Bárdy Péter, Gödöllő város alpolgármestere ünnepi gondolatai, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 172. évfordulója alkalmából

Tisztelt Gödöllői Polgárok!
Ünnepi beszéd helyett csak egy rövid videóüzenetben tudom köszönteni Önöket.
Március 15-e van, az 1848-as forradalom és szabadságharc 172. évfordulója. A nap, amely minden magyarnak ugyanazt jelenti: a nemzeti függetlenséget és az összetartozást. Ezt jelenti Budapesten és Kolozsvárott, Gödöllőn és Zentán vagy éppen Milánóban és Sanghajban.
Minden kornak, minden évtizednek és minden évnek megvannak a maga próbatételei. 1848. március 15-e előtt Magyarországot a Habsburg hatalom kívülről, a jogegyenlőtlenség pedig belülről feszítette. A márciusi ifjak és a forradalom hősei azért harcoltak, hogy szabadságban, jogokban és kötelességekben is egyenlővé váljunk.
2020. március 11-e délután 15 óra óta különleges jogrend van hazánkban, olyan alkotmányos állapot, amely elsőként fordul elő a III. Magyar Köztársaság kikiáltása óta. A beutazási tilalom, az érintettek számára kötelező hatósági karantén, az egyetemek és az iskolák kötelező bezárása mind olyan intézkedések, amelyekre eddig nem volt példa.
Az alkotmányos alapot, amely a mindennapok során egyszerre biztosítja a kiszámíthatóságot, a jogegyenlőséget és a vélemények sokszínűségét, kritikus pillanatokban pedig a rendkívüli intézkedésekhez szükséges felhatalmazást, ezt az alapot az 1848-as áprilisi törvényekből eredeztetjük.
Kossuth a szabadságharc után egy évtizeddel azt írta:
„Nemzet csak úgy ígérhet magának jövendőt, ha határozottságával a helyzet magaslatára emelkedve, nem a nehézségeket latolgató meghunyászkodás gyáva bölcsességétől, hanem a semmi áldozattól vissza nem riadó kötelességérzettől kér tanácsot.”
Most ismét a kötelességek ideje van. A felelősségérzet – ahogy történelmünk során oly sokszor – most is segíteni fog rajtunk. Mindannyiunknak megvan a maga feladata, személyesen és közösségeinkben egyaránt. Az orvosok ajánlásait meg kell fogadnunk, a Kormány intézkedéseit végre kell hajtanunk, a higgadtságunkat meg kell őriznünk. A nehézségek között pedig keressük meg azokat a belső erőforrásokat és külső pozitívumokat, amelyek erősítenek bennünket, és ezáltal közösségünket is.
Béke van, szabadság és egyetértés – ezt is köszönthetjük ’48-nak.
Isten áldja Magyarországot, Isten áldja Gödöllőt!
Vigyázzunk egymásra!