Terítéken a „fehér arany” – Kastélyok, paloták, porcelánok címmel nyílt időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastélyban péntek délután, amit szeptember 2-ig lehet megtekinteni. A „fehér arany”, azaz a porcelán birtoklása régen rangot, kiváltságot jelentett. Olyan áhított tárgy volt, amelynek komoly értéket tulajdonítottak.
Az esemény vendégeit dr. Ujváry Tamás ügyvezető igazgató és dr. Gémesi György polgármester köszöntötte, majd Balla Gabriella, az Iparművészeti Múzeum, Kerámia- és Üveggyűjtemény Főosztályának vezetője nyitotta meg a kiállítást, amire műtárgyakat kölcsönzött Ari S. Kupsus, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Fazekas György Alpár, a Gödöllői Városi Múzeum, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Nemes Galéria.
A kulturális örökség európai évében: “A királyi asztalnál” címmel mutatják be a gasztronómiai örökséget a kontinens királyi rezidenciái, köztük a Gödöllői Királyi Kastély, hangsúlyozta dr. Újváry Tamás. Az arisztokraták életének fontos eseményei közé tartozott a vendéglátás, amelynek fénypontját az étkezések adták. A reprezentáció és az etikett sehol sem került annyira erősen előtérbe, mint a szertartások által uralt étkezéseken, kiváltképp az esti vacsorákon.
A porcelán kiállítás az étkezési kultúra eszközeivel gazdagítja a kastélyt, s idézi fel ezen a különleges területen a 18-19. század főúri világát, ajánlotta a tárlatot a közönség figyelmébe dr. Gémesi György. Hozzátette az étkezések nagyszerű alkalmat kínáltak a beszélgetésekre családról és politikáról.
A kínai porcelán olyan egzotikum volt, mint az ananász vagy az elefántcsont, mondta Balla Gabriella. A fény felé fordítva áttetsző porcelán a tisztaság és a nemesség jelképe lett. A meisseni porcelángyárat 1710-ben létesítette I. Frigyes Ágost szász választófejedelem. A gyár kezdetben kínai porcelánokat másolt. Az európai porcelán-gyártás formanyelve és motívumkincse távol-keleti illetve ezüstműves gyökerű.
Külföldön talán a legismertebb magyar porcelánmárka a „Herendi”, a brit uralkodócsalád rajongásának és Fischer Mór szakértelmének köszönhette európai hírnevét. Sajnos a 20. század történelmi viharaiban e pompás porcelánterítékek részben, vagy egészben megsemmisültek, sokszor a tárolásukra szolgáló bútorokkal és gyakran magával a kastély vagy a palota épületével együtt. A kirabolt, felgyújtott, s a földdel egyenlővé tett épületekből kimentett minden egyes porcelán ritka és értékes tanú, amely egy letűnt korszak és egy régen irigyelt társadalmi réteg étkezési szokásairól tanúskodik. A kiállításon bemutatott tárgyak különleges 19. századi darabok, az empire korszakától egészen a századfordulóig.
A kiállítás kurátora: Dr. Papházi János. A kiállítást rendezte: Kaján Marianna, Kovács Éva és dr. Papházi János. Grafika terv, kivitel: Tóth Művek – Tóth László
