in , ,

Szörényi István a fáramászásról és csibészségről

Interjú

Gyerekként szinte minden sportágat kipróbált. Mint minden fiatal, futott, ugrott, kosarazott, kézilabdázott, de végül a rúdugrásban találta meg számításait, olyannyira, hogy csak Gödöllőn több mint 100 bajnoki címet értek el tanítványai. 1995-ben átvehette a Magyar Sportért kitüntetést, 2004-ben a Magyar Atlétikáért bronz fokozatát, 2018-ban ezüst fokozatot kapott, 2006-ban Pest megyében az Év Edzője címet kapott, ugyan ebben az évben Gödöllő Sportjáért Díjat vehetett át, 2018-ban a Katolikus Iskolák Sportja életműdíjában részesült, és 2016 után 2018-ban ismét az Év Edzőjének választották Gödöllőn.

Szörényi Istvánnal, a GEAC atlétika-szakosztályának rúdugró mesteredzőjével beszélgettünk.

– Mit sportolt gyerekként, hogy került a közegbe?

– Gyermekkoromban hiperaktív voltam. Abban az időben rengeteget játszottunk, futottunk, ugráltunk, fára másztunk, saját magunk által kitalált feladatokkal versenyeztünk. Háztömb körüli futóversenyek, kődobáló versenyek távolságra, meg ilyenek. Akkor még nem volt televízió, mobiltelefon, meg még sorolhatnám napestig a mai fiatalok napi szükségleteit kielégítő technikákat.

– Hol pallérozódott diák éveiben?

– Pécsen jártam iskolába és az aktív sportolást 16 évesen gerelyhajítóként kezdtem a Pécsi VSK-ban. Előtte szüleim hatására zeneiskolában zongorázni tanultam, majd egy évig zenegimnáziumba jártam. Itt kiderült, hogy a sportoláshoz sokkal jobban vonzódom, mint a zenéhez, így iskolát váltottam és elkezdtem az aktív sportolást. Testnevelőtanárom, aki 1948-ban részt vett a londoni olimpián tornászként, javasolta, hogy a Testnevelési Főiskolán tanuljak tovább. Ide egyből sikerült bekerülnöm, mint atléta maximális gyakorlati pontszámmal. Ekkor a PVSK-ban az atlétika mellett kosaraztam is, sokat úsztam és a többi felvételin szereplő sportágban is jártas voltam.

– A gerelyhajításból hogy lett rúdugrás?

– A TF-en egy deréksérülés miatt a gerelyhajítást abba kellett hagynom, de dr. Bácsalmási Péter hatására, aki akkortájt a főiskola legjobb rúdugróedzőjének számított, elkezdtem rudat ugrani és rövid idő alatt négy métert ugrottam. Ez el is döntötte egy egész életre, hogy mi lesz a kedvenc sportágam.

– Hogy került Gödöllőre?

– A TF elvégzése után Budapesten tanítottam és a Budapesti Építőkben folytattam pályafutásomat rúdugróként és tízpróbázóként. Az utóbbiban első osztályú szintet is elértem, amivel negyedik helyezést értem el az országos bajnokságon. A Központi Sportiskolában 1970-től főállásban dolgoztam edzőként 1978-ig. Tanítványaim sok korosztályos bajnokságot nyertek, rendszeresen tagjai voltak az ifjúsági és junior válogatottaknak. Részt vettek az Ifjúsági Barátság Versenyeken, ekkor még futó-, ugró- és dobószámokkal is foglalkoztam, de a legjobb eredményeket tanítványaim rúdugrásban érték el. A KSI után egy évig a Kaffka Margit Gimnázium testnevelő tanára voltam és mellette a BEAC-ban edzősködtem. 1979-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem testnevelési tanszékének vezetője, Nagy Zsigmond (az 1968-as tokiói olimpia súlylökő ötödik helyezettje) csábított Gödöllőre testnevelőtanárnak és a GEAC-ba ugróedzőnek. Már az első években atlétáim több bajnokságot nyertek, főleg rúd- és távolugrásban. 1992 és 2012 között az egyetemi főállásom mellett, félállásban a Premontrei Gimnáziumban testnevelést is tanítottam, ahol az alapító tanárok között voltam. Itt megkaptam a Szent Norbert Emlékérmet is. Legtöbb tehetséges és eredményes versenyzőimet is innen választottam ki.

– Mi az edzői filozófiája Szörényi Istvánnak, kik voltak a példaképei?

– Nemcsak azért edzek rendszeresen heti négy-öt alkalommal, hogy egészséges legyek, hanem általa azért akarok egészséges lenni, hogy edzhessek. Ez nálam életforma, ami nélkül nehezen tudnám elképzelni az életem. Példaképem edzőként Benkő Tibor és Kirchhofer Jóska bácsi, nagyon sokat tanultam tőlük.

– Ha jól tudom, még Ön is versenyez néha napján. Mi motiválja?

– Igen, el szoktam indulni veterán versenyeken, de már csak akkor, amikor tanítványaimnak nincs versenyük vagy edzésük. A mozgás szeretete és a sportág szeretete motivál és addig szeretném csinálni, ameddig csak lehetőségem van rá. A családomban szívesen sportolok együtt a fiaimmal, most már lassan az unokáimmal is, nagyobbik fiammal, Zoltánnal például együtt indultunk egy függeszkedő versenyen, valamint együtt vettünk részt a Ninja Warriors válogatón.

– Kiből lesz jó rúdugró?

– A gyerekek kiválasztásánál mindig megtudakolom, hogy szeretnek-e fára mászni, ugrálni, mennyire bátrak, és van-e bennük egy kis vagányság, jó értelemben vett csibészség. Fizikai képességek közül fontos a gyorsaság, ruganyosság, erős vállizomzat. Alkatilag a vékony, nyúlánk testalkat az előnyös. Sajnos a mai fiatalok között egyre kevesebben felelnek meg ezeknek a kritériumoknak. Az okok elsősorban az elkényelmesedő, mozgásszegény életmódban, az egyre növekvő mozgás nélküli szórakozási lehetőségekben keresendők.

– Mit tart pályafutása legnagyobb sikerének?

– Amennyiben ki kell emelnem ezek közül valamit, akkor az első nagy siker, hogy Zoltán fiam 545 cm-es ugrással országos magyar bajnok lett, ezt a magasságot egyébként azóta sem ugrotta meg más itthon. A másik remek eredmény az, hogy 2018-as versenyévben kilenc első helyezéstt értek el tanítványaim, valamint Mihály Ádámmal részt vehettünk az Argentínában megrendezett Ifjúsági Olimpián. Simonváros Csanád, Mihály Ádám, Szamosi András képviselik a mostani tehetséges generációt, akik közül egyiket sem emelném ki, mindhárom igen tehetséges.

– A mostani tehetséges fiatal tanítványai közül odaérhet-e valaki a felnőttek között is vb-re, olimpiára?

– Ez nagyon nehéz kérdés, nem is tudok egyértelmű választ adni rá, inkább azt mondanám, hogy csak rajtuk múlik, hogy milyen magasságokig jutnak el. Rúdugróim felkészítésében, az utóbbi időben nagy segítséget jelentett az öt évvel ezelőtt bevezetett rúdugró program, aminek segítségével egyre jobb feltételekkel tudtunk edzőtáborozni, szélesebb választékú rudakhoz jutottunk és az orosz edző Borisz Volkov komoly szakmai segítségével a mozgásoktatás színvonalát jelentősen tudtuk emelni, egyszóval mi mindent megteszünk, hogy kihozzuk a maximumot sportolóinkból.

– Mit jelent az Év Edzője díj Önnek?

– A mostani díj az edzői munkám erkölcsi elismerését jelenti, ami nekem mindennél többet jelent. Ez visszaigazolás azért a sok edzésért, eredményért, amit elvégeztük, illetve elértünk. Nagyon büszke vagyok minden tanítványomra és arra, hogy tanítványaim napjainkig csak Gödöllőn rúdugróként körülbelül 100 bajnokságot nyertek és rendszeres tagjai voltak a különböző korosztályos válogatottaknak.

Tóth László

 

 

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Vécsey László vádaskodni tud, de a tények makacs dolgok

MEGHÍVÓ AZ 1848/49-ES MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL TARTANDÓ ÜNNEPSÉGRE