Aki egy kicsit is foglalkozik a város múltjával, az tudja, hogy a Gödöllőt és Máriabesnyőt érintő vasútvonal az 1930-as évekig egy jó nagy „kunkort” írt le Besnyőn. Nagyjából a Klapka utca nyomvonalán vezetett végig, majd Szárítópuszta felé került egy nagyot, hogy a mai bazilika magasságában érje el ismét a jelenlegi nyomvonalát. Ez nagyon jól látszik a mai napig a Google Mapsen.
Hogy mindez miért alakult így? Nos, 1933 decemberében röppent föl a hír, miszerint a kereskedelemügyi minisztérium terveket készíttetett a Gödöllő és Máriabesnyő közötti domb átvágására. A korábbi bevágás mélyítésére azért volt szükség, mert az 1862-67-ig tartó építkezések során a vasúti pályát hosszan elkanyarították a domborzati viszonyok miatt. Ellenkező esetben még az is szóba került, hogy alagutat kellett volna építeni a vasútnak. Az óriási földmunkákat elkerülendő, a kanyargós megoldás mellett döntöttek.
Az Aszód felől Gödöllőre tartó úton azonban az emelkedő még így is túl meredek maradt. Aszód állomástól ugyanis azonnal emelkedni kezdett a pálya, ezért a tehervonatokat sokszor egy tolatómozdony segített feltolni a kaptatón, de így is 40 perc alatt tette meg a két település közötti mintegy 17 kilométeres távot. Ezek a bonyodalmak pedig a személyvonatok közlekedését hátráltatták, amelyek ugyan önállóan, de lassan és nagy kerülővel érkeztek be a gödöllői állomásra. A kerülő miatt mondták, hogy a máriabesnyői templomot kétszer is lehet látni a vonatablakból. A vonalon akkoriban 60 vonat közlekedett naponta.
Előzetes becslések alapján évi 200 ezer pengő megtakarítást jelentett a mélyítés a MÁV számára a vontatási, forgalmi és pályafenntartási kiadásokban. A munkálatokra összesen 1,5 millió pengőt különítettek el. A munka tehát 1934-ben megkezdődött, és két éven át több mint 300 munkásnak jelentett megélhetést, mivel a föld kitermelését leginkább kézi erővel végezték. Az építkezésen számos gödöllői is dolgozott. Átlagos bérük 18–22 pengő között mozgott. A kitermelt több mint félmillió köbméter föld nagy részét Budapestre szállították, és a lágymányosi tó feltöltéséhez használták fel. Csak a kitermelt föld elszállítása érdekében megépítettek egy új vágányt.
Máriabesnyőn az új pályatesten új vasútállomás-épület is készült, amit 1936 októberében avattak föl. A korábbi állomások közül kettőt megszüntettek: az egyik az új pályától távol esett, így funkcióját vesztette, a másik, azaz a kolostor melletti állomás pedig fölöslegessé vált, mivel az új állomásról már könnyű volt a kegytemplom megközelítése. A régi pályatest is fölöslegessé vált, a síneket felszedték és újrahasznosították, és a sín alapjául szolgáló kavics és sóder sem ment kárba: ezt a Szilhát utcában használták föl.
A bevágás során a pályatest összesen 2376 méterrel lett rövidebb és 28 méterrel lett mélyebb az eredeti terepszinthez képest. Ezután már az állomástól elkezdődött a lejtés Aszód irányába. A bevágásnak azonban nem csak pozitív hatásai voltak. A mélyítés következtében a kertváros kútjai részben kiszáradtak, a rézsű aljában pedig egy kis forrás tört a felszínre.
A földmunkák során több ősállat maradványa is előkerült. A vasúti bevágás során átvágták a fiatalabb lösz- és az idősebb homokréteget is, és találtak itt több orrszarvúféle, háromujjú ősló, ősi ormányos és ősi disznó maradványait is.
Fábián Balázs néprajzkutató,
Gödöllői Városi Múzeum
