in

Tekints az égre, és lásd meg… – Szekeres Erzsébet kiállításai

Nyitott képeskönyvként tárul a képzőművészetek kedvelői elé Szekeres Erzsébet nagyszabású kiállítása Gödöllő három pontján. Zavarba ejtőn bőséges a kínálat, de hát gazdag az életmű is. A Tekints az égre, és lásd meg…” című időszaki kiállítás szombati megnyitóján a Gödöllői Városi Könyvtárban az alkotó következő tervére is fény derült.

A Magyar Örökség- és Pro Cultura Christiana-díjas textilművész, Gödöllő város díszpolgára műveiből a Levendula Galériában is látható egy kis tárlat, az ezekhez kapcsolt harmadik helyszínen, a Szentháromság-templomban már évek óta segítenek meghittebbé tenni a szertartásokat az Árpád-házi szenteket és boldogokat ábrázoló falikárpitjai.
A könyvtár egybenyitott rendezvénytermében és folyóirat olvasójában megjelenteket – érdeklődőket és pályatársakat – dr. Gémesi György polgármester üdvözölte, majd Kovács Gergelyné kultúrtörténész és dr. Lábadi Károly néprajzkutató méltatta a művész munkásságát. Közreműködött Maczkó Mária Magyar Örökség- és Príma-díjas népdalénekes és szintén énekkel Barna Jucika.
Az önkormányzat vezetője Szekeres Erzsébetet Gödöllő legújabb díszpolgáraként is köszöntötte. Elmondta, minden héten találkozik az alkotásaival a Szentháromság templomban. Kiemelte, hogy a művész a legfiatalabb korosztályokhoz is megtalálja az utat: mesekönyv illusztrációi a gyerekek számára jelenítik meg képeken a szavakban és mondatokban rejlő kincseket.
Kovács Gergelyné 80 mondattal köszöntötte a 80 éves alkotót. Szólt arról, hogy művészetének sokszínűségét, közel ezer alkotását, 300 egyéni kiállításon ismertette meg a nagyközönséggel. Hitvallása szerint a művészi munkát kegyelemnek tekinti.
A kiállításnak az Ars Sacra ünnepi hét idei jelmondata, „Tekints az égre és láss! adott címet.  A programsorozat küldetése a kezdetektől ugyanaz: a művészetek erejével visszatéríteni a hitehagyott keresztényeket gyökereikhez.
A jelmondatról elnevezett alkotást két virágangyal és a pávák társaságában láthatjuk. Látszólag lehetne a mi földi világunk is, ám mégis Isten országát mutatja be. Úgy ahogyan Reményik Sándor szép versében megörökítette : ,,A világ Isten-szőtte szőnyeg, / Mi csak visszáját látjuk itt, / És néha – legszebb perceinkben – / A színéből is – valamit.”
Szekeres Erzsébet tudatosan vállalta a néphagyományok és azokat a nemzeti kultúrában tovább éltető gödöllői művésztelep örökségét. Ezekben az örökségekben azonban nem csak az idő múlása, de a történelmi kényszerek, mint a múlt értékeinek megtagadása hatalmas pusztítást végzett. Erzsébetnek erős hitével volt bátorsága az újjáélesztésre.
És most újra van egy nagy terve. Szeretne egy kiállításnyi anyagot készíteni Kallós Zoltán tiszteletére, osztotta meg információját a közönséggel Kovács Gergelyné. A közelmúltban elhunyt Kossuth-nagydíjas néprajzkutató balladagyűjtései vezették ugyanis a kezét először a ballada illusztrációkhoz. Ahogy a kultúrtörténész fogalmazott: Kallós Zoltán és Szekeres Erzsébet egész életükben Isten hűséges gyermekei voltak. Munkásságuk mindig ikercsillagként fog világítani minden magyarra, aki az égre tekint és lát!
Gyermekkorom egyik almafája jut eszembe, kezdte méltatását dr. Lábadi Károly. Szomszédunkban lakott egy öreg kovácsmester, aki nagyon szerette a kertjét. Ez a kert afféle volt gyermeki képzeletemben, mint Csáth Géza novellájában a varázsló kertje, amelyikben minden virág leánnyá változik. Egyik szegletében almafa állt, olyan, mint amelyikkel a mesékben lehet találkozni: egyetlen törzse volt, de három ágán három fajta alma termett: az egyiken piros, a másikon sárga, a harmadikon zöld. A varázsló eszköze a kovácsmester keze volt, amikor egyetlen törzsbe három fajta almát oltott. Ez a fa jut most újból eszembe, amikor Szekeres Erzsébet textil- és iparművész művészete előtt tisztelgünk, és születésnapját ünnepeljük. Az ő keze alól is sokféle ízes „gyümölcs”-öt termő jelképes, sokágú, hajtások sokaságát nevelő fa került ki gazdag életútja során.
Művészetének gyökereit jó talajba ásta. Az életerőt hosszú évtizedek óta belőle meríti. Ősi örökség, népünk művészete élteti. Észre kell vennünk, hogy sokan szennyezik ezt a már vékonyan csörgedező tiszta forrást, amelybe egyre több idegen anyag sodródik, de kevesen vannak, mint Szekeres Erzsébet, akik őrzik még tisztaságát.
Szűkebb hazájának, a Galga mente népművészetének hagyományaiból táplálkozik. Művészetének kitartó szándéka, hogy a továbbadás, az átörökítés láncolatát ő is folytassa és erősítse. Elszánt törekvéséhez hitbéli tisztaság is párosul.
A Levendula Galériában kiállított filozofikus alkotásai a létezés alapelemeit ábrázolják a textilművészet eszközeivel. Egymás mellé állítva kikerekedik belőlük a festett világ, hogy hirdessék: a világ, amit kapott az ember, az szép. Megőrzésre érdemes. Pusztítása bűnös cselekedet.
Szekeres Erzsébet bemutatkozásának harmadik helyszíne megszentelt tér, a Szentháromság temploma, ahol az Árpád-házi szentek és boldogok alakjait szőtte meg olyan attribútumokkal, melyekről könnyen felismerhetők, fogalmazott a néprajzkutató. Életszentségüket példának szánta, hogy láttassa, hogyan fér meg az alázatosság az országépítéssel és a nemzet oltalmazásával, valamint a hit megtartásával.

A templomba látogatókkal dr. Petróczkiné Máthé Erika ismertette a kárpitokba szőtt személyek életútját.
A kiállításokat Kecskés József és Seres Imre rendezték.

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Szent Mihály – napi családünnepre készül a Waldorf Iskola

Vadásszunk fegyver nélkül – XI. Vadásznap Gödöllőn