in ,

“Örülnöm kellene, de most nem őszinte a mosolyom”

Beszélgetés Erdélyi Zsófiával

Virág-Erdélyi Zsófia gödöllői maratonfutó harmadik olimpiájára készül. A mostani halasztással nyert egy évet, hogy kvalifikálni tudja magát, és indulhasson 2021-ben Tokióban. A sérülésekkel teli elmúlt egy évéről, illetve az ötkarikás játékok elhalasztásával kapcsolatos érzéseiről beszélgettünk vele.

A közösségi oldaladon a következőt írtad a bejelentés után: „Nyertem egy évet! Aminek örülnöm kéne, de valahogy a mostani helyzetben a mosolyom nem őszinte.”. Mit jelent ez pontosan?

Még nem rendelkezem hivatalos időeredménnyel a szezonban. Az előző évben sérült voltam szinte végig. Fájt a sarkam, fájt a csípőm, csonthártyagyulladásom volt. Ezért nem volt egyetlen maratoni eredményem sem 2019-ből. Igazából most kezdődött volna számomra a kvalifikációs időszak.

Vagyis már megvoltak a betervezett versenyeid, amelyek az utóbbi hetekben időközben meghiúsultak, így az olimpiai szint megfutására az esélyed gyakorlatilag odaveszett volna.

Igen, viszont a szint (2 óra 29 perc 30 mp) teljesítésére a pillanatnyi fizikai állapotomban egyébként sem lett volna túl nagy esélyem. Az egyéni csúcsom (2:35:37) is kevés lenne a szinthez. Viszont a világranglista helyezésem által – ha tudtam volna teljesíteni egy félmaratont, meg egy maratont egy-egy jó idővel – megmaradt volna a sanszom, hogy beférjek az olimpiai maraton 80 fős mezőnyébe. Csakhogy először a március 28-i prágai versenyemet, majd a fő versenyemnek szánt áprilisi, bécsi maratont is törölték, így ezzel pedig szinte biztossá vált volna, ha idén van az olimpia, nem tudnék ott lenni.

Akkor számodra az olimpia elhalasztása – sok más sportolóval ellentétben – inkább megkönnyebbülést jelentett?

Igen, így a jövő évre abszolút megvan a realitása, hogy ott tudok lenni Tokióban.

Jelen helyzetben ezek után mennyire jelentett kihívást, hogy motivációt találj a mindennapi edzésekhez? Vagy a felcsillant új esély ebben segített?

Nem igazán segített. Van két kis gyermekem, mellettük pedig nagyon nehéz megoldani az edzéseket. A gyerekek most karantén idején velem vannak otthon, mivel a férjemnek dolgoznia kell. Máskülönben abszolút motivált, céltudatos ember vagyok, ha egy jól behatárolható, tiszta cél lebeg a szemem előtt. Az eddigiek során az olimpia miatt napi kétszer futottam, heti három alkalommal. Az a tény azonban, hogy a prágai versenyemet törölték (szerk: március 11-én) egyfajta törést okozott bennem, hogy az olimpia elúszott, nem lesz esélyem már megfutni a szintet. Egy hétig ezután kicsit kerestem magam. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Mostanra nagyjából rendeztem a dolgokat fejben, így egy rövid szünet után folytattam a futó-, illetve az erősítő edzéseket. Inkább csak szinten tartás jelleggel. Ősszel majd talán még fogok tudni futni egy maratont valahol.

HB

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A célkeresztben ezentúl 2021

“A világbajnoki dobogó a célom”