Új szövőtanfolyamok indulnak a GIM-házban a jövő héten, Bocz Bea textilművész vezetésével. A korábban Remsey Flóra által vezetett foglalkozásokat heti rendszerességgel tartják, az érdeklődők megismerhetik és elsajátíthatják a különböző szövési technikákat. Bocz Bea a GIM-ház több kiállításán részt vett már, és örömmel vállalta a felkérést, hogy legyen a tanfolyam művésztanára.
Beszélgetésünkkor épp befejezik a munkát a most véget érő kurzus tagjai, ő pedig végigvezet a műhelyen, ahol már rendszerezték a munkához szükséges fonalakat, most készül a „szakkönyvtár” és megcsodálhatjuk a készülő, és a már korábban elkészült alkotásokat. A kisebb-nagyobb szövő alkalmatosságok között ültünk le beszélgetni.
– Láttam már különböző szövőszékeket, de ezek sokkal kisebbek…
– Nem takács- és nem paraszt szövőszéken szövünk, hanem kereten és állványon. A szőnyegszövési technikák elsajátításán keresztül vezet az út ahhoz, hogy kárpitot is tudjunk szőni. Ezzel könnyebb dolgozni, és a foglalkozás után hazavihetők, így otthon is lehet folytatni a munkát.
– Hogyan épül fel a tanfolyam?
– Az elején tulajdonképpen a szövés elvét kell megérteniük a résztvevőknek. A legelső, amit szövés során kipróbálunk, amikor a színek egymás után váltakozva jönnek, és egyfajta csíkozás alakul ki. De ez is sok lehetőséget rejt. Már itt is szükség van tervezésre, és ez a tervezési munka végigkíséri az összes itt készülő alkotást. A következő lépésben ismerhetik meg azokat a technikákat, amelyek során más formák és mintázatok is belépnek. Ezeken szépen haladunk végig a torontáli, a kilim, a görög szumák és az ógobelin, majd a csomózás technikájának megtanulásával. A régi gödöllői művésztelepen ezeket is használták, készültek ógobelin, kilim és torontáli technikával szőnyegek és falikárpitok is, az itt alkotó művészek tervei alapján. Mindezek után következhet a kárpitszövés technikájának elsajátítása, hiszen az a legnehezebb és a legbonyolultabb.
– Mikor indulnak a foglalkozások?
– Az egyik február 19-én kezdődik és június 4-ig tart, a másik február 21-el indul és június 6-án ér véget. Egy tanfolyam tizenhat alkalmat jelent, az egyik csoporttal kedden, a másikat csütörtökön délelőtt 10-14 óra között dolgozunk. Mindkettőben vannak kezdők és a haladók, ez nem jelent semmilyen nehézséget.
– Délutáni vagy esetleg hétvégi tanfolyamot nem tervez?
– Ha erre lenne igény, örömmel indítanék ilyet, de szem előtt kell tartanunk, hogy – mivel színekkel dolgozunk – nagyon fontos a természetes fény.
– Hány főből állnak a csoportok?
– Tizenkettő, a keddi már betelt, a csütörtökire még lehet jelentkezni.
– Aki elkezdi, mennyi idő múlva jut el oda, hogy az összes technikát megismerje és alapszinten megtanulja?
– Ez mindenkinél más. A technika megértése, elsajátítása és használata hamar megy, ahhoz azonban, hogy könnyedén dolgozzon, észrevegye, ha hibát ejt, és azt ki tudja javítani, már több idő kell. A tapasztalatom azonban az, hogy azok közül, akik elkezdik, a legtöbben beleszeretnek ebbe a műfajba. Ez nem egy átlagos tanfolyam, nagyon sokat hozzátesz a helyszín, a Gödöllői Iparművészeti Műhely szellemisége. Az itt tanult hagyományos kézműves technikák összekapcsolódnak a kortárs művészettel, és ennek jó közösségépítő ereje is van. A résztvevők már nem egy kiállításra látogattak el közösen. A most záruló tanfolyam indulásakor például elmentünk a Magyar Kárpitművészek Egyesületének műhelyébe, ahol megmutattam, milyen az, amikor nagy szövőszékeken közösen alkotunk kárpitokat. Itt láthatták azt is, ahogy a művészek a saját terveiket maguk szövik, és olyan műfajról van szó, amely képes a monumentalitásra is.
– Mint például a néhány éve itt bemutatott Európa fényei kárpit?
– Igen, annak a készítésében én is részt vettem. Most a hetedik olyan nagy kárpiton dolgozom, ami több művész közös munkájának eredményeként készül majd el.
– Mire van szükség a tanfolyamon való részvételhez?
– Ha jól meggondolom, lényegében egy ollóra és egy erősebb villára, ami biztos akad otthon a konyhaszekrény fiókjában. Fonalat és keretet is tudunk adni.
– Arra van lehetőség, hogy valaki menet közben csatlakozzon a csoporthoz?
– Igen, ez nem jelent akadályt, mert mint említettem, a csoportok vegyesek, és mindenki az egyéni képességei szerint haladhat. Ez nem olyan tanfolyam, ahol szoros menetrend szerint haladunk, és ha törik, ha szakad, végezni kell az anyaggal. Az a lényeg, hogy megőrizzük ezt a tradicionális technikát. Gödöllőn a kézművesség és a művészet szorosan összekapcsolódva, együtt tud létezni. Nem sok ilyen hely van! A vizuális nevelésben jelenleg nagyon sok hiányt érzek. Az iskolában is hamar vége szakad az ilyen irányú fejlesztéseknek. Még a festészet és a szobrászat csak-csak benne van a fejekben, de az iparművészetet és a kézművességet, az olyan különleges, a képző- és az iparművészet határterületén lévő ágakat, mint például a kárpitművészet, kevesen ismerik. Gödöllő ebből a szempontból kivételes, mert itt még vannak olyan asszonyok – az egyik csoporttagom anyósa, a másiknak pedig a nagymamája –, akik még jártak a régi művésztelepre, és a szőnyegszövő műhelyben tanultak szőni. Itt jól ismerik ezt a műfajt, ami a kézművességnek olyan területe, ami összekapcsolódik a művészettel. Ez a technika érdemes arra, hogy megőrizzük, és ragaszkodjunk a hagyományokhoz, mert olyan értéket képvisel, ami szembe megy azzal, ami napjainkban mindenhonnan árad felénk. Kitartóan, figyelemmel, átgondoltan végigcsinálni egy kárpit szövését, azt feltételezi, hogy valaki képes hónapokon át egy dologra odafigyelni. Mindezek ellenére ez nem munka, hanem tiszta alkotás, ami sikert, örömet és esztétikai élményt ad.
