Vettem egy bakancsot. A történet a sorban állásnál kezdődik. Hosszú volt a sor, de a két pénztáros ügyesen, udvariasan végezte a dolgát.
Az én soromban egy szép arcú, nagy szemű, karcsú harmincas, olyan, akit könnyen megjegyez az ember. Megfigyeltem, hogy a jobb alkarján valamiféle tetoválás van. De olyan, mintha apró szögeket szórnánk le az asztalra nagy összevisszaságban. Nem vagyok híve a tetoválásnak, félek az ilyen végleges dolgoktól. Sok anyajegy van rajtam, ezért nem érzek késztetést, hogy még valamivel tarkítsam a bőrömet. Ez a lány is miért gondolja, hogy több lesz ezzel a tetoválással? Hiszen anélkül is egy olyan jelenség, akire akaratlanul is felfigyelünk.
Mire én odakerültem, a másik sor elfogyott, és az én soromban csak én maradtam. A két lány egy szusszanásnyi időre megtorpant.
– Nem tudom, mi van ma, de szétvet az ideg – mondta az „én lányom”.
– Nézd meg, hogy remeg a kezem – nyújtotta ki finom ívű kezét. És tényleg remegett.
– Nem is gondolnám, hogy egy cipőboltban is vannak konfliktushelyzetek – ezt már én mondtam a lánynak.
Ekkor egy vevő lépett mellém.
– Visszahoztam a fiam cipőjét, mert szétment a talpa – nyújtja a cipősdobozt az eladó felé –, ez csak a doboz, a cipő még a fiam lábán van.
– Hát így nem tudjuk kicserélni, tessék levenni a fiú lábáról a cipőt, és hozza ide.
A férfi elment.
– Na, látja, ilyen helyzetek vannak. Miért gondolja a kedves vevő, hogy az üres dobozzal tudunk valamit kezdeni? – mondja a lány.
Közben kifizettem a bakancsomat, számlát is kértem. Amíg írta, néztem a karját. Kiderült, hogy a csuklójánál egy pitypang, a szögek nem szögek, hanem repülőszőrös magok (ezt a wikiről tudom), ahogy fújja a szél felfelé, a könyökhajlatig, ahol egy szövegben végződik az ábra. Azt sajnos nem tudtam elolvasni.
– Milyen szép a pitypangja – mondom neki.
A lány boldog, csodálkozó mosollyal mondja: – Felismerte? Eddig még senki nem ismerte fel, mindenfélét mondtak, hogy varázspálca, tűzijáték, meg ilyen hülyeségeket. Én rajzoltam!
– Gratulálok hozzá. Tényleg nagyon szép.
És higgyétek el, nem hazudtam. Addigra már megszerettem a pitypangját.
A szerző az Irka csoport tagja