatom, hogy 18 éves korom óta folyamatosan egyetemista vagyok.

– Gödöllőn laksz. Hogyan néz ki egy napod?

– Reggel irány az óvoda a kisfiammal, utána megyek Budapestre a válogatott keret edzésére. Ezután rohanás vissza Gödöllőre, vár a munka is. Ezután, már Gödöllőn, ismét edzés, főleg erőnléti, és onnan haza. És így megy ez majdnem minden nap.

– Kemény munka lehet ezt végig csinálni. Mennyit és mit eszik egy élsportoló kardvívó?

– Én átlagosan 4000 kalóriát biztos megeszem egy nap, de szerintem a csapattársaim is. Ennyire minimum szükség van ahhoz, hogy jó kondiban legyek. Néha ugyan el-elengedem magam kaja terén, de legfeljebb 2-3 kiló plusz szokott rám jönni.

– Elég régóta vívsz, nagyon jó eredményekkel. Nem akart más híresebb, nagyobb klub leigazolni téged?

– Nem, de nem is mentem volna. Olyan erős a gödöllői kötődésem, hogy fel se merült bennem, hogy máshová igazoljak. Lehet, hogy ezt mások is érezték rajtam, mert nem is kerestek soha. Amíg vívok, addig csak GEAC-os leszek!

– Apropó! Gödöllőn hogyan honosodott meg a vívás? Mégiscsak egy kisvárosról van szó…

– Az 1920-as években. A Premontrei Gimnáziumban kezdett el vívást oktatni Ötvös Károly. Klubszinten viszont csak a második világháború után szerveződött meg a vívósport. Ötvös Károlyon kívül a gödöllői vívás legismertebb edzői közé tartozik Benkő Tibor, Batizi Sándor, Subert László és Navarrete József. Subert Laci bácsival a mai napig tartom a kapcsolatot, pedig ő már visszaköltözött szülőföldjére, Kárpátaljára.

– Ha ilyen nagy nevek dolgoztak és dolgoznak Gödöllőn, akkor hogyhogy ilyen sokáig váratott magára ez az aranyérem?

– Akárhogy is nézzük, kisváros vagyunk. Kis vidéki, ám meghatározó bázis. Főleg utánpótlásban vagyunk jók. Felnőttként már nagyon nehéz eredményesnek lenni a vívásban: 18-20 éves korukra az emberek felnőnek, továbbtanulnak, családot alapítanak, dolgoznak. Nagyon nehéz ezt úgy „összerakni”, hogy sikeres legyen. Lehet, hogy gödöllőiként én vagyok a legeredményesebb vívó, de azért rajtam kívül is voltak már egészen, főleg junior korukban sikeres vívóink: Bokor Gergely, Gáll Csaba, Gémesi Bence, Valkai Ferenc, Kerecsényi Fodor Georgina, Benkó Réka és még folytathatnám.

– Gödöllő város polgármestere, a te nagybátyád, dr. Gémesi György is válogatott kardvívó volt. Az 1984-es Los Angeles-i olimpiára is utazott volna, ha nem jön a szocialista országok bojkottja…

– Ez igaz, és ő is a GEAC-ban kezdte, de onnan az OSC-be, majd a Vasasba igazolt. A Vasas kardvívójaként lett a válogatott tagja, míg én a GEAC színeiben. A polgármester úr pályafutása végén igazolt vissza a GEAC-ba. Ezért nem soroltam fel az előbb. Ha jól emlékszem, ő már polgármester volt, amikor még mindig rajthoz állt az országos bajnokságokon a 90-es években. Feltétlenül meg szeretném jegyezni, hogy élsportolóként, az akkori szocialista blokkból kijutni, és végül nem kiutazni az amerikai olimpiára, úgy, hogy szinte már-már kezében volt a repülőjegy, borzalmas élmény lehetett. Én nem is tudom, hogyan dolgoztam volna fel lelkileg.

– Szerinted milyen jövője van a vívásnak? Természetesen különös tekintettel Gödöllőre.

– Mindenképpen van jövője a vívásnak! Az utóbbi években, érdekes módon, az olimpiákon a legnézettebb sportágak közé verekedte fel magát. Egyszerűen nagyon izgalmas, elegáns és intellektuális sportág. Magyarországon, így Gödöllőn is, a hagyományai és az eredményessége miatt még mindig nagyon nagy a vonzereje. Ha az iskolai oktatásba, akár alaptantervi szinten, visszakerülhetne a vívásoktatás, ahogyan a 60-70-es években még benne volt, akkor még szebb jövő várhatna rá. A vívást bőven elég elkezdeni 10-11 éves korban, mivel nagyon speciális – főleg oldalazó – mozgást igényel, nem feltétlenül szükséges korán elkezdeni. Viszont, sajnos, addigra más sportágak „elszippantják” a gyerekeket. Arról nem is beszélve, hogy a vívásban kevés pénz van.

– A nehézségek ennek ellenére, ha jól tudom, a világ egyik legnépesebb kadet korosztályú, azaz U17-es világversenyét nálunk rendezik.

– Igen, a Huniber-kupáért kiírt nagy nemzetközi versenyen több mint 430 vívó lépett pástra minden fegyvernemben. Hatalmas munka ennek a megszervezése, de jó visszajelzése annak, hogy valamit jól csinálunk; a szó szoros értelmében a világ végéről is idejönnek versenyezni. És az idei már a huszadik ilyen nagy verseny volt a városban!

Igenis van jövője a vívásnak!

Tatár Attila

Fotók: Tatár Attila, fie.org (Augusto Bizzi)

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Adventi fények, ünnep az első vasárnapon

Pozsonyi diákok osztottak díjat a Virágvölgynek