Egészségház és szülőotthon, kórház és rendelőintézet, vagy mentőállomás? Nézzük meg, honnan is indult sok gödöllői ember élete.
Ahányszor felkerült a közösségi média oldalaira a régi, impozáns épületnek, a gödöllői Egészségháznak a fotója, annyiszor indul meg az „itt születtem” kommentáradat.
Tegyük ezt a félreértést helyre! Volt ugyanis egy Egészségház és egy különálló szülőotthon. Tulajdonképpen már ezzel a mondattal tisztáztuk is a félreértéseket, és máris tudjuk, hogy nem az Egészségházban születtünk. A félreértések oka, hogy a két intézmény szoros kapcsolatban állt, és egymás közvetlen szomszédságában működött, a mai mentőállomás, illetve az idősotthon területén. Az épület, ahol oly sok gödöllői ember először látta meg a napvilágot, ma is áll, a Gödöllői Egyesített Szociális Intézmény Idősek Otthona működik benne. A mentőállomás felé néző ablak volt a szülőszoba ablaka.
Ez a két intézmény azonban ennél több szót érdemel.
1927-ben Gödöllőn alakult meg az első egészségügyi mintajárás, a Rockefeller Alapítvány támogatásával. Még ebben az évben elkezdődött a Járási Egészségház építése. Az ünnepélyes átadásra 1930. október 29-én került sor. A Járási Egészségház épületében kapott helyet az ország egyik legjobban felszerelt mentőállomása is. Emellett fogászati rendelő, fül-orr-gégészet, belgyógyászat, bőr- és nemibeteg-gondozó, sebészet, gyermekgyógyászat, idegbeteg-gondozó, pszichiátriai gondozó működött a falai között. Az egészségházban volt röntgen és laboratórium, kvarcolószoba is.
Az épületben tisztiorvosi és védőnői oktatás is folyt. Voltak szolgálati lakások, itt alakították ki a konyhát és a mosodát. Az Egészségházban kiemelkedő egészségügyi ellátás zajlott évtizedeken át. 1967-től azonban az épület állaga folyamatosan romlott, végül az épületet életveszélyesnek nyilvánították. 1969 októberében előrehozott kivitelezéssel elkezdődött az új rendelőintézetet felépítése. Átadására 1972. szeptember 8-án került sor. De a sebészet és a röntgen továbbra is eredeti helyén működött, a beázott, dohos, életveszélyes, aládúcolt épületben. Időközben felépült az Egészségház mellett az új Mentőállomás is, melyet 1972 júliusában adtak át. Végül az Egészségház épületét 1973-ban elbontották.
A másik épület, a Járási Szülőotthon, majd később Városi Kórház 1930-ban épült dr. Tauffer Vilmos tervei alapján, és 1931 augusztusában kezdte meg működését az Egészségház mögötti területen. A 16 férőhelyes szülőotthonnak a kezdetekben nem volt önálló vezetője, a szülésekhez külön hívtak be orvosokat. Főfoglalkozású vezetőt 1937-től alkalmaztak. Dr. Gaál József vezetése alatt (1943–48) az ágyszámot 30-ra emelték, és kórházi rangot kapott. A leghosszabb ideig kinevezett vezető főorvos dr. Klacsmann László volt, 1952-től a bezárásig, 1979-ig. Vezetése alatt a szülések száma jelentősen megnőtt, az ágyszámot tovább emelték, 1970-ben az épület bővítésével már 50 beteg fogadására tették alkalmassá.
A megelőzés is fontos szerepet kapott, végeztek rákszűréseket, az így kiszűrt betegeket itt ápolták, műtötték is. A kimagasló eredményeket nyújtó intézménynek a kerepestarcsai kórház megépítése vetett véget. A hatalmas ünnepléssel megnyitott kórházat dr. Klacsmann László vezető főorvos, Fábián Jenőné, „Rózsika madame” és Zsigri Józsefné Magdi csecsemőgondozó magányosan zárták be az utolsó munkanap végén, 1979. június 30-án. Az épületet 50 férőhelyes szociális otthonná alakították.
Matild madame
A hetvenes évek elején egy kislányt kísértem haza az alvégbe, az Ady Endre sétány jobb oldalán. Miközben kézen-fogva sétáltunk, bal oldalon szemből jött egy idős néni. „Jajj, nekem muszáj odamennem, köszönni neki – harsant fel a lány. – Gyere Te is légyszi”. Odamentünk.
„Csókolom, Matild néni!” – lelkendezett a kislány. „Szervusz, Drágám! Hát ez a helyes fiú kicsoda?” „Binder Róbert vagyok” – mutatkoztam be.
Mire Ő: „1956. szeptember 5-én születtél, 3 kiló 20 dekával, este 10 órakor!”
Szaladtam haza, és meséltem az anyámnak. „Hja, a Matild madame, az mindent tud!” – válaszolta.
Binder Róbert, az Anno-csoport tagja
