in ,

Emlékezés Ambrus Zoltánra

Ambrus Zoltánról, korának kiemelkedő egyéniségéről, az irodalmi élet vezéralakjáról számos irodalomtörténeti tanulmány jelent meg. Szakítva a hagyományos megemlékezésekkel arra szeretnék rámutatni, hogy mennyire határozta meg a fiatal Ambrus életét a családi környezet, az általuk biztosított és felkínált kulturális lehetőségek. Érdekes az is, hogy miért kapcsolódik ilyen szorosan a család és ezzel együtt később az író sorsa is Gödöllőhöz? Miért itt vásárol családi házat Spett Vilma?

Az Ambrusok ősei Csíkszeredában éltek, nemesi rangnak megfelelő lófőszékely családból származtak. Az író édesapja, Ambrus József is ott született, majd az 1848-as szabadságharc után Debrecenbe vetette a sorsa, ott ismerkedett meg későbbi feleségével Speth (Spett) Vilmával. Ez számunkra azért is érdekes, mert a nemesi származású hatvani uradalmi gazdatiszt Speth (Spett) Ferenc gödöllői gazdatiszt, a nemesi származású Kovacsóczy Mihály Johanna nevű lányát vette feleségül. (Testvére, a gödöllői születésű ifj. Kovacsóczy Mihály (1801-1846), a jeles hírlapíró, lapkiadó, színház igazgató, az első magyar napilap megteremtője – akit Török Ignác tábornok szülei tartottak keresztvíz alá – évfordulóról hamarosan megemlékezünk: 220 éve született, 175 éve hunyt el.) Kovacsóczy Mihály felesége, Foltényi (Foltin) Mária szintén nagy tradíciójú családból származott. A gödöllői Grassalkovich uradalom prefektusa, Foltényi (Foltin) János és felesége Szombathelyi Julianna ősei a Rákóczi szabadságharc eszméiért szálltak síkra. A Szombathelyi dédanya révén a családba bekerült francia kultúra szervesen csatlakozott a már meg lévő magyar-latin-német kultúrához.

Spett Vilma ilyen szellemben nevelkedett és nagy hatással volt rá Kovacsóczy Mihály, az író nagybácsi szellemisége is. Művelt volt, sokat olvasott a magyar és a német klasszikusok mellett a magyar történelemről és földrajzról szóló könyveket egyaránt. Édesapja nagyon szerette a verseket, így volt a könyvtárukban néhány magyar almanach is. Ambrus József maga is olvasott ember volt, a szépirodalom mellett szakmai folyóiratokat is szívesen forgatott. A családban már ott volt a nagyvilág felé nyitottság, a nyelvismeret fontossága is. Ezek a családi gyökerek nagyban befolyásolták, meghatározták a gyermek Ambrus életét és  később az író gondolkodását, politikai hitvallását is.

Ambrus Zoltán Debrecenben, a születési anyakönyv szerint a vasúti szolgálati épületben született 1861.02.22-én. A család Debrecen után Bihar-Mezőkeresztesen lakik, majd az apa elfogadja a pesti kinevezést azért, hogy a kis Zoltán taníttatása megfelelő legyen. A debreceni évek egyébként meghatározóak számára. Szívesen tartózkodik nyaranta a Kovacsóczy nagymamánál, ahol a franciás-németes műveltséget, a művészet szeretetét és a hazafias szellemet is magába szívhatja. Nagy hatással volt rá a színész rokon, Foltényi-Foltin Vilmos, a Debreceni Állandó Színtársulat tagja, akinek köszönhetően Ambrus már kisgyermekként számos komoly színdarabot lát.

A kitűnő tanuló Ambrus tudatosan készül az irodalmi pályára. Emellett azonban a színészet, a festészet, az esztétika is nagyon vonzza. Francia nyelvet tanul, különórákat is vesz belőle. Kitűnő nyelvtudásának később majd nagy hasznát veszi.

Beiratkozik a Budapesti Tudományegyetem jogikarára, szigorlatot azonban nem tesz. Ügyvédi irodában kezd dolgozni rokonainál, de emellett rendszeresen jár színházba és a színdarabokról jegyzeteket készít. Első színikritikái „Spectátor” (Szemlélő) álnéven jelennek meg, de édesapja halála után fel kell fednie magát. Eleinte kedvtelésből írogat, majd külföldi novellákat fordít, hogy eltartsa magát és így lassan újságíró lesz.

A nyarakat Gödöllőn tölti édesanyjával és testvéreivel. Innen jár be dolgozni is a Földhitelintézetbe, mely csak napi 4-6 óra munkát jelent. Emellett van ideje írni. Ambrus kitűnik kortársai közül: olvasottságával, igen jó francia nyelvtudásával. Tekintély a többi fiatal író előtt. Párizsba utazik és irodalmi tanulmányokat folytat. Hamarosan kénytelen a párizsi bizonytalanságot felcserélni az itthoni biztos, nyugodt hivatali élettel. Visszazökken a társasági életbe is, a színházi előadások világába. Vezéralakja lesz egy művelt irodalmár körnek. Mindenki elismeri, hogy elegánsan, könnyedén tudja műveltségét megfogalmazni, felhasználni. Ez volt az irodalmi vezető szerep kulcsa. Valamint az is, hogy megjárta Párizst. Ez ugyanis az 1880-as években még ritkaságszámba ment az egyetemi évek alatt.

Az újságírás mellett novellákat is ír. Újságírói munkája során a Nők Lapja szerkesztőségében megismerkedik a művelt és szép Tormássy Gizellával. A műfordító fiatal lány nagyon jól beszél franciául, fiatal nőként meghódítja Ambrus szívét: 1887-ben megesküsznek majd 1888.május 17-én megszületik kislányuk: Gizella. Sajnos az édesanya gyermekágyi lázban pár hét múlva meghal. Ambrus összeomlik. Édesanyja tejlevesen neveli a csecsemőt és tartja fiában a lelket.

Ambrus ekkor főleg színikritkákat ír. Két év elteltével (1891) kezd bele máig legjelentősebb regénye megírásába: a Midas király önvallomás. Első része Ambrus életének főbb eseményeit dolgozza fel.

Szabadkán 1893-ban megismerkedik egy kezdő színésznővel: Benkő Etelka szépsége, szolidsága nagy hatással van rá. Ambrus vívódik: szívesen megnősülne, de nem színésznőt tervezett feleségül venni. Megkedveli az ottani társulatot is, sokat ír róluk. Ebből az élményanyagból táplálkozik majd a Giroflé és Girofla c. regény (1899).

Ambrus inkább kávéházakban szeretett dolgozni, mint saját 3 szobás lakásában, ahol csend veszi körül. Talán túlságosan is nagy csend: jobban szereti az életet, a jövés-menést, az idegen emberek közömbös zajongását. Bár a kávéházak nyugodtabb sarkait keresi, hiszen sokat, nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy a reprezentatív életformát fenn tudja tartani. A Pesti Naplónak is rendszeresen ír: színibírálatok mellett képzőművészetről, tárlatokról, a mozgófényképről, még operáról is. Újságíró munkája mellett megpróbálja a folyóiratszerkesztést is. Új folyóiratot alapít, az Új Magyar Szemlét, mely azonban csak a művelt olvasóközönség köreiben volt népszerű, ezért 1900-1901-re korlátozódott a megjelenése. Ambrus jelentős mű fordításába kezd a lap működése alatt: nagy műgonddal fordítja a Bovaryné című regényt. Mellette sok időt szentel a szerkesztői munkára is, lefoglalta a sajtó alá rendezés munkája, valamint a kisebb cikkek írásának kenyérkereseti kényszere. Nagy lehetőség számára 1903-tól a Klasszikus regénytár előkészítése közben sok kötethez előszót is ír. Közben előveszi korábbi munkáját, a Bovaryné fordítását és újra dolgozni kezd rajta. Ebben a munkában már lánya, Gizella is segít neki.

Ekkortájt ír egy novellát, ami számunkra gödöllői vonatkozása miatt érdekes: az Alkonyat című mű a gödöllői tartózkodásra utal, a Kálváriával szembeni házra, ahol az édesapa gyógykezelés miatt a család nyaranta lakást bérel. Spett Vilma tudatosan választja Gödöllőt, hiszen nagyszülei, dédszülei révén számos érzelmi szál köti ide. Ambrus József a gondos kezelésellenére 1880-ban elhunyt. Gödöllőn temetik el, özvegye később saját házat vesz a csendes Alvégben, a Tégla utcában. Ambrus szeret itt dolgozni, a közeli állomáson egy kisfröccsöt meginni, vonatfüttyöt hallgatni (ez gyermekkorára emlékezteti).

Sokszor költözik ebben az időben, betegsége miatt nehezen találja meg Pesten a neki megfelelő lakást, mely számára szentély: író ismerőseit, barátait a Ferenciek tere sarkán levő Centrál Kávéházban fogadja (általában szabályosan 3-4 óra között). A polgári kiegyensúlyozottság volt rá jellemző egész életében. Mivel igyekezett önálló maradni, nem kötelezte el magát egyik újsághoz sem, sokfelé írt tárcacikkeket, sőt humoreszkeket is.

Jelentős új folyóirat a Nyugat, mely szívesen látná soraiban Ambrust. Először 1908-ban ír a lapba, de sokszor keveredik írói hitvallását, politikai felfogását tekintve vitába a szerkesztőséggel.

Írói munkássága elismeréseként 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják, majd 1919-ben a Vörösmarty Akadémia tagjává választja, a Magyar Írók Szövetsége díszelnöknek kéri fel.

Magánéletében megint változás következik be: végre megtalálja azt a lakást az Üllői út 36.-ban (József körút sarka), amelyben jól érzi magát. Az ötszobás lakás lesz utolsó lakása, itt éri majd a halál 1932-ben. A lakás alatt van közvetlenül a Valéria Kávéház, mely így egyből munkahelyet is biztosít az írónak. Felesége, Benkő Etelka, az Operaház magánénekese, innen jár dolgozni, lánya, Gizella pedig – aki közben elvégezte a tanítóképzőt és segít édesapjának több francia mű lefordításában is – a közeli iskolában tanít. Így a megélhetési gondokban is segít neki.

Felkérik, hogy vállalja el a Nemzeti Színház vezetését: 1917-1922 között tölti be az igazgatói posztot. Főként a magyar színműirodalom legjavát akarja bemutatni. Magasra teszi a mércét. A Nemzeti Színház mellett ott van a Várszínház is, amiből Ambrus kamaraszínházat akar létrehozni.

Újabb tragédia éri: 1921-ben meghal a felesége, Benkő Etelka. Most már véglegesen visszavonul Üllői úti lakásába. Csak a kávéházakba jár el újságot olvasni, egyébként a családjának él. Lánya, Gizella igyekszik számára elviselhetővé tenni a csapást. Tanítónőként Budapesten a Práter utcai iskolában dolgozik és hamarosan férjhez megy Fallenbüchl Tivadar iskolaigazgatóhoz. A fiatal pár együtt élt Ambrussal az Üllői úti lakásban, 1924-ben megszületik gyermekük, Zoltán, az író nagy örömére.

Ambrus ekkorra már híres író. Neve szerepel a magyar és a külföldi lexikonokban, A Pen Club 1924-ben választja be tagjai sorába, 1928-ban a Baumgarten-alapítvány tanácsadó testületének tagja, majd elnöke lesz. Elnyeri a francia Becsületrend lovagi fokozatát (1928) is jelentős fordítói tevékenységért. Tagja a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak is.

Sokat dolgozik, de sokszor betegeskedik. Törékeny egészsége a külföldi pihenések és a  gödöllői jó levegő ellenére is egyre gyengébb. A 3 szobás, tornácos gödöllői házban villanyvilágítás sincs, ezért veje és lánya elkészítik a ház felújítási tervét. Az író örül neki, addig is szívesen üldögél a kert árnyas fái alatt ácsolt kerti padnál és írja a cikkeket, színikritikákat.

A ház felújítását már nem éli meg.  Egy súlyos influenzajárvány következtében 1932.február 28-án meghal. Temetése a Nemzeti Színház előcsarnokából történik, a Kerepesi Temetőben, az Írók parcellájában helyezik végső nyugalomra. Síremlékét Beck Ö. Fülöp készíti el 1939-ben. A gödöllői ház megszenvedi az 1944-es időszakot, az író teljes könyvtárát elviszik vagy megsemmisül. Bútoraikból néhány megmarad. Ebből hozza majd létre unokája, dr.Fallenbüchl Zoltán 1990-ben az Ambrus Zoltán Emlékházat. Az írót ábrázoló szobrot, mely Búza Barna alkotása, már 1985-ben felállíttatja a kertben.

Az Emlékházban lévő bútorok, könyvek, a hagyaték nagy része a Gödöllői Városi Múzeumba kerül. Pesti lakásán emléktábla, Gödöllőn az egykori családi nyaralóban egy szobor és a róla elnevezett Ambrus Zoltán-köz őrzi emlékét. (Szlávik Jánosné)

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Lomtalanítási tájékoztató

Tegyünk együtt Gödöllőért!