in

Nem kerülhetőek el a jelentős fejlesztések a gödöllői központú Szent István Egyetemen

Modellváltás zajlik a magyar felsőoktatásban. A döntéshozók sok esetben elavultnak ítélték az „állam a tulajdonos” konstrukciót, ezért a jövőben kuratóriumi irányítású vagyonkezelő alapítványok működtetnek egyre több hazai egyetemet. A megújulás a gödöllői központú Szent István Egyetemet (SZIE) is érinti, amelynek megbízott rektora 2020. augusztus 1-jétől Prof. Dr. Gyuricza Csaba. Vele beszélgettünk az átalakulás eddigi történéseiről és a várható változásokról.

Rektor úr! A felsőoktatási rendszer működtetésének átalakítását kívülről szemlélők nem biztos, hogy pontosan értik, miért van szükség a modellváltásra, hiszen az új, alapítványi rendszer sem tud működni az állam támogatása nélkül. Gondolom, így van ez a gödöllői központú Szent István Egyetem esetében is.

Tudni kell, hogy Magyarországon az agrár-felsőoktatás egy nagyon szétaprózott, szétforgácsolt, összehangolatlan rendszerben zajlik. Kis ország vagyunk, ugyanakkor 11 intézményben 17 helyen folyik agrár-felsőoktatási képzés, ami egy nálunk gazdagabb országban is luxus lenne. Fejlett mezőgazdaságot szétaprózott rendszerben lehetetlen építeni, és ha meg kívánjuk őrizni versenyképességünket ezen a területen, nem kerülhető el az oktatást, kutatást és innovációt egyaránt szolgáló erőforrások összpontosítása. Hozzá kell tenni, hogy ez a lépéskényszer már évekkel ezelőtt jelentkezett, a képzési és kutatási finanszírozás párhuzamosságainak megszüntetését is célzó döntés azonban most született meg. Ki kell mondani: a 24. órába értünk, és el kellett dönteni, hogy vagy teszünk valamit, vagy rövid időn belül eltűnik a versenyképes hazai agrár-felsőoktatás, vele együtt a professzori generáció, továbbá minden háttér, ami vonzóvá teheti a fiatalok számára a pályát. Ami a kérdés második felét illeti, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az alapítványi működés sokkal rugalmasabb lehetőségeket teremt, mind a forrásszerzés, mind a teljesítmény értékelése, a munkavállalók motiválása szempontjából nézve. Az állam nem vonul ki a finanszírozásból, ezáltal a hallgatók semmit nem fognak abból érezni, hogy állami, vagy alapítványi egyetemre járnak. A működtetés más rendszerben történik majd, ennek előkészítése, a kormányzattal való egyeztetése jelenleg is zajlik.

Leszűkítve a kört, úgy tűnik, hogy – leszámítva a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) körül kialakult helyzetet – valamennyi felsőoktatási intézményben zökkenőmentes volt a modellváltás. Igaz lesz ez a gödöllői központú egyetemre is?

Sok egyeztetésen vagyunk túl. Folyamatosan tájékoztattuk a hallgatókat és a dolgozókat is. Azt szinte mindenki látta, hogy az eddigi struktúra felett eljárt az idő, éppen csak a vegetálásra biztosított hátteret. Drasztikusan csökkent a hallgatói létszám, legutóbb már 40 százalékkal jelentkeztek kevesebben a Szent István Egyetemre, ami jelentősen veszélyeztette az intézmény fenntarthatóságát is. Azt tapasztaltam, hogy a hallgatók jól fogadták a változást. Az igazi kihívást jelenleg a koronavírus-járvány miatti készültség jelenti, hiszen a képzés megszervezése okozhat fennakadásokat, de a visszajelzések alapján a hibrid, részben személyes, részben online oktatási rendszer egyelőre jól működik.

Az átalakítás több fázisban valósult, illetve valósul meg a SZIE vonatkozásában. Augusztus elejéig a vidéki (Keszthely, Gyöngyös, Kaposvár) és a budai agrárképzési bázisok integrációjával létrejött az új Szent István Egyetem, és a terv szerint január elejéig megtörténik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) tizenegy intézményének, illetőleg négy gazdasági társaságának a csatlakozása, ha minden jól megy, a SZIE végleges működési formája 2021- re alakul ki. Milyen kihívásokra számíthatnak majd ebben a folyamatban az oktatók, a kutatók és a dolgozók?

Azok számára, akik parkolópályának tekintették eddig az egyetemet, nem biztos, hogy kedvező lesz a változás. Az ambiciózus kollégák viszont jobban járhatnak, hiszen elkezdődött az anyagi ösztönzőrendszer kidolgozása, ami eddig nem ismert és alkalmazott távlatokat nyit meg a számukra. Első körben az oktatók és a kutatók szembesülhetnek ezzel az újítással, amit később kiterjesztünk minden munkavállalóra. Összefoglalva: teljesen új világ jön, előreláthatólag 2021. januártól. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy az agrár-felsőoktatásban nem volt rendszerváltás. Nagyon sok döntést odáztunk el, amit meg kellett volna tenni. Voltak ötletek, de gyakorlatilag minden maradt a régiben. Az oktatás struktúrája nem igazodott a piaci igényekhez. Komoly mennyiségű felesleges vagy el nem indítandó szakunk van. Ezeket megszüntetjük és újakat hozunk létre. Eddig nem hoztuk szintre az oktatást a gyakorlati igényekkel, amit most meg kell tennünk. Átalakul a Szent István Egyetem szerkezete, amit januárig szeretnénk befejezni. Az a célunk, hogy olyan szakembereket bocsássunk ki, akiket a munkaerőpiac igényel, akik a szakmájukban találják meg a számításaikat. Ennek érdekében szoros együttműködésre lesz szükség a vállalati szférával. Eddig azt tapasztalhattuk, hogy a felsőoktatás kullogott a gyakorlat után, és nem fordítva, ahogy ennek lennie kellene.

Hallgatók nélkül minden jobbító szándék semmivé válhat. Ráadásul napjainkban egyre többen szeretnének szakmát tanulni, mintsem a gimnázium után a felsőoktatásba bekerülni. Milyen érvekkel tervezik meggyőzni a fiatalokat, hogy az agrárium vonzó karrierrel kecsegtet, ezért érdemes a SZIE tudásbázisának a kötelékébe tartozni? Hogyan változik a képzés minősége, hatékonysága? Gondolom, az sem mellékes, hogy mekkora beleszólást kapnak az őket is érintő kérdésekkel kapcsolatos döntésekbe.

Sajnos az agrár-szakképzés is nagyon elavult Magyarországon. Szétaprózott és alacsony színvonalú. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a szülők nem szívesen adják gyermeküket az agrárszakképzésbe. Ez azért nagy probléma, mert korábban az agrár-felsőoktatásba az ilyen középiskolákban végzettek jelentkeztek. Számuk ma már elenyésző, a gimnáziumokban végzettek pedig nem ezt a pályát választják. Az érem másik oldala, hogy az agrárpálya presztízse nagyon mélyre került. Ennek megváltoztatása aprólékos, hosszabb időt igénybe vevő munka. Azon vagyunk, hogy a fiatalok körében népszerűsítsük a mezőgazdaságban rejlő karrierlehetőségeket, hiszen az elmúlt években végbement rohamos, főként technológiai és számítástechnikai fejlődés ma már más lehetőségeket, kihívásokat kínál, mint a múltban. Persze, ehhez az is kell, hogy a középfokú szakképzés minősége is tartsa a lépést napjaink elvárásaival.

Biztosra veszem, hogy sok a tennivaló, az elmúlt évek, évtizedek alatt elavulttá vált infrastruktúra miatt is. Egyet azonban kiemelnék: a sportcsarnokot és környékét, ahol – nincs mit szépíteni – áldatlan állapotok uralkodnak. Milyen sorsot szánnak az egykoron jelentős hazai és nemzetközi sport- és kulturális eseményeknek otthont adó épületnek?

Korábban már említettem, hogy a szemléletváltás elkerülhetetlen a gödöllői központú egyetem életében. Ezt a fejlesztések területén is meg kell tenni, hiszen a Szent István Egyetem egészét nézve igencsak vegyes a kép az infrastrukturális hátteret illetően. Az egyetem gödöllői vagy budapesti kampuszának a korábbi években nem jelentett előnyt, hogy a közép-magyarországi régióban van, hiszen az uniós támogatások elosztása során kevésbé volt kedvezményezett. Eközben pedig itt tanult a legtöbb hallgató. A vidéki kampuszok több fejlesztési forráshoz jutottak, hallgatói létszámuk azonban alacsony volt. A lelakott infrastruktúra sok hallgatóval, kontra fejlett infrastruktúra kevés hallgatóval torz kép kialakulásához vezetett. A gödöllői kampuszon az elmúlt 40-50 évben érdemi fejlesztés nem történt. Ennek eredménye, hogy elodázhatatlanná vált egy teljesen új infrastruktúra kiépítése, aminek részét képezik a sportingatlan-fejlesztések is. Nem tehetünk mást, hiszen csak így lehetünk versenyképesek akár a belföldi, akár a külföldi diákok idecsábításában. Ha már a sportra is rákérdezett, ezen a területen is jelentős változásokat tervezünk. Szeretnénk elérni, hogy a sportélet újjászervezése és a sportolási lehetőségek bővülő kínálata vonzerő lehessen abban, hogy a diákok a SZIE-t válasszák. A megújulási törekvések fontos része, hogy hangsúlyosabb, kölcsönösen előnyös együttműködés alakuljon ki az egyetem vezetése, valamint a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt sikeres Gödöllői EAC szakosztályai között.

Végezetül egy örökérvényű kérdés. Gödöllőnek ugyan van egyeteme, de a mindennapi gyakorlatban az látszik, hogy mégsem klasszikus egyetemváros. A múltban az egyetem és a város vezetése sokszor hirdetett már együttműködést, több-kevesebb sikerrel. Ön milyen jövőt szán egy ilyen kooperációnak? Mik lehetnek a közös gondolkodás legfőbb felületei?

Új alapokra kívánjuk helyezni a gödöllői egyetemi életet. Ismerjük azt az alapadottságot, hogy Budapest közel van. Ha a hallgató nem találja meg helyben a szórakozási és egyéb kikapcsolódási lehetőségeket, akkor felmegy a fővárosba. Ezt a kialakult „szokást” felszámolandó, elindult a Művészetek Háza Gödöllő Kftvel az együttműködés, aminek keretében az egyetemisták nagyobb létszámú csoportban vesznek részt a rendezvényeken. Tervbe vettük az egyetemi színházterem és a belső udvar kulturális célú hasznosítását, amik akár városi, akár kormányzati rendezvények, események helyszínei lehetnek. Közben pedig megkezdtük a kampuszon található szabadidős terek, illetve szórakozóhelyek újraindítását is, ezek nélkül véleményem szerint elképzelhetetlen egy 21. századi egyetem mindennapi élete. Emellett a városban több, részben helyi, részben kormányzati finanszírozású sportcélú beruházás zajlik. Ha a létesítmények elkészülnek, azok használatába az egyetem is szeretne bekapcsolódni. Annyit megígérhetek: dékánként és NAIK-főigazgatóként sem voltam, és rektorként sem leszek akadálya a város és az egyetem jó kapcsolatának.

Az interjú végleges verzióját a Szent István Egyetem Médiaközpontja küldte részünkre.

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Maradjunk annyiban – Egy hajléktalan nő show-ja

A Magyar Festészet Napja a Levendula Galériában