30 perc című beszélgetős műsorunk eheti vendége Sz Jánosi Erzsébet festőművész volt. A Levendula Galéria tulajdonosa arról mesélt hogyan lett képzőművész, mennyire nehéz fenntartani egy galériát egy kisvárosban, mik a mai művészeti trendek és persze a galéria programjai is szóba kerültek.
Matek-fizika szakos hallgatóból, hogyan lett végül képzőművész?
A legkisebb gyerekem nagyon szeretett rajzolni, én azelőtt viszont nem is gondoltam arra, hogy képzőművész leszek. Elvittem őt egy festőművészhez, Fazakas-Koszta Tiborhoz, és amikor beléptem a műtermébe, azt éreztem, hogy haza értem. Rögtön elkezdtem hozzá járni, klasszikus rajzot és festészetet tanultam, utána jelentkeztem a Szegedi Tudományi Egyetem képiábrázolás szakára, amit festő szakon végeztem el, és ezzel egyidőben jött az az ötlet, hogy galériát nyissak Gödöllőn.
Miért pont Gödöllőn?
Ez ismét a gyerekeimhez kötődik. Ide járták a Premontrei Szent Norbert Gimnáziumba és amikor áthaladtam a városon, eszembe jutott, hogy itt nincs folyamatosan működő kortárs galéria, viszont Gödöllőnek van egy csodálatos miliője. Az a miliő, ami sohasem fog szerte foszlani Gödöllő körül, mert ez egy olyan csodálatos művészi közeg, annyi sok jó művész, annyi sok jó ember szőtte ezt a sűrű szövésű hálót. Egyből az jutott eszembe, hogy én itt nagyon szeretnék egy galériát nyitni.
Egy kis városban mennyire nehéz fenntartani egy galériát?
Nagyon nehéz. Az emberek mindig a művészetre költenek legutoljára, holott szerintem nagyon fontos a környezet, amiben élünk, ahol a gyerekeink nevelkednek. Mivel általában a legutolsó helyre kerül szinte mindenkinek a listáján, ezért nagyon nehéz fenntartani, de ugyanakkor szép feladat is. Gyakorlatilag missziónak tekintem.
Van ideje a galéria és Gödöllő képzőművészeti életének szervezése mellet a festésre?
Nagyon kevés időm van. A galériának a szervezése, a kiállítások rendezése nagyon sok időt vesz igénybe. Az elmúlt 10 évben, körülbelül 150 kiállítást rendeztem itthon és külföldön. Ez annyira leköti az energiáimat, hogy nagyon kevés idő marad.
De minden héten járok a NaN-art Grafikai Műhelybe, ahol Nádas Alexandra és Nagy Gábor festőművész vezetésével hétről-hétre új grafikák születnek.
Kicsit beszéljünk a művészetéről, milyen technikákat alkalmaz?
Festő szakon végeztem, általában az akril a fő vonal, de ehhez rengeteg idő kell, úgyhogy mostanában előtérbe került a grafika. Litográfiákat, kollográfiákat, rézkarcokat, pasztell nyomatokat készítek általában, ezek variálásával vegyes technikákkal készülnek a festmények és a képek.
Milyen témák érdeklik?
Két vonal is van, ami érdekel. Az egyik a Színház az egész világ.
Mindig eljátszunk egy szerepet. Jó feleségek akarunk lenni, jó szeretők, jó főnökök, jó beosztottak. Az igazi arcunkat nagyon kevésszer tudjuk megmutatni. Úgyhogy az én képeimen nagyon sokszor szerepelnek színházi jelenetek.
A másik vonal pedig; nagyon szeretek együttműködni más művészekkel. Például Szinvai Pál szobrászművésszel és feleségével készítettünk egy olyan kiállítást, ahol Pali szétfűrészelte a festményeimet és úgy építette bele a szobraiba, ami elsőre egy kicsit ijesztő volt, de aztán sokkal jobb alkotás született. Ezek a közös alkotások mindig nagyon motiválnak.
Nehéz volt kiépíteni a kapcsolatot a művészekkel, akiknek a művei a galériában találhatók?
Szerintem minden galéria magán viseli a galériásnak a tulajdonságait, habitusát. Az enyém nagyon szeretetalapú. A minőség, a látogatókkal való szoros kapcsolat, ez a három fő vonal jellemzi a galériát. Ezért a művészek is általában a barátaim, folyamatosan figyelem, hogy kinek milyen új sorozata készül, ki az, aki meg szeretné mutatni magát. Ezek alapján alakítjuk ki a galéria tematikáját és koncepcióját.
Mik a mai művészeti trendek?
Nem osztanám így fel, hogy mik a művészeti trendek. Aki meg akar felelni az elvárásoknak, az mindig zsákutcába fut. Azt gondolom, hogy a művészet objektív. Az, hogy ki hol tart a pályán, mennyi művészitudás, mennyi tárgyitudás van a kezében, az gyakorlatilag azonnal leszűrhető egy alkotásából. Onnantól kezdve szubjektív, hogy neked ez tetszik-e vagy sem.
Mondja ezt egy alkotó, de mit mond a galéria tulajdonosa?
A galériás is ezt mondja. Tulajdonosként is a minőség mellett teszem le a voksom. Lehet, hogy nem leszek népszerű vele, és lehet, hogy olyan alkotások is kikerülnek a falra, amiket a hétköznapi ember nem ért meg, de azt gondolom, hogy az emberek ízlését, az emberek művészet felé irányultságát lehet tanítani.
Manapság miért vásárolnak az emberek, esztétikai okokból vagy befektetési céllal?
Két fajta vásárló van nálunk. Az egyik, aki komolyan gyűjt, persze ők is esztétikai alapon választanak alkotásokat, de nekik fontos, hogy az a név, aki a festmények, vagy szobrok mögött áll, milyen értéket képvisel. Abban reménykednek, hogy az alkotás minimum értékálló lesz, de inkább nőjön az értékük.
Az emberek nagyobb része viszont esztétika alapján vásárol. Ők elképzelik azt a miliőt, ahol élnek, odaképzelnek egy festményt, egy szobrot, egy kis plasztikát és ennek alapján választanak.
Mennyire tartja fontosnak a művészek közti kapcsolattartást az inspiráció, a fejlődés szempontjából?
Nagyon fontos, hogy egy galériás milyen képet mutat, milyen az ő ízlésvilága. Éppen ezért fontos, hogy azok a művészek, akikkel együtt dolgozom, azokkal nagyon jó kapcsolatban is legyek.
Az én művészetemre visszatérve pedig, engem nagyon inspirálnak. Egy jó kiállítás előtt megállva, az ember éjjel nappal festene.
Ha egy gyereket tehetségesnek tart, hogyan tudja egyengetni a pályáját?
Felkészítjük őket a képzőművészeti egyetemre, vagy a MOME-ra. Nagyon jó iskolák vannak Magyarországon. Az általános iskola után a Kisképző az, ami az utánpótlást minőségileg folytatja.
Nagyon szívesen segítek én is, foglalkozom is gyerekekkel a galériában.
Óvodáskorban még annyira fantasztikus képzelőerejük van, hogy csak engedi kell őket szabadon szárnyalni. A művészi pályára körülbelül hatodikos kortól lehet a gyerekeket felkészíteni.
Vannak észrevehető vagy közvetett jelei annak, hogy valaki tehetséges képzőművész lehet?
Van erre egy nagyon jó tanulmány, ha jól emlékszem: az, hogy valaki művészettel foglalkozzon 60-70% szorgalom és 30-40% a tehetség. Tehát a szorgalmon óriási hangsúly van. Nagyon fontos, hogy valaki napról napra ezzel foglalkozzon, hogy a hivatása legyen.
Vannak olyan országos események, amelyeken részt szokott venni a Levendula Galéria?
A nyár elejét rögtön a Múzeumok Éjszakájával szoktuk kezdeni. Ez egy fantasztikus éjszaka, az egész város cirkulál, különböző helyszíneken rengeteg program vár minket.
Szeptember harmadik hétvégéjén van az Ars Sacra Fesztivál, ott mindig egy adott Bibliai mottó alapján kell alkotni a művészeknek.
Végezetül pedig október 18-án, a Magyar Festészet Napján szoktunk részt venni.
Fontosnak tartja, hogy az adott térség művészei akár egyszerre mutathassák meg alkotásaikat?
Mivel gödöllői galéria vagyok, nekem nagyon fontos, hogy a gödöllői művészeknek teret adjak, a gödöllői alkotók meg tudjanak mutatkozni. Szoros együttműködési kapcsolatban vagyok a Gömb Alkotócsoporttal. Számomra nagyon fontos, hogy időről időre inspirálva őket, együtt megmutatkozzunk. Próbálom őket olyan projektekbe belevonni, amik külföldi megjelenést is biztosítanak. Számos gödöllői művészt vittem ki külföldi kiállításokra. Most egyébként a Gömb Alkotócsoportnak az IRKA irodalmiműhellyel lesz egy közös kiállítása a városi könyvtárban.
