in

“Munkahelyként is vonzó egyetemet szeretnék”

Beszélgetés dr. Palkovics Lászlóval, a Szent István Egyetem új rektorával

November elsejétől dr. Palkovics László a Szent István Egyetem rektora. Az első professzor, akit a Budai Campusról választott meg erre a posztra a Szenátus és 2007 óta az első intézményvezető, aki Gödöllőn él. A tudomány vonzotta a fővárosból városunkba. Tizennégy évig dolgozott a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett PhD fokozatot. Az MTA doktora. Kutatási területei közé tartozik a vírusok, viroidok, baktériumok, gombák diagnosztizálása, vírusellenálló növények előállítása. Célja az egyetem infrastruktúrájának és oktatási szerkezetének a megújítása és olyan légkör kialakítása a 2000-ben alapított intézményben, amiben a kollégák valódi közösséget és egységet alkotnak.

Önnek szenvedélye a hegymászás…

1985-ben tagja voltam annak a csapatnak, amely hazánkból először járt az Araráton, majd Iránban szintén elsőként másztuk meg az Alburz 5600 méter fölé emelkedő csúcsát. Rendszeresen, minden februárban eljutottunk az erdélyi havasokba is, ahol rendkívül kemények a telek.

A magashegyekben szerzett jártasságát a hétköznapokban is tudja hasznosítani?

Igen, hiszen a hegymászás olyan készségeket igényel – például jó helyzetfelismerést, gyors döntéseket és kitartást a célok eléréséhez -, amikre „a földön járva”, a hétköznapi munkában is szükség van. A hagyományos túrázást vagy éppen a maratoni futást, ha úgy adódik, félbe lehet szakítani – hegymászásnál ezt sokkal kritikusabb megtenni. Elég egy kis megingás és életveszélybe kerülhet az ember. Azt tapasztalom, hogy a hegyek világában megszerzett erőnlét hosszú ideig kitart.

Hogyan vezetett az útja a Gellérthegy tövétől Gödöllőre?

Budapesten születtem, s bár szüleim a Műegyetemen végeztek én a Kertészeti Egyetemre jelentkeztem. A növényvédelem és a genetika egyaránt rabul ejtett. Diplomamunkámat növényvédelmi témában írtam, álláslehetőséget a Genetika Tanszéken kaptam. Mivel ott növénykórtani feladatokkal bíztak meg, a két tudományt össze tudtam egymással kapcsolni. A genetika akkor még a klasszikus nemesítésre koncentrált. V. Németh Mária gyümölcsvirológus  tanácsára kezdtem el foglalkozni a szilvahimlő vírussal. Egyre jobban érdekelt a vírus, örökítő anyagának változatossága és a vírus működése. Vizsgálódásaimhoz az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében különböző molekuláris technikákat sajátítottam el, amiket az egyetemeken még nemigen tanítottak. 1989-ben többedmagammal átjöttünk a Gödöllőn akkor megnyitott Mezőgazdasági Biotechnológia Kutatóközpontba, amely világszínvonalú felszereltséggel kínált lehetőséget munkám folytatásához. Egy évig Budapestről „jártam be” Gödöllőre, majd szolgálati lakást kaptam. Később a feleségemmel együtt megvásároltunk egy 1896-ban épült parasztházat fél hektáros kerttel. Miközben átalakítottuk, gödöllőivé váltunk. Két fiúnk a Hajós iskola sporttagozatán végzett. 2003-ban lehetőség kaptam arra, hogy visszakerüljek alma materembe, ahol fiatal vezetőt kerestek a Növénykórtan élére. Ekkortól járok vissza Budapestre.

Van-e a kertjében szilvafa?

Igen, de mint ahogy a hazai szilvaültetvények döntő többsége, úgy az én fáim is vírussal fertőzöttek. Találtam is az egyiken egy nagyon érdekes izolátumot, az addig ismertektől genetikailag kicsit eltérő vírust. Ez egy tudományos közleményemben öregbíti a város hírnevét.

Tudományos érdeklődése hozta tehát Gödöllőre és most egy egész intézmény élére állt. Milyennek látja az egyetem tudományos teljesítőképességét?

Oktatási és kutatási potenciálunk azért kiemelkedő, mert karaink egymással összefüggő, egymáshoz kapcsolható tudományterületeket művelnek. Az élelmiszer-tudományi, kertészettudományi, mezőgazdaság-tudományi, műszaki, építészeti, tájépítészeti, gazdaság- és társadalomtudományi diszciplínák együttműködéséből nagyobb teljesítmény jöhet létre – még úgy is, hogy több campuson dolgozun, mintha ezeket csak egyszerűen összeadnánk. Rektorként az egyik fő feladatomnak azt tartom, hogy ez a lehetőséget – a minőséghez következetesen ragaszkodva – menedzseljem.

Mire építhet ebben a törekvésében?

Elsőként munkatársaink felkészültségére. A tudományosan minősített oktatók arányában jól állunk. De sokat kell tennünk azért, hogy a tudományos ambícióknak való megfelelés mellett munkahelyként, „második otthonként” is vonzók, kedveltek legyünk az egyetemi polgárok számára – beleértve a hallgatókat is.

Másodszor: több karunkról elmondható, hogy az adott szakokra Magyarországon felvett hallgatók több mint 30 százaléka náluk tanul, tehát meghatározó a súlyuk a hazai agrár-felsőoktatásban. Ágazati igény, hogy az agrárszakokon tanulók aránya emelkedjen. A Kaposvári Egyetemmel és a Szegedi Tudományegyetemmel közösen, vezetésünkkel ennek érdekében el is indult egy projekt a múlt évben.

Végül ki kell használnunk azt a jelenséget, hogy a továbbtanulni vágyók egyre inkább a nagyvárosokba (Debrecen, Pécs, Szeged) s még inkább a fővárosba jelentkeznek. E téren a Budai Campus mellett a Gödöllői Campus is előnyt élvez, hiszen városunk Budapest közelében fekszik.

Ponthatárainkat folyamatosan emeljük, mert a jobb tanulók megkönnyítik az oktatást és a kutatást. Szerencsénkre a hallgatók is jóval tudatosabbak, mint akár tíz évvel ezelőtt voltak. Mégis, az eddiginél is jobban be kell mutatnunk a nyilvánosság számára, hogy milyen sikeres szakemberekké válnak a diplomásaink és azt is, hogy a modern agrárium élen jár a fiatalok számára vonzó csúcstechnológiák alkalmazásában.

Mik a további vezetői céljai?

Szeretnék rendszeres, partneri kapcsolatokat kialakítani, ápolni a várossal és a város különböző intézményeivel. Ezt azért is szükségesnek tartom, mert Gödöllő egyik legnagyobb foglalkoztatója az egyetem. Az itt dolgozók gyermekei bölcsődések, óvodások és iskolások. Hallgatóink számára is fontos, hogy egy pezsgő életű város polgárai is legyenek az itt töltött éveik alatt.

Elengedhetetlen az egyetem infrastruktúrájának a megújítása. Bár sokféle, értékes műszerrel, berendezéssel rendelkezünk, épületállományunk nagyon rossz állapotú. Oktatási módszertanunk átalakítása sem maradhat el. Miközben hallgatóink mesterien használják informatikai eszközeiket, az oktatás még klasszikus módon zajlik. Valószínű, hogy a jövőben kevesebb lesz az előadás és több a műhelymunka. Tanítanunk kell a csapatmunka-készséget, a kommunikációs készséget, a szervezőképességet, a flexibilitást, a kreativitást, az értelmiségi munka azon területeit, amit a számítógépek nem tudnak „megoldani”, vagyis amihez emberi érintkezéssel juthatnak a hallgatók.

Itt az ideje – nemzetközi kapcsolataink kiterjedtségével is élve -, hogy külföldi oktatókat, vendégprofesszorokat hívjunk meg egy-egy félévre oktatni, kutatást vezetni. Magam is több helyen, Madridban, Versaillesban, Heraklionban, Hannoverben és Göttingenben dolgozhattam vendégkutatóként. Életre szeretnék hívni egy nemzetközi tanácsadó testületet, amelynek tudós tagjaival évente egyszer átbeszélnénk a felsőoktatás nemzetközi trendjeit, egyetemünk teendőit. Szorgalmazom, hogy közös diplomákat adjunk ki más egyetemekkel. Erre már vannak példák, de többre van szükség.

Bár a célokat és feladatokat még hosszan sorolhatnám, hadd zárjam azzal a beszélgetést, hogy olyan együttműködés kialakítására törekszem a vezetők, az oktatók és a diákok között, aminek az eredményeként az egyetem olyan jó és erős közösséggé válik, amelynek mai és holnapi hallgatói öregdiákként is kötődnek majd hozzánk és segítik a működésünket.

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Díjazták a gödöllői könyvtárat

Teleki-megemlékezés