Gödöllőn a földművelés egyik legfontosabb ága a szőlőtermesztés volt. A szőlőtermelő területek négy nagy részre tagolódtak: az Ó-besnyői, az Antalhegyi, a Fenyvesi zsellér és az Öreghegyi szőlőkre. A szőlőbirtokok a máriabesnyői zárdától kezdődően kisebb-nagyobb megszakítással a szadai határig tartottak. A szőlőtermesztés nemcsak a paraszti gazdálkodásnak képezte fontos részét, hanem az uradalom földművelésében is jelentős szerepet játszott.
Az uradalmi présházat a kastéllyal párhuzamosan, annak részeként építtette I. Grassalkovich Antal gróf a gödöllői Öreg-hegyen. Az építés pontos ideje nem ismert, de az 1750-es évekre tehető. Csaknem egy évszázadon át volt a Grassalkovich dinasztia tulajdona.
Unokájának, III. Grassalkovich Antalnak nem voltak gyermekei, halála után nem maradt örökös, így 1841–1850-ig birtokos nélkül maradt a birtok. II. Grassalkovich Antal egyik leányának leszármazottja, Viczay Károly nyerte el a présház – és a kastély – tulajdonjogát is, örökösödési perben. Ez a per olyan sokáig tartott, hogy a család teljesen eladósodott, és még a megszerzés évében, 1851-ben el is adta Sina György bárónak, aki nem törődött a birtokkal. Halála után, 1856-ban fia, Sina Simon a présházban konyakgyárat létesített. Fennmaradt a gyár berendezésének és eszközeinek leltára, amely kortörténeti jelentőséggel bír.
1864-ben egy belga bank tulajdonába került, majd 1867–1916-ig a kastély a présházzal együtt a királyi uradalom tulajdona lett. Ferenc József császár és Erzsébet királyné kedvelt magyarországi tartózkodási helyeként vált ismertté. A királyi család a présházat mulatságok helyszínéül használta.
A második világháború után ipari üzem céljára hasznosították az épületet. Volt itt patyolat, pálinkafőzde, kotyogógyár, gombatermesztés, sőt sertéstelep is! A rendszerváltozás után privatizálták. Jelenleg az épület műemlék (agrártörténeti emlék), és magántulajdonban van.
A tiszta barokk stílusban épült présház formája rendhagyó, a fő szárny középső részén megépült manzárdtetős rizolit kastélyjelleget kölcsönöz az épületnek. A borház és pincerendszer a Grassalkovich-kastély kiemelt részeként funkcionált. Az itt feldolgozott szőlőből készült bor eladásából fedezték a kastély kiadásait. Kezdetektől fogva reprezentációs célokat is szolgált, mulatóhely is volt. Valéria főhercegnő rendszeresen részt vett szüreteken, ilyenkor Erzsébet királyné is elkísérte. A szüreti bált az előkelőségek az emeleti pihenő és vendégfogadó kandallós szobájának ablakából nézték, amelyben a mai napig látható egy szépen kidolgozott, kőkeretes kandalló. A Grassalkovichok fasorral kötötték össze a kastélyt a présházzal és a babati majorral, amelynek vonalai a XIX. századi térképeken még látszottak.
A borház alatti birtokon téglafalazatú, U alakú pincerendszer található, amelyben lovas kocsival is elfértek. A 122 méter hosszú, 5 méter
széles, 3 méter magas pince dongaboltozatos, bányászati módszerekkel készült. A pinceszárny közvetlenül beletorkollik egy 48 m hosszú, 8 m széles, 4,5 m magas fantasztikus méretű terembe, amelynek boltozata hasonló szerkezetű, mint a máriabesnyői bazilika altemplomának boltozata. A pincerendszer klímája kedvező, az állandó 14 C°
ideális hőmérséklet borok tárolására. A borház nyugati szárnyának csehsüveg boltozata a barokk építészetben általánosan alkalmazott fedőszerkezet volt.
Az előző tulajdonos az állagmegóvást a műemléki előírások szerint megtette. Felújították a tetőszerkezetet, a kőkereteket restaurálták, az utólagos hozzáépítéseket elbontották, a pince téglafalazatát homokfúvással letisztították. A borház és pince információink szerint nemrégiben új tulajdonoshoz került. Kívánom, hogy az új birtokos oly módon hasznosítsa e csodás örökségünket, hogy az a város javát is szolgálja!
Átal Anikó