Jó napom volt, mindent elintéztem, amit erre a napra kitűztem. Az ügyintézők is kedvesek voltak, nem akadékoskodtak, így mindenhol gyorsan végeztem. Már csak a heti bevásárlásom van hátra, amit az egyik multicégnél szoktam megejteni. A leparkolás után egy bevásárlókocsiért mentem, ahol egy idősebb nő megszólított. – Adjon pár forintot, mert éhes vagyok. Ránéztem, és megsajnáltam a szegényesen öltözött, szinte fogatlan nőt. – Pénzt nem adok – mondtam neki –, de szívesen hozok ennivalót. Úgy gondoltam, e szerencsés napot megkoronázom egy jótéttel. Segítek neki, hogy éhsége csillapítva legyen. – Hozzon kenyeret – mondta, majd pár pillanattal később – meg téliszalámit! – kiáltotta utánam. Az utóbbi megdöbbentett. Ha valaki éhes, az szerintem nem a legdrágább élelmiszert akarja megenni. Én magamnak sem veszek füstölt élelmiszert, mert idősebb korban a gyomor már morgolódik utána, és reflux lesz tőle. Visszanéztem, s láttam, ő sem fiatal már, talán neki sem tenne jót. A boltban vettem neki kenyeret és prágai sonkát. Ahogy kimentem a boltból, az idős asszony felém szaladt, és kérte a neki vásárolt árukat. A kenyeret megköszönte, de a sonkánál elhúzta a száját. Kicsit letörve mentem az autómhoz, és a csomagtartóba készültem bepakolni az élelmiszereket, amikor az idős asszony újra megjelent, és egy liter tejet is kért. 

– Ebből nem adhatok, mert mindkettőre szükségem van – mondtam kissé elutasítóan. Morgott valamit, és elment.

Amikor visszavittem a bevásárlókocsit, akkor láttam meg a nagy teli szatyorból kilógó kenyeret. A látvány mellbevágott. Az idős asszony ebbe gyűjtötte a vásárlóktól kikunyerált élelmiszert. Nem tudtam szó nélkül hagyni, és megkérdeztem: – Hány embernek gyűjtöget? 

Úgy éreztem, átvert, ráadásul elégedetlen volt a tőlem kapott „ajándékkal”. Válaszra sem méltatott, egy másik nyugdíjas felé sietett, aki szintén vásárolt neki.

A jótétem a visszájára fordult. Úgy éreztem, kihasználtak, becsaptak. Nem tudhatom, kiknek gyűjtöget, milyen családban él, közülük hányan dolgoznak, vagy nem dolgoznak, vagy csak őneki kell ez a sok megvásároltatott élelmiszer, hogy majd eladja, és cigarettát vagy alkoholt vásároljon a pénzből? Pont ezért nem adtam neki pénzt, mert aki éhes, az egyen.

Jó napom végül elkeseredéssel zárult. Rájöttem, velem együtt sok embert átvert az idősebb nő. A jót tevő érzésem leolvadt rólam, hiszen csak lúzer voltam, aki bekapta a csalit.