30 perc című műsorunk vendége Fóthy Zsuzsanna volt. A Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ igazgatójával az óriási népszerűségnek örvendő könyvtári videókról, az új szolgáltatásokról és a Mi újság? Irodalmi kávézóról beszélgettünk.
Hogyan sikerült átvészelni a veszélyhelyzetet? Bár Önöknél azért nem állt meg az élet…
Valóban így volt. Azt gondolom, hogy elég gyorsan sikerült reagálnunk. Azok az intézmények, vállalkozások, amelyek gyorsan fel tudták mérni a helyzetet, megtalálták azokat a formákat, amiben működni tudtak. Mi is így tettük. Egyrészt aktívan részt vettünk a város társadalmi szerepvállalásban, másrészt pedig olyan könyvtári feladatokat szélesítettünk ki, illetve új szolgáltatásokat hoztunk létre, amelynek eredményeként jól tudtunk működni abban az időszakban. Úgyhogy azt gondolom, a maximumot hoztuk ki abból az időszakból.
A koronavírus hazai megjelenése óta a könyvtár jó pár videót készített. Melyik volt a legsikeresebb?
Az elsőt még márciusban készítettük, pontosan akkor, amikor bezártunk. Számunkra nagyon fontos volt az a videó, komoly üzenettel. Nálunk is megtépázta a csapatot ez az időszak. Sokan otthon maradtak az iskolás gyerekükkel, több kollégám dolgozott home officeban, a társaság másik fele pedig a könyvtárban volt. A call center is nálunk működött, mi pedig a könyvtári szolgáltatásokat végeztük. Azt éreztem akkor, hogy nagyon fontos, hogy a csapatot egyben tartsuk. Ekkor készült az a bizonyos „Majd egyszer újra nyitunk” zenés éneklős videónk, ami aztán bejárta az egész országot az online térben és nagyon nagy sikere volt. Aztán újranyitottunk. Ez szintén óriási mérföldkő volt az életünkben, amire nagyon jól fel kellett készülnünk. Fontos volt, hogy az olvasóinknak úgy tudjuk megnyitni a könyvtárat, hogy az biztonságos, pontosan meghatározható paraméterekkel működjön. Ezért készítettük a „Biztonságos könyvtár” című videónkat, ami megint csak óriási sikert aratott, mert sikerült humoros, tömör, újszerű formában összefoglalni azokat a szabályokat, amivel a könyvtárat használni lehet.
Mi volt a legnagyobb tanulsága a veszélyhelyzetnek? Van olyan szolgáltatás, amit megtartottak?
Igen, van ilyen. Minden rosszban van valami jó. Az egyik ilyen szolgáltatásunk, ami már egyébként előtte is működött, az a „Könyvet házhoz” szolgáltatás. Ezt főleg idős embereknek találtuk ki, amit a közösségi szolgálatos gyerekekkel közösen csináltunk. Ennek az a lényege, hogy telefonon fel lehetett hívni minket és könyveket, illetve újságot, CD-t, DVD-t kérhettek, mi pedig házhoz vittük a gyerekekkel. A veszélyhelyzet alatt ezt mi magunk csináltuk. Ezen kívül volt egy olyan lehetőség, hogy e-mailben előre meg lehetett írni nekünk, hogy mit szeretne kikölcsönözni az illető, mi pedig másnapra összekészítettük a csomagot. Ebből mentettük át az „Ezt kérem” szolgáltatást, amire jelenleg is van lehetőség. Ezenkívül csináltunk egy chat felületet a honlapon, ami azért volt jó, mert így nagyon gyorsan tudtunk válaszolni az olvasóink kérdéseire. Ez is annyira jól sikerült, hogy ezt a szolgáltatásunkat is megtartottuk.
Az újranyitás óta most már azért eltelt egy pár hónap, milyen jelenleg a könyvtár látogatottsága?
Nagyon erős stábbal készültünk a nyitásra. Azt gondoltam, hogy kígyózó sorok fognak állni a könyvtár ajtaja előtt, merthogy az olvasóink ennyire ragaszkodnak hozzánk és nagyon szeretnek ide járni. Hát ez nem így történt, be kell, hogy valljam. Egy-másfél hónapba telt, mire sikerült mindenkihez eljuttatni az információt, hogy nyitva vagyunk, hogy biztonságos a könyvtár, minden szabályt betartunk és hogy hogyan lehet jól használni a könyvtárat. Körülbelül szeptember első hetére állt vissza egy viszonylagos normál rend.
A koronavírus jelentősen felborította a könyvtár idei terveit. Mit sikerült megrendezni és mikor valósulhatnak meg az elmaradt programok?
Folyamatos újratervezés volt nálunk is. Az a típus vagyok, akit ez annyira nem visel meg, hajlamos vagyok mindig újrakezdeni, nem feladni és ugyanilyenek a kollégáim is. Ami esemény elmaradt, azt a nulláról újrakezdtük. Az első nagy érvágás az a költészet napi rendezvényünk volt, amire Grecsó Krisztián és Szabó Balázs voltak a vendégeink. Többszöri, nagyon hosszú egyeztetés után végül szeptemberben sikerült ezt az eseményt megvalósítani. A többi programunk pedig később lesz megtartva. Nagyon sok írót, költőt sikerült meggyőzni arról, hogy jöjjenek. Úgyhogy november-december azt kell hogy mondjam, tele lesz programokkal. Amire viszont a vírus igazán rányomta a bélyegét, azok a klubfoglalkozásaink. Tizennyolc kisközösség működik a könyvtárban, ennek körülbelül a felével sikerült online tartani a kapcsolatot. A többi klubunk nagyon megsínylette ezt az időszakot.
Utazó könyvtáros néven új szolgáltatással bővült a könyvtár palettája.
Szeptember első két hetében sikerült felmérnünk azt, hogy azok az osztályok, pedagógusok, akik rendszeresen járnak hozzánk könyvtári órára, nem jelentkeztek be olyan gyakorisággal. Aztán október 1-jén kijöttek az új szabályozások, amelyek még szigorúbb intézkedéseket követeltek meg. Éppen ezért azt gondoltuk, hogy ha ők nem tudnak hozzánk jönni, akkor sebaj, majd mi megyünk hozzájuk. Heti rendszerességgel olyan nyolc-tíz meghívásunk van. Van egy gyönyörű könyves bőröndünk, ami tele van csodálatos könyvekkel és mindig egy tematikus foglalkozással megyünk ki az ovikba, sulikba.
Az állandó újdonságokhoz, megújuláshoz tartozik az is, hogy október 1-jén, pár hónapos szünet után megnyílt a kávézó.
Nagyon örültem, hogy sikerült új bérlőt találnunk a kávézóra. Fehér Renáta, aki átvette a kávézót, nagyon nyitott, kedves, aranyos személyiség, akivel jó együtt dolgozni és nem utolsó sorban isteni a kávéja. Emellett azért is volt fontos, hogy újranyisson a kávézó, mert a földszinten egy új közösségi tér került kialakításra, ami kifejezetten a közösségi együttlétnek, a beszélgetéseknek a helyszíne. Illetve ezen a téren belül létrehoztunk egy közösség irodát, ahol lehetőség van saját gépen (vagy majd a későbbiekben a könyvtár informatikai eszközeinek használatával) dolgozni, kisebb megbeszéléseket tartani.
