Mi még Mogyoródon is felléptünk. A régi KIOSZ épületében próbáltunk, és a Zukkal mentünk Mogyoródra. A népművelők engedték, hogy kibontakozzunk. Egy Süsü nevű arc volt a világosító, lakótelepi kapcsolókból és kék zsinórokból épített fénypultot, azt kapcsolgatta a koncert alatt – ilyen sztorik tömkelegével mesél Lőrincz Karcsi és a házigazda Rácz Barna a régi idők gödöllői amatőr zenei életéről. 

„1982 tájékán már csapkodtunk, mint hal a szatyorban – kezd bele az azóta országosan is ismertté vált énekes-gitáros. Ha találtál egy hangszórót, akkor már tudtad, hogy hangfalad lesz. Beleapplikáltad egy bútorajtóba, és már mehetett is a koncert. Ohm vagy watt, az mindegy volt, csak recsegjen. Egy haver hetek alatt hazavágta a családi hifitornyot, amikor rájött, mennyire jól torzul rajta a gitár hangja.”

Lőrincz Karcsi sziszifuszi munkával, a nagy idők nagy tanúit körbekérdezve 47 gödöllői rockbanda nevét sorolja fel az adásban. Egymás után sorjáznak a nagy nevek, Rosenberg Tomitól Szarka Pistin át, a Kiskoltain meg a Nagykoltain keresztül Szuroczki Viktorig, aki 12 évesen, hozentrógerben és rövidnadrágban, pipázva érkezett az amatőr rockfesztiválra a „művházba”. 

„Nyolc-tíz A4-es plakáttal teleszórtad a várost, hogy DNS- vagy Kommandó-koncert lesz, és 150-200 ember ott ült a Galga teremben” – meséli az adásban az énekes. 

Rácz Barna műsorvezető (nem mellesleg világhírű hangszerkészítő) komoly zenei képzettséggel kapcsolódott be az amatőr könnyűzenei életbe, és jazz-rock műfajban alkotott maradandót. Az adásban arra figyelmezteti az egyetemi takarítókat, hogy a főépület emeletén lévő színházterem vasajtóját óvatosan nyissák ki, mert ők ott próbáltak, és mintegy 300 darab sörösüveg lehet az ajtó mögötti raktárban.

„Szarka Pistinek volt egy csehszlovák gitárja. Nekünk ilyesmire nem tellett, ezért Bátorfi Attilával elmentünk hozzá, hogy körberajzoljuk a hangszert, és Besnyőn legyártsunk egy hasonlót ” – meséli Lőrincz Károly. A szülők ugyan elzavarták őket a kapuból, de végül megtalálták a gitárost a Rákos-patak partján, ahol erősítőjét a lakótelepi házak felé fordítva gyakorolt. A panelek falai voltak a visszhangosítók.

A két legendás rendezvény, az 1982-ben és 1983-ban megrendezett Dilettáns Fesztivál megidézésétől (ahol néhai László Géza, a Joys együttes énekese füstszűrő nélküli Kossuth-cigarettát szórt a közönség közé) az 1985-ös Juniálisig, ahol a Black Sabbath Paranoid című számát fonetikusan írták le az énekesnek, de ő inkább a kamu angol nyelvet választotta, majd tovább az 1989-ben alapított Blues Kocsmáig, amiről a Pest Megyei Hírlap azt írta, hogy „kocsma alkohol nélkül”, amiből rögtön látszott, hogy a tudósító nem volt jelen a rendezvényen, egészen a Batsányi Street 13 együttes generációs legendájáig, amely egy elfoglalt romház, próbaterem és bulitanya után kapta a nevét, nos, a podcast alaposan kitárgyalja az egykori zenei életet. Amiből sok zenész emelkedett országos hírnévre. Innen nőtt ki a trash metál műfaj legendája, a Bedlam, innen indult Szabó Attila, a Csík zenekar zenésze a Kossuth-díj felé, itt kezdett Vidák Róbert, aki most a Kowalski meg a Vega gitárosa, és a sor hosszan folytatható. És az a hallgató benyomása, hogy Rácz Barna és Lőrincz Karcsi még számos hasonló adást tudna megtölteni az emlékekkel és sztorikkal.