in

Nagy hangsúly van a mentális felkészülésen

Beszélgetés Gémesi Csanáddal

A Gödöllő Net Tv 30 perc című beszélgetős műsorának eheti vendége Gémesi Csanád volt. A tokiói olimpiára készülő kardvívó mesélt a kezdetekről, a nyári, budapesti világbajnokságról, egy élsportoló napjáról és persze a gödöllői vívócsarnok építéséről.

– Kis túlzással az egész családod vívott, így nem meglepő, hogy te is ott kötöttél ki. Gyerekkorodban kipróbáltál más sportokat is, vagy a vívás szerelem volt első látásra?
– Igazából nem én választottam a vívást, hanem a vívás választott engem. Édesapám kiskoromtól kezdve nagyon sok időt töltött a vívóteremben, így én is sok időt voltam ott. Nem is nagyon volt választási lehetőség, megszerettem ezt a sportot és nagyon örülök, hogy így történt.
Nem sok lehetőségem volt más sportágakba belekóstolni, a focit, a kosárlabdát, a kézilabdát azért persze kipróbáltam a suliban, de ezeken kívül mást nem csináltam gyerekkoromban.
– Hány éves korodban kezdted komolyabban űzni a vívást, illetve ki volt az első nevelőedződ?
– Édesapám tartott edzéseket óvodásoknak, ezek voltak az első edzésélményeim. Az első edzőm, akivel már pengét is foghattam, Batizi Sanyi bácsi volt. Nevelőedzőmnek pedig Subert Lászlót tartom, aki tíz évig volt a mesterem, rengeteget tanultam tőle. Az utánpótlás sikereimet mindenképpen, de a későbbieket is nagyban neki köszönhetem.
– Gödöllőn hogyan honosodott meg a vívás? Mégiscsak egy kisvárosról van szó…
– Az 1920-as években. A Premontrei Gimnáziumban kezdett el vívást oktatni Ötvös Károly. Klubszinten viszont csak a második világháború után szerveződött meg a vívósport. Ötvös Károlyon kívül a gödöllői vívás legismertebb edzői közé tartozik Benkő Tibor, Batizi Sándor, Subert László és Navarrete József. Subert Laci bácsival a mai napig tartom a kapcsolatot, pedig ő már visszaköltözött szülőföldjére, Kárpátaljára.
– Nyakunkon a tokiói olimpia, a vívók élete két olimpia között is nagyon zsúfolt, nem egyszerű a kvalifikáció. Nálatok ez pontosan hogy megy, hol tartatok?
– Egy világkupa-szezon nyolc versenyből áll, és minden idényben van Eb is, vb is, kivéve az olimpia évét, akkor csak Európa-bajnokság van.
A szezonban eddig négy világkupa verseny volt, az olimpiai kvalifikáció azonban csak április 1-én kezdődik, de már az eddigi versenyek is nagyon fontosak voltak, mert a kvalifikáció megkezdésekor fontos a világranglistás helyezés. Ezért mindenki próbálja őrizni, illetve javítani a pozícióját.
Nagyon fontos része lesz a kvalifikációnak a világbajnokság és az Európa-bajnokság, mert ezek a versenyek nagyobb szorzóval számítanak bele a világranglistás pontokba. Úgyhogy ezek a fő versenyeink idén, ráadásul idén Budapesten lesz a vb.
– 2013-ban már indultál hazai rendezésű vb-n, nyáron ismét Budapesten lesz a vívó világbajnokság. Vannak olyan versenyzők, akikre bénítólag hat a hazai környezet, van, akit viszont motivál. Te milyen versenyző típus vagy?
– Engem nagyon motivál. Hihetetlenül fontos és meghatározó élmény az életemben a 2013-as budapesti vb. Egyrészt első világbajnokságom volt, másrészt az a miliő, a közönség, ahogy drukkolt, amilyen ovációval fogadta a találataimat, leírhatatlan érzések kavarogtak akkor bennem. A mai napig libabőrös leszek, ha rágondolok.
Úgyhogy nagyon várom már ezt a világbajnokságot, ráadásul kvalifikációs vb, fontos lesz a jó szereplés.
– Az előző olimpián, Rióban sajnálatos módon nem tudtál ott lenni, noha a csapat a világ egyik legjobbja volt. Miért nem indulhattál?
– A Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak tíz versenyszámot engedélyezett a vívásnak az olimpiák idején, de 12 szám van. Ezért minden olimpiáról két fegyvernem hiányzott. Így történhetett, hogy 2016-ban pont a férfi kard csapatverseny maradt el.
– Gyerekkorodban mi volt a legemlékezetesebb olimpiai élményed? Akár vívás, akár más sportélmény?
– Nem igazán tudok egyet kiemelni. Az biztos, hogy már kiskoromban is nagy sportfogyasztó voltam. Nagy sok sportműsort, közvetítést néztem, ezért sok élmény is ért, nehéz ezekből egyet kiemelni. Érdekes, hogy talán inkább a kudarcok azok, amik megmaradtak.
– Ellátsz Tokió utánig is, meddig szeretnél versenyszerűen sportolni?
–Alapvetően nem is szeretek a Tokió utáni időszakra gondolni még. Most a legfontosabb a jövő évi olimpia. Először is, hogy kvalifikáljuk magunkat, aztán pedig, hogy minél jobb helyezést érjek, érjünk el. Jelenleg mindent ennek vetek alá.
– 2014-ben az Eb-n bronzérmes lettél egyéniben, mi állt ott akkor úgy össze, mi kellene, hogy az idei Eb-n ismét ilyen kimagaslóan szerepelj, illetve az év fő versenyén a budapesti vb-n?
– Sok összetevője van egy jó vívó egyéni eredménynek. Az éppen aktuális napi forma nagyon meghatározó, de olyan apróságnak tűnő dolgok is számítanak, hogy hogy kel fel az ember, mit reggelizik, stb. Ilyen apróságok is meg tudják határozni a verseny kimenetelét és akkor az ellenfelekről, meg a bíróról még nem is beszéltünk.
Egy szerencsés ág, egy jó ellenfél, akivel az első körben magabiztosságot tud szerezni az ember egész napra meg tudja adni az önbizalmat, amivel aztán a nehezebb mérkőzéseket könnyebben tudja venni az ember.
Tehát nehéz egy indokot megnevezni, amitől egy versenynap jó lesz, de folyamatosan azon vagyunk, hogy ezeket az apróságokat egymás mellé tudjuk tenni, hogy végül kijöjjön a nagy egész. Ezen dolgozunk, hogy a nyári világbajnokságra minden összeálljon.
– Meséld el légy szíves, hogyan néz ki egy élsportoló napja!
– Szerencsére nem úgy néz ki, mint egy úszóé, aki reggel 5-6 között már az uszodában rója a hosszokat. A vívóknak kicsit könnyebb, nem kell olyan korán kelni. Sokszor van, hogy a gyermekeim ébresztenek 7 óra körül. A nagyobbik gyerkőcöt elviszem az oviba, utána megyek Budapestre edzésre. Edzés után jövök haza ebédelni, ami igazi áldás. Nagyon szeretem ezt a részét a napomnak. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy otthon tud ebédelni a családjával. Persze nem mindig sikerül megvalósítani, de nagyon igyekszem, hogy minél többször, mert ebéd után aztán megint elindulok otthonról és csak este érkezem haza, amikor a gyerekek már alszanak.
– Miben különbözik a válogatott edzés, a klub edzéstől?
– Leginkább az ellenfelekben. A válogatott edzésen válogatott szintű ellenfelekkel mérkőzünk meg. Ott lehet azokat az akciókat, azokat a sebességeket, ritmusokat kipróbálni, amiket aztán a világkupákon tudok használni.
Gödöllőn is nagyon jó edzőpartnerek vannak, de itt máson van a hangsúly. Jobban odafigyelünk a technikára és a részletekre, míg a válogatott edzéseken ezeknek a részleteknek a gyakorlatba ültetése zajlik inkább.
– Mekkora hangsúlyt fektettek a mentális felkészülésre, mennyire megterhelő az mentális, hogy egész nap toppon kell lenni?
– Leginkább mentálisan megterhelő. Nyilván az állóképesség is nagyon fontos, de a verseny nagyobb része a mentális állapoton múlik, fejben dől el.
Nagyon érdekes ritmusa van egy vívóversenynek. Egy főtáblás mérkőzés 15 találatig tart, a találatok egyenként egy-két másodperc alatt lezajlanak. Aztán van egy kis pihenő, aztán megint egy-két másodperc, amikor 100% koncentrációval kell ott lenni, majd megint egy kis szünet. Körülbelül negyedóra alatt vége is van egy mérkőzésnek, majd aztán, ha győz az ember, akkor két, két és fél óra pihenő, majd megint egy ugyanilyen negyedóra. Ezekre kell nekünk mentálisan felkészülni, mert ez nagyon igénybe veszi az embert.
Annak érdekében, hogy ez működjön, a válogatottnál mindannyian járunk sportpszichológushoz. Hiszen ezzel a segítséggel tudunk leginkább felkészülni ezekre a kihívásokra, amik kulcsfontosságúak egy-egy mérkőzés megnyerésében.
– Gödöllőn most terveznek új létesítményt építeni, mit lehet erről tudni, hogy áll a projekt?
–Régi nagy álmunk készülődik valóra válni. Jelenleg úgy állunk, hogy előkészítés alatt van a pályáztatás, a közbeszerzési eljárás hamarosan kiírásra kerül. Az engedélyezési-, kivitelezési tervek elkészültek. Már a célegyenesben vagyunk, nagyon izgatottak vagyunk, szeretnénk, ha már az építkezés kezdődhetne.
Nyilván hiányzik még pár dolog, hogy ez elindulhasson, de azon vagyunk, hogy minél hamarabb pótoljuk ezeket. Úgy néz ki, hogy idén nyáron, legkésőbb ősszel a munkálatok is elindulhatnak.
– Tavaly megszületett a második kisfiad is, hogyan tudod összeegyeztetni a rengeteg edzést, sok utazást a családdal?
– Nem könnyű, de óriási segítségem van ebben a munkában a feleségem révén. Ő viseli ennek a legnagyobb terhét, amikor egyedül marad a két fiammal. Nélküle nem is működne ez a rendszer. Az ő segítsége az alapja annak, hogy én ezen a szinten tudok vívni. El sem tudom képzelni, hogy nélküle hogy menne.
– Nagycsaládból származol, te is tervezed a még nagyobb családot?
– Igen, még ha nem is olyan nagyot, mint amilyenből én származom. Hiszen nekem is öt testvérem van, édesapámék pedig nyolcan vannak testvérek.
Mi négyet terveztünk, várhatóan ennél több nem lesz.
– A gyerekek érdeklődnek apukájuk hivatása iránt, egyáltalán szeretnéd, hogy ők is vívók legyenek?
– Nagyon szeretném, hogy sportoljanak, ez a legfontosabb. Nem ragaszkodom a víváshoz, de nem is fogom eltiltani őket tőle. Jelenleg úgy néz ki, hogy mindketten nagy érdeklődést mutatnak az otthoni kardok, fejvédek és különböző vívó eszközök iránt.
Apor, a nagyobbik fiam, már 1,5 éves korában tésztaszűrővel az arcán rohangált a házban. Aztán próbáltam gyerekeknek készült műanyag fejvédet ráadni, de nem kellett neki. Csak az kellett, amit én is a fejemre veszek. Az a nagy, nehéz, fém fejvéd kellett neki és nagyon élvezte és nagyon élvezi a mai napig. Úgyhogy, ha nem is lesznek vívók, de akkor is mindig közel lesznek a víváshoz.

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Brüsszelben mutatták be a gödöllői művésztelepet

Saját jármű a gödöllői élelmiszermentéshez