in

Mihály Dénesre emlékezünk

Kettős évforduló ad lehetőséget az emlékezésre: 125 éve, 1894.július 7-én született Gödöllőn a tudós feltaláló, fizikus Mihály Dénes, az „európai televíziózás atyja”. Világelsőként, éppen 100 éve, 1919. július 7-én tartott bemutatót a hangnak fényelektromos úton való rögzítésére szolgáló „Telehor” elnevezésű távolbalátó készülékről, a televízió elődjéről.

Neves családba érkezett. Édesanyja, Ambrus Mária testvére a neves író, Ambrus Zoltán volt. Édesapja, dr. Mihály József orvos, tanár, műfordító. A humán beállítottságú környezet ellenére Dénest már ifjú korától a műszaki tudományok vonzották.

Az Ambrus és a Mihály család a nyári időszakra közösen béreltek házat a jó levegőjéről is híres Gödöllőn (ami szükséges volt az édesapa, Ambrus József gyógyulásához). A hajdani Kálvária soron, a 374.számú házban látta meg a napvilágot Mihály Dénes. A mai Táncsics Mihály utcában álló ház éppen a Kálváriára nézett – ma már nincs meg, lakótelep épült a helyére.

Ambrus József halála (1880) után özvegye, Ambrus Józsefné Spett Vilma 3 szobás, tornácos házat vett az Alvégben, a Tégla utcában (ma Lovarda utca). Általában nyaralásra használták az 1897-1915 közötti években, de az édesanya hosszabb ideig állandó jelleggel itt is lakott. Az egész család, az unokák is boldog hónapokat töltöttek itt nyaranta. A Mihály család hamarosan saját nyaralót vett Pécelen a Vasút soron (az épület ma is áll, de régi szépsége már eltűnt).

Mihály Dénest erős, gyermekkori kötődés fűzte mindkét helyhez. Meghatározók voltak számára a péceli évek, ahol „Dénes és barátai, a jeles feltalálók kedélyes üvöltözések közt szertekalapáltak mindent, ami vasból, drótból vagy acélból van” – írta az édesanyja. Lángelme volt már gyermekkorában is, 16 évesen könyvet írt az autókról, majd a motorkerékpárokról is (sokáig vizsgakönyvként használták a „soffőrképzésben”). A kísérletezést már 1912-ben elkezdte Pécelen (18 éves korában), de anyagi források hiányában ezt nem tudta megvalósítani.

Már gimnazistaként, majd mérnökhallgatóként is foglalkozott a „távolbalátás”, a képtovábbítás, a hangosfilm technológiai megoldásaival. Egyetemi évei alatt két szabadalmát is bejegyeztette: a „projectophon” tekinthető a mai hangosfilm ősének, ahol a kép és a hang egyszerre rögzíthető, majd a nagyközönség által látható-hallgatható. Úttörő felfedezése alapján már 1916-ban sikerült elkészítenie egy 8 m hosszúságú hangosfilmet, amely felvette és le is játszotta hangot – megelőzve ezzel minden kutatót, feltalálót. A 22 éves Mihály Dénes találmányát az angol filmgyártó vállalatnál kamatoztatta. (Munkássága a magyar filmművészetre is kihatott, az 1950-es évek végén a 1960-as évek elején éreztette hatását.)

Az első világháború kezdetekor a bécsi haditechnikai intézetbe osztották be, ahol minden szabadidejét további kutatásaira áldozta. Gyakorlati kísérletező munkára azonban csak Budapesten a Telefongyár Rt-ben nyílt lehetősége. Végül sikerült állóképeket több kilométer távolságra továbbítania. Itt tökéletesítette találmányát a televízió ősének tartott „Telehort” a „magyar Edisonként” is emlegetett Mihály Dénes, melyet 1919-ben nagy érdeklődés közepette mutatott be. Kutatásaihoz munkahelyétől, a Telefongyártól anyagi támogatást nem kapott, felettesei nem látták meg a találmányban rejlő lehetőséget, de a sok viszontagság közepette is tovább kísérletezett. (Keserűen emlékezett vissza erre „A távolbalátás készüléke „című 1924-ben megjelent könyvében.)

Továbblépést csak a berlini német birodalmi posta (AEG) meghívása hozott: 1924-től kísérleti állomásukon folytatta kutatómunkáját, ahol minden feltételt biztosítottak a számára. Támogatásával 1928-tól megindult a rendszeres adás a Berlini rádióállomásról, és 1929-ben eljött a várva várt világhír is: először neki sikerült a világon szobában ülő személyek képét mesterséges fényforrás nélkül továbbítani! (A berendezés első példányát azóta is a Deutsches Museum-ban őrzik).

Gyermekkorától viszontagságos volt a sorsa: a pénztelenséggel és a kétkedéssel kellett megküzdenie. Ezért is volt kénytelen külföldön kifejleszteni, majd értékesíteni a találmányait. Fantasztikus teherbírás és lelkesedés jellemezte: Londonban vetítőgép-értékesítő irodát állított fel, az AEG tanácsadó mérnöke, a londoni Television Company elnöke és egy vegyészeti gyár főmérnöke volt egyszerre!

A világhír, a siker, az anyagi biztonság 1930-ban lehetővé tette számára egy, a televíziók gyártásával foglakozó önálló vállalat létrehozását (Telehor AG néven).  A fénytelefon hadászati jelentőséggel is bírt, mivel az ellenség nem tudta lehallgatni és nappal is használható volt. (Szigorú biztonsági intézkedések mellett dolgozhatott csak rajta!).

Nevéhez sok más elektronikai jellegű találmány is fűződik. 1930-ban született meg az E.H. Traub fizikussal együtt kifejlesztett „Mihály – Traub-féle vevőkészülék”, melyet 1935-ben bemutattak be. Mihály Dénes irányításával került sor 1936-ban az első zárt láncú televíziós közvetítésre Budapesten a Gellért Szállóban, ahol 30 méteres távolságra közvetítettek televíziós képet. 1930-ban nagy érdeklődés közepette mutatta be Budapesten a Gellért Szálló Pálmakertjében a „Telehor” tökéletesített változatát. (Az ünneplés mellett támadások is érték, melyek keserűséggel, csalódottsággal töltötték el.)

Sikere csúcsára jutott, de a közben más kutatók által kifejlesztett katódcsöves rendszerekkel már nem tudta felvenni a versenyt. Anyagi biztonsága megrendült, ezt élete végéig nem tudta kiheverni.

Hazája és szűkebb pátriája – Gödöllő, Pécel – mindig fontos szerepet játszott az életében. Magyar állampolgárságát élete végéig megtartotta, szoros kapcsolatban maradt a magyar kutatókkal és évente hazalátogatott Berlinből feleségével, Halmay Gizellával. A családról, rokonokról Gödöllőn és Pécelen és a tengerparti nyaralásokon készített filmfelvételei szerencsére megmaradtak a Mihály család archívumában. Neki köszönhetjük az egyetlen létező, pár másodperces filmfelvételt az idős Ambrus Zoltánról, amint a Lovarda utcai ház kapujánál búcsúzkodik a Mihály és a Nyáry rokonoktól; a péceli nyaralóban, illetve a budapesti Kis Stáció utcai lakásnál megörökített családi eseményeket, vidám perceket és láthatjuk a felvételen magát Mihály Dénest is.

Magánéletéről csak nagyon szórványos adataink vannak: egyéni sorsa szomorú volt. Gyermeke nem született, ezt nem tudta soha igazán feldolgozni. Szívesen hazatért volna Magyarországra amennyiben egyetemi katedrát kap, de ekkor még nem voltak meg az oktatás feltételei. Utoljára 1940.november 23-án, édesanyja temetésén járt itthon.

Visszatérve Berlinbe, a hitleri uralom alatt üldözötteket bújtatott, ezért internálták, koncentrációs táborba került, ahol az embertelen körülmények között tüdőbaja kiújult. Élete végén betegen is tovább dolgozott, többek között egy ábécé kidolgozásán munkálkodott süketnémák számára. A tuberkulózis végül is legyőzte a szervezetét, 1953. augusztus 29-én hunyt el Nyugat-Berlinben. Sírján, a Wilmersdorfi temetőben kőkeresztre vésve egyszerű felirat található, mely gyökereire, származására utal: Dénes von Mihály von Homoródlövéte und Csíkszentkirály. Felesége, homoródlövétei erdőtelki  Halmay Gizella további sorsáról nincs tudomásunk.

Bár munkái és lehetőségei sokszor külföldre kötötték, ötleteinek alapjai itthon születtek és ő mindvégig magyarnak vallotta magát. Büszkék lehetünk rá és legyünk büszkék rá! Fiatalon halt meg, tartalmas életút áll mögötte – de lelkében még számos kísérlet lehetősége élt.

Gödöllő mindig büszke volt híres fiára. A Gödöllői Hírlap 1930.áprilisi számaiban olvashatjuk, hogy amikor 1930-ban hazalátogatott, a gödöllőieknek előadást tartott és bemutatta távolbalátó készülékét, a Telehort. Ugyancsak figyelemre méltó hírekben számolt be az újság 1930-ban és 1931-ben, hogy a „Szent Imre Év” (1930) alkalmából a hívek szobor felállítását tervezték és ehhez Mihály Dénes is hozzájárult 300 pengővel. („Gödöllő története II/2””; szerk. G.Merva Mária, 2013)

A hálás utókor méltón őrzi az emlékét: a Magyar Posta által 1996-ban kiadott „A magyarok a nagyvilágban a technika feljőéséért” sorozatban Mihály Dénes portréja is szerepel, utcát neveztek el róla Pécelen, Kistarcsán szakgimnázium vette fel a nevét. Gödöllőn, egykori lakóhelye közelében, a Mihály Dénes közben emléktábla hirdeti, hogy itt született a „magyar Edison”-ként is emlegetett feltaláló.
Szlávik Jánosné

Forrás:

Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a hírközlés történetében; Tihanyi Attila: Mihály Dénes munkássága; Gödöllő története II/2. (szerk. G. Merva Mária), internet

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Roszík Gábor és dr. Beer Miklós kapta a Magyar Szabadságért Díjat

Nekem Gödöllő az életem!