A SZIE-GEAC atlétájának, Nádházy Evelinnek a fő versenye az idei szezonban a párizsi Európa-bajnokság lesz. A 400 méteres sprinter számára 2020-ban nem lett volna túl nagy realitása, hogy teljesítse a tokiói olimpia kvalifikációs szintjét. Emiatt az olimpia halasztása őt nem érte akkora veszteségként. Végül azonban így egy évet nyert, hogy teljesíteni tudja a kvalifikációhoz szükséges szintet. Ezekről, illetve a jelenlegi helyzetről kérdeztük a 14-szeres magyar bajnok versenyzőt.
– Mennyire volt az idei évre nézve reális cél az olimpiára való kijutás?
– Nem igazán. A fő versenyünk, amelyre fókuszáltunk már a szezon előtt is az augusztus végi, párizsi Európa-bajnokság volt. Az olimpiai szint 51.35. Az egyéni csúcsom ehhez képest 52.68, még tavalyról, a nápolyi Universiadéról. Ez több mint 1,3 másodpernyi differencia. Előfordult már velem a múltban, hogy 1 másodpercet javítottam az egyéni csúcsomon egyik évről a másikra. Szóval nem tartom elképzelhetetlennek, hogy valamilyen csoda folytán összejöhet – teszi hozzá némileg viccelődve Evelin. De azért ez nagyon nagy ugrásnak számít ezen a szinten.
– Az Európa-bajnokság megrendezését illetően jelenleg mi a helyzet? Az augusztus 26-30. közti dátum éppenséggel rendkívül bizonytalannak tűnik.
– Én még bízom benne, hogy megtartják. Még látok rá egy halvány reménysugárt, hogy idén megrendezik. Hivatalos információ azonban még nincs róla.
– Milyen tervekkel utaznál ki az EB-re?
– Először is még az EB-n való indulásomat be kellene biztosítanom. Az EB-szinthez (52.65) még 3 századmásodpercnyit javítanom kellene az egyéni legjobbamon. Ezt tűztük ki célnak – még a télen – a tavaszi és a kora nyári időszakra, versenyekre. Ezt a célunkat az időközben lezajlott történések átírták. De hogy konkrétan az Európa-bajnokságon mivel lennék elégedett?! Két éve, a szabadtéri berlini EB-n is ott voltam, illetve a 2019-es glasgow-i, fedett EB-re is kijutottam. Ezeken kiestem rögtön az első körben. Nekünk egyébként itt 3 futásból áll a verseny (szerk: előfutam, elődöntő, döntő). Most mindenképpen szeretnék végre továbbjutni legalább a második körbe, a legjobb 24 futó mezőnyébe. Ezenfelül pedig egyéni csúcsot szeretnék futni.
– Mennyire nehéz ilyenkor napi szinten fenntartani a motivációt az edzések során?
– A bizonytalanság miatt különösen rossz most. Nem tudjuk, hogy pontosan mikorra és mire készülünk. Egyáltalán azt sem tudni pillanatnyilag, hogy mikor lehet nagyjából a következő versenyünk. Fejben így ennek folytán nehéz összerakni, hogy a motiváció ne vesszen oda. Szerencsére azonban Gödöllőn a hangulat, a légkör nagyon támogató, tartjuk egymásban a lelket. A közösség nagyon összetartó. Az edzőink is figyelnek ránk, hogy ne vesszünk el. Ne maradjunk egyedül e téren.
