Ákos Nagykanizsán született és nőtt fel, igazi tősgyökeres zalai fiúként. Itt járt gimnáziumba, és itt kezdődött sportos pályafutása is, amikor gyerekként megismerkedett a szertorna világával. Szenvedéllyel és kitartással űzte ezt a sportot egészen addig, amíg az egyesület sajnálatos módon meg nem szűnt. Ekkor fordult figyelme az akrobatikus torna felé – egy sportág felé, amely ugyanúgy a tornára épül, de már nem magányos „küzdelem”, hanem páros, illetve csoportos együttműködés jellemzi.

A katonai szolgálatot követően a Testnevelési Főiskolán folytatta tanulmányait és az akrobatikus tornát is, ahol vegyes páros versenyszámban Európa- és világbajnokságon is képviselte Magyarországot. A legjobb eredménye Eb VI. hely volt. Ekkori versenytársa lett később élete szerelme is. Az egyetem elvégzése után Budapesten kezdett dolgozni test­nevelő tanár­ként. De a tanári fizetés nem volt elegendő a megélhetéshez, így Ákos új utakat keresett. Múltjából és tudásából kiindulva gondolt egy merészet, és írt egy levelet az artistaképzőbe. Nem sokkal később válasz is érkezett: egy csoport „fogót” keresett – ez volt az a pillanat, amikor belépett a cirkusz világába.

A Fővárosi Nagycirkusz után Európa különböző pontjain lépett fel egy ugródeszkacsoporttal, megfordult Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Svájcban – és az utolsó két évében későbbi feleségével is együtt dolgozott már. A színes, kalandos vándorélet azonban idővel más fordulatot vett: nem szerették volna a gyerekei­ket ebbe a mozgó világba belevinni, így hazatértek, és Veresegyházon telepedtek le. „A gyerekekkel már nem szerettük volna ezt az életformát. Volt olyan város, ahol csak 2-3 napot, volt, ahol 1 hetet töltöttünk. Lakókocsival jártuk az országokat, folyton építeni-bontani kellett a cirkuszt. Ha nem volt wc, vagy zuhanyzási lehetőség, akkor valahogy fel kellett találnunk magunkat.”

Hazatérését követően fél évébe telt, mire újra állást talált – ekkor került a Gödöllői Damjanich János Általános Iskolába. Egyetlen kérése volt az igazgatóhoz: szeretné elindítani az akrobatikustorna-edzéseket a gyerekek számára. Az igazgató rábólintott, és három évvel később, 2003-ban megalakult a Grassalkovich Sport Egyesület.

Azóta is ez a kettős hivatás tölti ki az életét: a tanítás és a sport. Időközben elvégezte a szakedzői és gyógytestnevelői képzéseket is. Mottója egyszerű, de annál erőteljesebb: „Ha csinálunk valamit, csináljuk jól.” Ez a szemlélet meghatározza az edzéseit, az óráit, a mindennapjait. A Grassalkovich SE kezdetben nehézségekkel küzdött, de kitartással és elhivatottsággal mára országos és nemzetközi szinten is elismert egyesületté vált. 2006 óta gyakorlatilag minden évben sikerült versenyzőket kijuttatniuk Európa- és világbajnokságokra – mindezt úgy, hogy sokszor nem a legideálisabb körülmények között tudnak edzeni. Jelenleg óvodás, kezdő és haladó csoportokat működtetnek, bár az elmúlt években sajnos csökkent a létszám. Ákos ezért is bátorít mindenkit: ha valaki kedvet érez magában, ne habozzon csatlakozni!

Az egyesületben felesége is aktív szerepet vállal: ő felel a koreográfiákért, emellett ő is tanár és edző. Közös munkájuk, elhivatottságuk és példamutatásuk nemcsak sportolókat, hanem embereket is nevel. A Dami tesitanárának legnagyobb büszkesége mégsem a világversenyeken elért eredmények – hanem három gyermeke és a család, akikkel mindezt együtt építette fel.