Óriási veszteség érte a nemzetközi, a magyar és a gödöllői vívósportot: életének 90. évében meghalt Batizi Sándor vívó mesteredző, Gödöllő város díszpolgára, aki 1993-ban telepedett le városunkban. A kárpátaljai Técsőn született Batizi Sándor három ország vívóválogatottjának is volt a vezetőedzője. A Bay Béla életműdíjas mesteredzőnek, elismerve kiemelkedő szakmai életútját, magas szintű közösségi tevékenységét és értékteremtő munkásságát az egyetemes, a magyar és a városi vívósport területén idén ítélte oda Gödöllő Város Képviselő-testülete a díszpolgári címet.
Batizi Sándort a város saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Batizi Sándor 1934. március 30-án született Técsőn, egy négygyermekes családban, édesapja gazdálkodó és szíjgyártó volt. A helyi focicsapat kapusaként került be a lembergi (ma Lviv) Testnevelési Főiskolára, ahol hamar felismerték vívótehetségét, hamarosan válogatott kardvívó lett. 1955-ben egy nemzetközi versenyen már Gerevich és Kárpáti, valamint a szovjet Kuznyecov és Rilszkij társaságában – szovjet vívóként – szerepelt egy nemzetközi verseny döntőjében. Sok versenyen és közös edzőtáborban tolmácsolt a magyaroknak, később Gerevich, Kovács és Kárpáti fiait is tanította vívni.
Már versenyzőként is dolgozott vívómesterként, felfedezője és első mestere volt Viktor Szigyaknak és Vaszilij Sztankovicsnak. 1969-től a szovjet kardválogatott edzőjének nevezték ki. Nyolc évig kérvényezte, hogy áttelepülhessen Magyarországra, végül, magyar barátai segítségével, 1974-ben tudott családjával együtt hazaköltözni. A pályaudvaron a Dózsa és a Vasas vezetői várták, a Vasast választotta, hiszen ott voltak a barátai.
Legeredményesebb tanítványai voltak Marót Péter – egyéni olimpiai ezüstérmes, Gerevich Pál – egyéni világbajnok és Bujdosó Imre – csapat olimpiai bajnok. Egy ideig volt a magyar kardválogatott vezető edzője is.
1988 után a németországi Dormagenbe szerződött, és lett a kard és a női tőr válogatott vezetőedzője. Dormagent ma már a világ egyik legjobb kardműhelyének tartják.
Batizi Sándor 1993-ban Gödöllőn telepedett le, feleségével, Ingával. Választásához hozzájárult, hogy több gödöllői családdal volt már addig is kapcsolatban. Haladéktalanul bekapcsolódott a helyi vívóélet szakmai irányításába és lett, a GEAC vívószakosztályának vezetőedzője.
A szakosztályba érkezésekor, a Gémesi fivérek által már 5 éve megkezdett szakmai munkát egy magasabb szintre emelte, célul tűzte ki, hogy a város olimpikont adjon a magyar kardvívásnak.
Többek között jelentősen hozzájárult Bokor András, hogy junior világbajnoki bronzérmes lett, valamint a világbajnok és olimpiai bronzérmes Gémesi Csanádot is elindította a sportpályafutásában.
A magas színvonalú munka mellett 20 évig foglalkozott a legfiatalabb korosztállyal is, a mini-manó csoporttal, így összességében, munkálkodása alatt közel 300 ifjú sportolónak segített a felkészülésben, a sportág megszerettetésében.
Mindig szeretettel beszélt az őt “befogadó” Gödöllőről és ezzel is hozzájárulva a város és a helyi sportélet jó hírnevének öregbítéséhez. Visszavonulását követően is megmaradt a kapcsolata a MATE-GEAC vívószakosztályával. Figyelemmel kísérte és tanácsokkal látta el a szakosztály edzőit, valamint volt tanítványait is, akik nemcsak szakmai, hanem életvezetési kérdésekben is szívesen fogadták bölcs útmutatásait.
Nevéhez fűződik a több alkalommal megrendezett „Nemzet, Haza, Család” rendezvény megszervezése a domonyvölgyi Lázár Lovasparkban, valamint a helyben több éven keresztül a jól működő Batizi polgári kör is.
