in ,

„Cook and Talk” – NEMZETKÖZI KONYHA: Alexandra Kalandarisvili Grúziából

A „Cook and Talk” sorozat elindításának ötlete még a pandémia előtt fogant meg bennem. Látva a MATE nemzetközi hallgatóinak sokszínű kultúráját, gasztronómiáját, és lelkes részvételét a „békeidőkben” több alkalommal megrendezett MATE International Dinner eseményeken, úgy éreztem a közös főzés remek alkalom lenne egy jó kis beszélgetésre. A járványhelyzet okozta online oktatás, az izoláció távol a családtól, egy idegen kultúrában a hazánkban tanuló nemzetközi hallgatóknak komoly kihívás. Mindez még jobban megerősített abban, hogy szükség van egy róluk szóló sorozatra, amelyben bemutatnak egy a kultúrájukra jellemző ételt, miközben egy kicsit az ő életükbe is bepillantást engednek. Azt azonban nem szerettem volna, hogy a „közös” főzés, a kulináris barangolás és beszélgetés az online térbe szoruljon, hiszen a fűszerek, illatok, a kostolás élményét, még a mai modern technikai adta lehetőségekkel sem tudnánk pótolni. Első beszélgetőpartnerem a „nemzetközi konyhában” Alexandra Kalandarisvili, aki budapesti albérlete apró konyhájában engedett bepillantást Grúzia gasztronómiájába és saját élete néhány igen érdekes epizódjába.

Sandrával öt évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor felvételt nyert az akkori SZIE, angol nyelvű vadgazda alap képzésére. Egy mosolygós, gyönyörű angolt beszélő, életvidám leányzó, aki jeles BSc diplomája megszerzése után a mester képzésen folytatta vadgazda mérnöki tanulmányait. Sokak számára igazi kihívás egy idegen kultúrához és annak iskolarendszeréhez alkalmazkodni, de Sandra hamar beilleszkedett, barátokat szerzett, és élte az egyetemisták tanulós, vizsgázós, bulizós életet.

Sandra egy olyan grúz ételt választott, amelyhez az alapanyagok Magyarországon is könnyen beszerezhetőek. Ez a Chakhokhbili*, egy grúz pörkölt féle. Csirkéből és fácánból egyaránt készíthető kiadós egytálétel. Miközben a konyhában sürgölődünk és elkészítjük ezt az cseppet sem bonyolult, igen ízletes ételt, Sandra lelkesen mesél nekem.

SZK: Ugorjunk kicsit vissza az időben. Miért dönt úgy egy 18 éves lány Grúziában, hogy Magyarországra jön tanulni?

S: Valójában két európai országban adtam be a jelentkezésemet, az akkori SZIE mellett egy németországi egyetemre is. Izgatottan vártam a felvételi döntést, és a SZIE határozata előbb érkezett… Ennyi elég is volt. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon vonzott a vadgazdálkodás és Magyarország vadászati hagyományairól olvasottak is lenyűgöztek.

SZK: A szüleid támogatták a döntésed?

S: Igen, ők nagyon nyitott emberek. Bennük is megvolt fiatalabb korukban a mobilitási hajlandóság. Én például Moszkvában születtem, mert édesapám ott vezetett egy éttermet. Csak nyolc éves koromban költöztünk vissza Tbiliszibe, Grúzia fővárosába, ahonnan a szüleim származnak.

SZK: Ezek szerint az általános iskolát már Grúziában végezted?

S: Igen, és az első magyar vonatkozású emlékeim is ebből az időszakból datálhatóak. Volt ugyanis egy magyar származású matematika tanárom, Kovács bácsi, aki olykor számunkra furcsa szavakat írt fel a táblára: „jó napot kívánok”„viszontlátásra”.

SZK: Ki gondolta volna akkor, hogy közel egy évtized elteltével már napi szinten használod ezeket a szavakat Magyarországon!

S: Sőt, miután Magyarországra jöttem, megkerestem Kovács bácsit az interneten, és írtam neki magyarul egy üzenetet, no meg azt, hogy itt tanulok Magyarországon. Gondolhatod, hogy ledöbbent. Találkozásra azonban nem került sor, mert ő közben Amerikába költözött…

SZK: Említetted, hogy Moszkvában egy éttermet vezetett édesapád. Csak nem séfként?

S: Nem, ő  akkor üzletvezetőként dolgozott, de egyébként remekül főz. Igazság szerint a mai menünket, a Chakhokhbilit is ő főzi a legjobban a családban. Tulajdonképpen ő a főszakács otthon, a halételek a specialitásai. Grúziában a családi vacsora a főétkezés. Nagyon megadjuk a módját. Általában este 8-9 körül összeül a család és minőségi időt tölt együtt egy finom étel ráérős elfogyasztásával, amihez persze finom grúz bor is dukál.

SZK: Kicsit olyan, mintha  a „slow food” filozófia (egészséges és ízletes ételek fogyasztása ráérősen) nálatok a gasztrokultúra meghatározó része maradt volna alapból, nem egy „mentsvár” a felgyorsult világunkból menekülve.

S: Így van! Nagyon megadjuk a módját a vendéglátásnak, az étkezéseknek is. A hagyományos grúz vendéglátás a supra, melynek két típusát különböztetjük meg. Az ünneplős verzió a keipi, a gyászszertartásokat követő a kelekhi. Mindkét esetben roskadásig megpakolt asztalokkal várjuk a vendégeket, és egy áldomás-, vagyis pohárköszöntő felelős az ún. tamada felel a teli poharakért és tósztokért. Minden utántöltéskor tósztot mond valamire, az esemény jellegétől függően: Istenre, az országra, a nőkre, a jövőre, az elhunytra… A jó tamada érzi a társaság rezgéseit, és jó ritmussal tölti után a poharakat és mond köszöntőt.

SZK: Közben a mi ebédünk is elkészült, és a friss zöldfűszerek illata belengi a konyhát. A  Chakhokhbilihoz fogyasztotok valamilyen köretet, netán kenyeret?

***

Chakhokhbili (grúz pörkölt)

 Hozzávalók (6 személyre)

1 egész csirke (vagy fácán), 1 hagyma, 30g zsír, 500 g paradicsom, 1-2 édes piros húsú paprika, 40 g paradicsom püré, 100ml száraz fehér bor (kihagyható), koriander, 2 gerezd fokhagyma, só, bors

Elkészítés:
A  szárnyast feldaraboljuk, a hagymát apróra várgjuk. A paradicsomot forró vízben megmerítjük és meghámozzuk, majd a paprikával együtt feldaraboljuk. A zsírt a lábosban megolvasztjuk, majd közepes lángon megpirítjuk rajta a húsdarabokat. Hozzáadjuk a vöröshagymát, majd a koriandert. Amikor a hagyma megpuhult, felöntjük fehérborral és hozzáadjuk a paradicsomot és a paprikát. A fokhagymával, a sóval és a borssal ízesítjük, majd kb. 30-35 perc alatt készre fózzük. 

***

S: Nem, csak bort iszunk mellé (nevet). A borászat Grúziában, hasonlóan Magyarországhoz, nagy hagyományokkal rendelkezik, több, mint 500 őshonos szőlőfajta található nálunk, amely nagyjából egyhatoda a világ ismert szőlő fajtáinak.

SZK: Olvastam, hogy Grúziában hagyományosan nem hordókban érlelik a borokat, hanem az ősi módszer szerint, földbe ásott cserépedényekben. A fahordó egyfajta karakteres ízt ad a bornak, míg az agyagedény nem változtatja meg a szőlő jellemzőit, így egy letisztultabb ízt kapunk.

S: Igen, ez az cserépedény az úgynevezett qvevri, melyet földbe ásnak és így érlelik benne a bort. Mi grúzok nagyon tiszteljük a hagyományainkat ezen a területen is.  Na de kóstoljunk bele a főztünkbe!

SZK: Nagyon finom ez az étel! Van egyébként grúz étterem Magyarországon?

S: Igen, Budapesten három is, de az én kedvencem az egyik belvárosi étterem, a Deák tértől nem messze. Ott érdemes kipróbálni a hacsapurit (sajttal töltött kenyérlepény) és jellegzetes grúz édességet, a medokot is.

SZK: Most, hogy kedvet csináltunk a grúz ételekhez, térjünk vissza kicsit a tanulmányaidhoz. Előtted az MSc záróvizsga, és a Doktori képzést is a MATE-n tervezed. Ezek szerint a Vadgazda képzésben megtaláltad a számításodat?

S: Igen, teljes mértékben. Összetartó évfolyamba csöppentem a BSc-n, és többen együtt kezdtük a mester képzés, sőt néhány évfolyamtársammal a gyakorlatunkat is együtt töltöttük a CIC-ben, Budakeszin (International Council for Game and Wildlife Conservation- Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács). Ott nemzetközi csapatban dolgozhattunk, és rengeteg mindent tanultam.

SZK: Ezt jó hallani, mert sokszor éri olyan kritika a friss diplomásokat, hogy az olykor nem eléggé gyakorlatorientált képzés miatt nagyon nehezen rázódnak bele a munka világába.

Jut időd valamilyen hobbira a tanulás mellett?

S: Igen, a pandémia előtt tangóztam. Budapesten kezdtem el egy tánciskolában, és nagyon beleszerettem. Csodálatos helyeken, többek között a Budai Várban is szerveztek táncesteket. Hihetetlen érzés volt ott fent, a szabad ég alatt tangózva megtapasztalni ennek a lüktető városnak a hangulatát. Korábban, amikor Magyarországra érkeztem, kungfuztam, és azzal a közösséggel egy egész más perspektívából tapasztaltam meg a fővárost.

SZK: Nem hétköznapi váltás kungfuról, tangóra…

S: Valóban, de valahogy így alakult. Ezek a közösségi programok rengeteget segíttettek a kezdeti kulturális sokk, a beilleszkedés során, akárcsak a korábban a MATE által a nemzetközi hallgatóknak szervezett különböző rendezvények (Nemzetközi évnyitó, Költészet Napja, Nemzetközi Vacsoraest etc.)

SZK: Bízzunk benne, hogy megint lesznek ilyen közösség formáló események a járvány lecsengése után.

S: Én is nagyon remélem, annál is inkább, mert néhány volt évfolyamtársammal szeretnénk szervezni a nyáron egy szabadtéri rendezvényt, amellyel a fiatal felnőtt generációt céloznánk meg.  Olyan magyar, esetleg nemzetközi civilszervezeteket hívnánk meg, amelyek a fenntarthatóság jegyében alakították ki profiljukat. Előadásokkal, panelbeszélgetésekkel, játékok szervezésével próbálnánk a fiatalokat a környezettudatosság elmélyítésére ösztönözni.

SZK: Honnan jött az ötlet?

S: Az elképzelés alapjául az ENSZ által 2015-ben megfogalmazott tizenhét fenntartható fejlődési célja szolgál (sustainable develepment goals, SDG). A tagállamok legfőbb törekvése, hogy 2030-ra véget vessenek a szegénységnek, kezeljék az egyenlőtlenségeket és a klímaváltozást és annak hatásait. A célok között szerepel továbbá a felelős fogyasztás és termelés, tiszta víz és alapvető köztisztaság, fenntartható városok és közösségek kiépítése. Igyekeztünk tehát olyan civilszervezetek összegyűjteni, amelyek élen járnak ebben.

SZK: Az esemény helyszíne már ismert?

S: A járványügyi helyzet miatt semleges helyre, a Margit-szigetre gondoltunk elsőként, de ha enyhülnek a szigorítások, akkor esetleg egyetemi helyszínben is gondolkodnánk.

SZK: Jelen helyzetben nem könnyű tervezni, az biztos. Drukkolok, hogy sikerüljön a megvalósítás.

Mindebből kitűnik, hogy nyáron, az államvizsga után sem fogsz unatkozni. Mik a további terveid?

S: Ha sikerül a PhD felvételim, akkor az elkövetkező négy évet is Magyarországon töltöm, maximum anyaggyűjtésre megyek haza Grúziába. A nyáron mindenesetre szeretnék végre hazautazni a családomhoz. A szüleim korábban többször meglátogattak, de már egy éve nem találkozhattunk. A mai főzőcske, a rég kóstolt grúz ízek felébresztették bennem kicsit a honvágyat.

SZK: Akkor mit kívánhatnék mást, hogy legyen részed hamarosan egy igazi grúz családi vacsorában és persze sok sikert a záróvizsgához és a felvételihez!

Köszönöm a vendéglátást és a beszélgetést!

(Szabados Kinga)

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Múzeumok éjszakája 2021

Nyári fesztivál Gödöllőn!