Gödöllő labdarúgása páratlan szezont tudhat maga mögött: a felnőttcsapat megnyerte a vármegyei bajnokságot, a kupát, az országos amatőr bajnokságot, és feljutott az NB III.-ba. A sikerekről Rózsavölgyi Sándorral, a Gödöllői Sport Klub alelnökével és a labdarúgó-szakosztály vezetőjével beszélgettünk.
Milyen állomásai voltak ennek a sikernek?
– Először is fontos pontosítani: nemcsak a felnőttcsapat ért el sikereket, hanem az utánpótlásban is kiemelkedő évet zártunk. Az öt felnőtt trófea – vármegyei bajnokság, vármegyei kupa, szuperkupa, országos amatőr kupa, és az osztályozó – szerintem példátlan teljesítmény. Olyan egyesületet nem találtam, amely egy év alatt mindezeket egyszerre elnyerte volna. Ez egy egyedi történet. Ami pedig az utánpótlást illeti: idén minden versenyző korosztályunk ott van az ország legjobbjai között. Az U15-ös csapatunk például a 9. helyen végzett az országos bajnokságban, csupán 8 akadémia előzi meg őket. Ez hosszú távon biztosítja, hogy saját nevelésű játékosok kerüljenek fel a felnőttek közé
Mi volt az a stratégia, ami idáig vezetett?
– 2007 februárjában kértek fel, hogy segítsek a gödöllői futballban. Azt mondtam: igen, de akkor csináljunk amatőr futballt profi szinten. Nem profinak álcázott amatőrizmust, hanem szívből, átgondoltan, komoly háttérrel működtetett amatőr futballt. Ennek a munkának érik most be a gyümölcse. A fókuszunk az utánpótlás-nevelés volt mindig is – ez a stabil alap. Két telephelyen működünk, körülbelül 650 gyerek jár hozzánk rendszeresen edzésre, ezenfelül az óvodákban is jelen vagyunk, ami további 300 gyereket jelent. Az elmúlt években sok tehetség ment tovább tőlünk – több tucat gyerek szerepel most is akadémiákon, köztük válogatottszinten is. De mi elsősorban nem focistát akarunk nevelni, hanem olyan fiatalokat, akik megtalálják magukat a sportban. Nálunk fontos a közösség, a pozitív élmények, az elismerés. Aki tehetséges, annak megadjuk az esélyt a továbbjutásra, de aki csak focizni szeretne, annak is biztosítjuk ezt. A cél, hogy csillogjon a szemük, amikor pályára lépnek. És büszkék vagyunk arra, hogy a felnőttcsapat is a saját nevelésű játékosokra épül.
Milyen forrásokból működik a labdarúgó-szakosztály?
– Három fő forrásunk van: a TAO támogatás, a kiemelt tehetségközponti támogatás (MLSZ), valamint a tagdíjak. Szponzori támogatásunk eddig alig volt, bár most az amatőr kupa döntője előtt két gödöllői cég csatlakozott hozzánk – reméljük, ez csak a kezdet. Az önkormányzattal nagyon jó a kapcsolatunk. Hat éve elértük, hogy az egyesület saját kft.-je üzemeltesse a sportpályát. A város jelentős pénzügyi támogatással járul hozzá az üzemeltetéshez, amit kiegészítünk a saját bevételeinkkel. Ez fontos, mert a létesítmény fenntartása önmagában komoly feladat.
Jelenleg is zajlanak fejlesztések a létesítményben?
– Igen, április végén készült el egy új kis műfüves pálya, korábban lecseréltük a világítást LED-esre, most pedig folyik a nagy méretű műfüves pálya teljes cseréje. Emellett megújul a külső kerítés, a belső utak és a parkolók is. Nagy átalakuláson megy keresztül a komplexum.
Az NB III.-as induláshoz megfelelő a pálya?
– Jelenleg még nem teljesen, de az MLSZ ad egy év türelmi időt az újonnan feljutó csapatoknak. A legnagyobb kihívás a lelátó lefedése lesz – ezt jövő nyárig meg kell oldanunk. Műszakilag egyébként a többi feltétel könnyen teljesíthető.
Korábban voltak tervek egy új klubházról és lelátóról a jelenlegi helyszínen. Mi lett ezzel a projekttel?
– A látványterv megvan, és a projekt továbbra is a terveink között szerepel. Nem mondtunk le róla, de jelenleg kizárólag MLSZ-forrásból nem tudjuk megvalósítani. Az építőipari költségek olyan szintre emelkedtek, hogy mindenképp szükség lenne további támogatásra. De az álmainkban továbbra is él a terv.
Mit vártok a következő szezontól az NB III.-ban?
– A cél nem a csoda, hanem a stabilitás. Szeretnénk méltón képviselni Gödöllőt az NB III.-ban, megmutatni, hogy amatőr alapon, saját nevelésű játékosokkal, komoly háttérmunkával is lehet tartósan sikeres klubot építeni. Nincs NB II.-es ábránd, nincs irreális célkitűzés. Egy hiteles, szerethető klubot szeretnénk – olyan helyet, ahová nem kell csalogatni a játékosokat, mert maguktól jönnek.
Ez azt is jelenti, hogy a felnőttcsapat edzője marad az NB III.-ra is?
– Igen, mindenképpen. Sipeki István az első olyan felnőtt edzőnk ebben a mostani, sikeresebb időszakban, aki a saját utánpótlásunkból jött. Előtte éveken át dolgozott nálunk utánpótlásedzőként, sikeresen. Emellett egykori élvonalbeli játékosként, 324 NB I.-es mérkőzéssel a lábában is végtelenül szerény, alázatos ember, tökéletesen illeszkedik a klub filozófiájába.
Milyen pluszköltségekkel számoltok a magasabb osztályban?
– Már a megyei első osztályban is illett valamilyen támogatást adni a játékosoknak. Az NB III.-ban természetesen van egy bizonyos szintű díjazás, de nálunk ez továbbra sem a pénzről szól. Vannak „megyekettes” csapatok is, ahol több a fizetés, mint nálunk. Mi este fél nyolckor edzünk, mert minden játékos dolgozik vagy tanul mellette. Maradunk a saját utunkon: a környékbeli játékosokra és saját nevelésre építünk. Nincsenek pénzes igazolásaink, nem is akarunk ebbe az irányba elmenni. Nálunk nem a fizetés a motiváció, hanem a közösség, az élmény, a cél. És az, hogy innen még akár tovább is lehet lépni. Az akadémiák sorban állnak az U15-ös játékosainkért, de nem mindenki vállalja a költözést, a profi életformát. Azt gondolom, egy rendezett családi háttérrel nem biztos, hogy 14 évesen el kell menni otthonról.
Gödöllőn meglepően erős a női futball. Ez előírás, vagy valódi igény hívta életre?
– Az nem kötelező, mi vállaltuk. Volt egy edzői kezdeményezés edzőnk, Orbán Csilla részéről, és mára odáig jutottunk, hogy az országos NB II.-ben szerepel a felnőtt női csapatunk. Az utánpótlásban is rengeteg kislány jön az iskolákból, ez a szakágunk fejlődik jelenleg a legdinamikusabban.
