30 perc című műsorunk eheti vendége Csányi István szaxofonos volt. A Chopin Zenei Alapfokú Művészeti Iskola tanára elmesélte, milyen kalandos úton lett zenész, hogy milyen magyar sztárzenészekkel lépett már fel, mesélt a Királyi Váróban futó jazz estekről és természetesen a jövőbeli terveiről.
Hogy került kapcsolatba a zenével? Mik az első, zenével kapcsolatos emlékei?
Apukám zenész volt, szóval azt lehet mondani, hogy már édesanyám hasában is jazzt hallgattam.
És mikor döntötte el, hogy zenész lesz?
Itt jön a csavar a történetbe. A szüleim korán elváltak, anyukám próbált zeneileg is nevelni, de komoly ellenállásba ütközött részemről, úgyhogy feladta. Olyan 20 éves korom körül kezdtem el zenét tanulni.
Ezek szerint akkor az édesanyja nem is küldte zeneiskolába?
De, megpróbálta. Elvitt zongorázni, de én kézzel-lábbal tiltakoztam. Érdekes, nem? Imádtam a zenét, de tanulni nem akartam, annak ellenére sem, hogy apukám zongorista volt. Úgyhogy végül munka mellett, egyedül tanultam meg zenélni. 1985-től a filmgyárban, majd a Madách Színházban dolgoztam és a HÉV-en tanultam. Aztán felvettek a jazz tanszakra és szaxofonból van diplomám.
Melyik zenekarban volt először tag?
Az első zenekar a Bumm! volt. Valla Attila, aki Magyarország egyik legjobb szövegírója, valamint az R-GO dobosának a fia hallotta, ahogy szaxofonozom és mondták, hogy azonnal menjek, mert épp együttest alapítanak. Na ez volt a Bumm! Egyszóval az R-GO előzenekara lettünk. Fiatalon belecsöppentem a sűrűjébe. Ezt követően a ZiZi Labor tagja lettem, később jött a Trió Bossa formáció, majd 1994-ben csatlakoztam Deák Bill Gyula zenekarához.
Ilyen kezdet után hogy folytatódott a pályafutása?
Úgy folytatódott, ahogy sok mindenkinek szokott, pénztelenül. A feleségem tartott el egy darabig. Aztán ráléptem arra az útra, amire sok zenész rá szokott, elmentem vendéglátózni. Itthon és külföldön is zenéltem, de ezt nem nekem találták ki. Iszonyatosan fárasztó és pont a lényeg vész el számomra. Kipróbáltam a hajón való zenélést is, de az se jobb. Egy hónapon keresztül napi hét, egyenként 45 perces fellépés, 15 perces szünetekkel nem éppen sétagalopp. Nem az én világom. Nem ez volt a vágyam, szerettem volna megvalósítani önmagam, de ez csak mostanában fog megvalósulni, mert egyébként szolgáltam a sztárokat.
Meséljen egy kicsit a jazz tanszakos időszakáról!
Viszonylag idősen kerültem oda, 31 éves voltam, amikor felvettek, és már annyit dolgoztam, hogy majd’ belerokkantam. De hogy mondjak valami jót is, Micheller Myrtillt ott ismertem meg, akivel azóta is nagyon jó barátok vagyunk és épp most csináltunk közös lemezt. Úgyhogy a jazz tanszak legnagyobb erénye, hogy találkoztam Myrtillel.
Említette, hogy a jazz tanszak alatt is már sztárokkal dolgozott együtt. Kikkel dolgozott együtt?
Sokszor elhatároztam már, hogy nekiállok, felidézem és összeírom rendesen. Olyanokkal muzsikáltam együtt, mint a Neoton Família, Császár Előd, Fenyő Miklós, Zséda, Radics Gigi, Takács Nikolas, Falusi Mariann, Irígy Hónaljmirigy, Hevesi Tamás, Wolf Kati, TNT, LGT, Zorán – akik most hirtelen eszembe jutnak, de rengetegen vannak még.
A színpadon jól érzi magát?
Nagyon, bár sosem vagyok megelégedve magammal. A színpadon szerencsés természet vagyok, örülök annak, hogy akinek a hátát látom, örül.
A koncerteken csak zenél vagy énekel is hozzá?
Úgy alakult, hogy szaxofonozom, énekelek és vokálozok a sztárok mögött, konga helyett pedig elektromos perkapadon játszom. Zoránnál billentyűzöm is.Vokálgépem is van, ami „megsokszorozza” a hangom, így női és férfi vokalista is vagyok, többek között ennek a sokoldalúságnak is köszönhetem, hogy annyian hívnak fellépni.
Akkor miért nem lett énekes, hogy ha ez is ilyen jól megy?
Nem éreztem úgy, hogy lenne olyan hangom. Mindig azt mondták nekem, hogy az az énekes, akinek „torz” hangja van, mint Charlie-nak vagy Joe Cockernek, vagy sorolhatnám. Fiatalabb koromban úgy éreztem, hogy nem állnám meg a helyem énekesként. Most léptem erre az énekesi útra Myrtill-lel.
A Királyi Váróban működő Jazzklub kinek az ötlete volt, hogy lett ennek a főszervezője és milyen tervei vannak ezzel az eseménnyel?
Kovács Balázs MUZA-igazgató ötlete volt, de mikor mondta, hogy szeretne egy jazzklubot csinálni, nem is igazán vettem komolyan. Viszont mikor megláttam a felújított várót, minden átfordult bennem. Borzasztó lelkes vagyok, hogy igenis meg fogom mutatni a világnak, hogy nem érdekes, hogy Gödöllő egy 30 ezres kisváros, igenis van igény a minőségi kultúrára. Szép lassan épülünk, fejlődünk, aztán nagyon remélem, hogy egyszer majd, a nem is olyan távoli jövőben, világsztárok is fel fognak lépni a Királyi Váróban.
Myrtill-lel most adott ki egy közös lemezt, mik még a tervei?
Párhuzamosan futnak dolgok. Körülbelül 25 éve vagyok sessionzenész, most jött el annak az ideje, hogy mást is kipróbáljak. Elkezdtem saját produkciókat menedzselni. Két dolog fut most, Myrtill-lel és a gitáros párjával csináltunk egy hármas produkciót, illetve a Sax-O-Funk nevű együttesem szeretném felfuttatni.
Mit tart legnagyobb szakmai sikerének?
Azt, hogy zenélhettem az LGT-vel. Olyan érzelmi löketet kaptam akkor, amire egész életemben emlékezni fogok. Felfoghatatlan, hogy gyerekkorom bálványaival egy színpadon lehettem, erre nincsenek szavak. De már a próbák is óriási élményt jelentettek. Presser Gáborral nagyon jó kapcsolatba kerültem, pedig ő aztán nem könnyű ember, de egy zseni.
Mely világsztárokkal játszana szívesen?
Olyanokkal, akik sajnos már nem élnek. Whitney Houstonnal, Prince-szel, Miles Davis-
szel. Mostanság a legnagyobb kedvencem Charlie Puth, éjjel-nappal őt hallgatom. Hihetetlen tehetséges a pali.
szel. Mostanság a legnagyobb kedvencem Charlie Puth, éjjel-nappal őt hallgatom. Hihetetlen tehetséges a pali.
Van valami álomhelyszíne, ahol nagyon szívesen fellépne?
Igazából nincs, színházban nagyon szeretek játszani. Az ottani illat, a tökéletes akusztika kiváló helyszín a koncerteknek; sokkal jobban kedvelem, mint a klubot vagy a nagyszínpadot, de ez a maximalizmusomból ered. Szeretem, ha minden hangszer tökéletesen szól. A színház ilyen, ellentétben egy sátorral, ami szörnyű tud lenni.
