in

Miért éppen cserépdob?

Beszélgetés Zombor Leventével

30 perc című műsorunk eheti vendége Zombor Levente, a Talamba Ütőegyüttes alapítója volt. A zenésszel az együttes születéséről, a nigériai élményeikről, a 20., jubileumi születésnapi koncertjükről, a kultúrmissziójukról, illetve a Guinness-rekordjáról beszélgettünk.

Hogyan került kapcsolatba a zenével?

Hárman vagyunk testvérek, mind jártunk zeneiskolába. Az idősebbik bátyám ütőhangszereken tanult, a fiatalabbik pedig klarinétozott, de nekem már gyerekkoromban nagy álmom volt, hogy dobos lehessek. A bátyám tanárától próbáltunk időpontot kérni, hogy én is tudjak órákra járni, de mivel nagyon népszerű volt az ütőhangszeres oktatás, így ez nem sikerült. Végül arra a kompromisszumos megoldásra jutottunk, hogy a testvéremnek az órájából mindig lecsíp egy kicsit a tanár úr. Így indult az ütős karrierem, 6 évesen. A Kodály Zoltán Általános Iskolában tanultam Nyíregyházán, ahol Szabó Dénes, a Nemzet Művésze volt az énektanárunk, így már ott belecsöppentünk a világszínvonalú zenei oktatásba. Viccesen meg szoktam említeni, hogy abból a tudásból, amit Szabó Dénesnél tanultunk, majdhogynem elvégeztük a Zeneakadémiát.

Az ütős hangszerekhez kell valami különleges képesség, vagy ez bárki számára elsajátítható?

Bármilyen hangszeren kezd el tanulni az ember, az egyik alapvető feltétel a ritmusérzék és a hallás. Az ütőhangszereknél azonban ez hatványozottan igaz. Sokszor megfigyelhető, hogy azok a gyerekek, akik kicsit izgágábbak a kelleténél vagy csörögnek-zörögnek a vasárnapi ebéd közben, azok szüleinek ajánlom az ütőhangszeres oktatást.

Mi volt az első hangszere?

A bátyám öt évvel idősebb nálam, ő kapott egy dobfelszerelést, amit aztán a garázsban tartott. A gimis évei alatt több bandája is volt. Ott ismerkedtem meg igazán a dobbal.

Nyíregyházán járt általános iskolába, Vácon érettségizett, Debrecenben járt egyetemre, hogy kötött ki Gödöllőn?

2007-ben kaptunk egy lehetőséget Gödöllő városától, Gémesi György jóvoltából. Ő szerette volna, hogy a Talamba gödöllői művészeti csoport legyen, de ennek az volt a feltétele, hogy ide költözzünk. Lassan már 12 éve élünk Gödöllőn. Nagyon jól érezzük magunkat és igazi európai körülmények között tudunk próbálni és dolgozni.

Hogy találkozott a Talamba tagjaival?

Debrecenben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ütős tanszékén tanultunk mindannyian. Egy tanszakon, de más-más évfolyamban. A főiskolán kamarazenei órákon is részt kellett vennünk, ami az ütőhangszereseknél úgy néz ki, hogy együttest alapítanak a hallgatók és ezeken az órákon együtt játszanak. Mi is így tettünk, aztán egyre nagyobb kedvvel játszottunk együtt, már nemcsak az óra keretein belül, hanem a szabadidőnkben is. 1999- ben a főiskolán alapítottuk meg a Talambát.

Miért éppen Talamba, mit jelent ez a név?

A Talamba egy ősi ütőhangszer, délszláv cserépdob. Amellett, hogy van kapcsolata az ütőshangszerekhez, nagyon jól csengő név is. A rosszabbnál-rosszabb együttesnevek után úgy örültünk, mikor rábukkantunk erre.

Komoly- és könnyűzenei feldolgozásokat készítenek. Hogy születnek a dalaik?

Azt szoktam mondani, hogy a Talamba se nem komolyzenészekből, se nem könnyűzenészekből áll. Sőt, már magát ezt a felosztást is nagyon nem szeretem, mert szerintem nincs ilyen, hogy könnyű- meg komolyzene. Ha arra gondolunk, hogy Bach a maga idejében menüetteket írt, akkor az komolyzene vagy nem? A menüett egy tánczene. Minden kornak megvan a maga jó és rossz zenéje. Mi a Talambával megpróbálunk jó zenéket játszani, lehet ez klasszikus vagy pop. Az elmúlt 20 évben szerencsére nagyon sok mindent meg tudtunk mutatni az ütőhangszereken keresztül. Együtt dolgoztunk a Magashegyi Undergrounddal, Fábián Julival, Varnusz Xavérral, Horgas Eszterrel, vagy DJ Bucival tavaly a Várkert Bazárban, a Tavaszi Fesztivál keretein belül. Pár héttel ezelőtt pedig a Bach Mindenkinek Fesztiválon játszottunk a MOM Kulturális Központban teltház előtt, Bach hegedűversenyt. Fontosnak tartjuk azt, hogy az elmúlt 20 évünk segített abban, hogy az emberek megismerjék azt, hogy az ütőhangszerek, nem csak dob és cintányér, hanem ennél sokkal több.

Tavaly első magyar ütőegyüttesként, Nigériában koncerteztek. Óriási élmény lehetett…

Olyan magas színvonalú ütőhangszeres zenészek vannak ott, akik az anyatejjel szívták magukba a zenét. Kicsit furcsálltuk is, hogy egyáltalán mit keresünk mi ott? De a szervezők részéről jó ötletnek bizonyult, hogy egy európai ütőegyüttest is meghívtak egy afrikai országba, hiszen tátott szájjal figyeltek bennünket, és persze mi is őket. Nagyon sokat tanultunk egymástól. Szakmailag és emberileg is pozitív élmények értek minket.

Mi az együttes legnagyobb sikere?

Ez a nigériai út az egyik, a másik pedig, hogy 20 évig kibírtuk együtt. Négy teljesen más habitusú emberről van szó, de ennek ellenére jól tudjuk egymást kezelni. A harmadik pedig, hogy Közép-Európa egyik legszebb intézménye, a MÜPA hívott meg minket, hogy a 20. születésnapi koncertünket tartsuk ott.

Volt egy különleges rekordkísérlete…

2012-ben egy focisérülés miatt 8 hétig gipszben kellett lennem, ekkor találtam ki, hogy valamit kezdeni kellene ezzel a holt időszakkal; így elkezdtem kézrendezni. A kézrendezés gyakorlatilag egy gyorsító technika. Kíváncsi voltam, hogy van-e ebből valami rekord, de nem találtam. 2012 decemberében a Művészetek Házában koncert közben próbálkoztam meg a rekordkísérlettel. A xilofonon egy percen keresztül a kromatikus skálát szólaltattam meg. Ezt kamera rögzítette közjegyző jelenlétében; 862 leütött hangot sikerült teljesítenem, azaz másodpercenként 14,3-at.

Nigériát említette, hogy ott nagyon jól érezte magát, van még valami álomhelyszíne, ahol mindenféleképpen szeretne fellépni?

Igen, a világon vannak nagy múltú koncerttermek, hogy csak a New York-i Carnegie Hall-t említsem, vagy a londoni Royal Albert Hall-t.

Ahova mindenképp szeretnék eljut a Talambával az New York, ha nem is a Carnegie Hall-ba, de valahol koncertezni nagyon nagy élmény lenne. Egyébként nem is biztos, hogy nem fog ez megvalósulni a közeljövőben.

Idén ünnepi 20. születésnapját a Talamba ütőegyüttes, hogyan tervezik ezt megünnepelni

Egy zenekar hogyan máshogy ünnepelhetné meg a jubileumi 20. születésnapját, mint egy nagyszabású koncerttel?! Ez a mi esetünkben sem lesz másként. Sőt az egész 2019-es évet a jubileumnak szenteljük, aminek a csúcspontja november 8-án lesz a Bartók Béla hangversenyteremben a MÜPA-ban.

Az elmúlt 20 éveben mennyit változott a zenéjük?

Azt gondolom, hogy az együttesre jellemző vidámság, őszinteség, a zene szeretete semmit sem változott. Mi biztosan változtunk, hiszen már nem 22, hanem 42 évesek vagyunk. Valamennyit komolyodtunk, illetve most már sok mindenbe nem vágunk bele, aminek nem látjuk a végét. Sokkal tudatosabban állítjuk össze a programunkat, az egész évünket. A színpadon való energikus részvétel semmit sem kopott, az őszintén, szívből jövő zenélés és jó kedv a mai napig jellemző ránk.

Térjünk még vissza a kezdetekre, emlékszik még az első fellépésre?

Persze, 1999 szeptember 6., Debrecenben a Zeneművészeti Főiskolának a nagytermében volt a koncert. Akkor még nyolcan voltunk, a diploma után maradtunk négyen. Tulajdonképpen ettől az első koncerttől datáljuk a Talamba születését.

A fellépések mellett kultúrmissziót is folytatnak, hiszen a kezdetektől fogva járják az országot, hogy a gyerekeket megismertessék a zenével.

Ez az egész még főiskolás korunkban kezdődött. A filharmóniával karöltve jártuk a legkisebb településeket is a hangszerbemutató koncertünkkel.

Ha valaki meghallja azt, hogy ütőhangszer, akkor a dobra, cintányérra, esetleg a xilofonra gondol, pedig több, mint 4500-5000 féle ütőhangszer van. Ez a koncertek a mai napig működnek. Az elmúlt 20 éveben körülbelül 1000-1500 hangszerbemutatót tartottunk, melyeken körülbelül 200 ezer gyereknek játszottunk. A mai napig imádják a bemutatókat a gyerekek, pedig mennyit változott 20 év alatt a világ.

Otthon milyen zenét hallgat?

Ha pihenni szeretnék, soha nem hallgatok zenét, persze ez furcsán hangozhat egy zenész szájából, de ha tehetem, egyáltalán nem hallgatok zenét.

Abban a kis szabadidejében, ami van, mit szeret csinálni?

Nagyon szeretek főzni. Nem is olyan régen az udvaromon csináltam egy „Zombor bisztrót”, van benne kemence, egy grill.

Szeretek társaságban, a családommal lenni, illetve nagyon szeretek utazni. Szerencsére sok helyre sikerült már eljutnom, de még azért vannak terveim.

Mi van még a bakancslistáján?

Nagyon sok helyre szeretnék még eljutni. Ausztráliába nagyon szívesen mennék, nem voltam még a Karib-térségben sem, az is nagy álmom. A testvérem most van Nepálban és folyamatosan küldi a fényképeket, videókat, az is izgalmas vidéknek tűnik. Afrikában még bizonyos helyekre szeretnék elmenni. Például Ibro Fall mesterdobos barátunk guineai, már évek óta könyörög, hogy menjünk egyszer ki vele. Úgyhogy Guinea még tervben van.

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Sikerrel zárult a gödöllői energiatakarékos életmód kísérlet

Gödöllő is hozzájárul a párizsi Notre-Dame felújításához