Élni nem munka
„…mindig azzal foglalkozik, amit igazán szeret, ezt nem tudja igazán munkaként felfogni, minek is menne hát nyaralni. Miből kapcsolódjon ki, amikor számára a munkája a teljességet jelenti?”*
Manapság (és mindig, amióta kapitalizmus van) sokan és sokat emlegetik a munkát. Ki így, ki úgy használja a fogalmat. Nincs konszenzus, pontosan mit is értenek alatta, és abban sem, hogyan viszonyulnak hozzá. Van, aki isteníti, van, aki kárhoztatja. Egy dolog (szerintem) biztos: élni nem munka. Az, hogy mi is az élet (és ha van, mi az értelme), talán a legbonyolultabb feltehető kérdés. Az is biztos, hogy a kikapcsolódás – és persze a munkának nevezett valami is – az emberek nagy többsége életének része. De olyan valaki is akad, aki proli dolognak tartja a nyaralást.
A proli (vagyis a proletár) legmeghatározóbb tulajdonsága az, hogy (bér)munkára kényszerül. Vagyis az, hogy a megélhetéséért (létjavakra elkölthető pénzért) olyat kell csinálnia, amit magától nem tenne. Ebből a szempontból másodlagos, hogy szereti-e, amit csinál. Az is biztos, hogy közvetlenül saját szükségletet ellátni az élés szerves része. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy nem minden nélkülözhetetlen tevékenységet lehet „szeretni”. A létezés igényel muszájtetteket is. A „nyaralás” csak ott értel-mezhető, ahol a munka is az. Mivel az igazi élethez nem szükséges a „munka”, így nincs miből kikapcsolódni sem. Ami megoldandó, az a közösség, a társadalom működéséhez szükséges nemszeretem feladatok elosztása és megnevezése.