in

Kiemelkedő sikerek a gödöllői postagalambászoknál

Gödöllő aktív civil életének széles palettáján egy izgalmas színfolt a Magyar Postagalamb Sport A40 Egyesület, melynek tagjai szívvel-lélekkel hódolnak  szenvedélyüknek, a postagalambászkodásnak. Sokan ismerik őket, de azt talán kevesen tudják, hogy szervezett formában már 70 éve működnek városunkban és különböző versenyeken, bajnokságokon évről évre jelentős sikereket érnek el. Az idei év azonban felülmúlja az eddigiket, és két taguk is kemelkedő eredményt ért el a nyáron megrendezett Közép-Magyarországi bajnokságon: Maszlag Attila 2. helyen, Klotz Attila pedig 3. helyen végzett galambjaival a négy utas hosszú távú versenyen.
Ennek a kuriozitásnak számító hobbinak nagyon sok fortélya van és nagy kötöttséggel jár, hiszen az állatok gondozása, versenyekre való felkészítése napi szintű feladatokat ró a postagalambászokra. Talán ennek is köszönhető, hogy az egyesület tagjai inkább nyugdíjasok és ez a tevékenység nem örvend nagy népszerűségnek a fiatalok körében. Az egyesület városunkban több alkalommal is megmutatkozott már, előadásokat tartanak az óvodástól egészen a nyugdíjas korosztályig és jeles eseményekre hívják őket, amikor is a galambok felengedésével emelik az ünnepélyes alkalmak fényét.
Hogy mivel tudják elérni ezeket a kiemelkedő eredményeket, mi mindennel jár a postagalambászkodás, hogyan zajlik a verseny és miben segíti őket az egyesület – megtudhatjuk az online felületen közzétett interjúból, amit Kecskés Judit civil referens készített az egyesület elnökével, Maszlag Attilával.

 

Lassan az év végéhez közeledünk, hogyan értékeled az évet, milyen sikereket értél ill. ért el a gödöllői Postagalamb Egyesület az idén?

Mindenekelőtt az egyesület eredményeiről van szó, mert nélküle nem érnénk el semmit. Természetesen mindenki maga galambászkodik otthon, de az egyesületben élünk közösségi életet, ami tömöríti a sok hasonló érdeklődésű embert, a sok megszállottat.
Amióta én galambászom, 24 éve ilyen komoly sikereket még nem értünk el, mint idén!  Van egy ún. Közép-Magyarországi Bajnokság, ami kb. 500 tenyésztőt foglal magába, 5-6000 galamb versenyezik ilyenkor. Ez 4 előre kiírt útból áll: Radeburg, Halle, Halle 2 és Lipcse, az én dúctávomból mérve ez 580, 680, 680 és 650 km. A versenyekre kéthetente került sor a nyári időszakban, a felengedéseket YouTube-on is meg lehet nézni. Ezen a bajnokságon a 10-es csapatból a 3 leggyorsabb befutó galambot nézték, a beérkezők első 25 %-ában. A versenyt egy dél-pesti tenyésztő nyerte, én lettem a második, és egy egyesületi társam, Klotz Attila lett tőlünk a harmadik, két dobogós helyezés is az 500 nevezőből! Voltak már szép eredményeink és én is nyertem már országos bajnokságot, de hogy két gödöllői is egy ilyen rangos, hosszú távon nyerjen, nem volt még! Abszolút a gyorsaság számított a négy távon, teljesen a csúcson kellett járatni a galambokat 7 hétvégén keresztül!
Ami még érdekes, hogy ugyanezzel a négy úttal, egy másfajta összesítésben kerületi szinten pedig én lettem a bajnok, itt 70-80 galambász között.

 

Említetted, hogy voltak már korábban is sikereid.

Igen, pl. 2015-ben voltam nemzeti csapatbajnok, egy Döbelnből rendezett versenyen. Közel 14.000 galamb vett ezen részt, ott is legjobb 3 befutó galambot nézték. Amit azóta se csinált meg senki, országosan a 3 leggyorsabb galambom sorban 17., 28. és 39. helyezését ért el. Ez egy 600 km-es út volt, de a mostani eredményem sportértékét nagyobbnak tartom. Akkoriban csak egy út volt, most pedig a négy út eredményeit összesítették.

 

Mesélj egy kicsit erről az egyesületről!

Gödöllőn 1949 óta működik szervezett formában az egyesület pont idén 70 éve, Akkoriban rendőrségi engedély kellett a postagalamb tartáshoz, ez most már nem kell. Talán azért volt ez annak idején, mert a háborúban a galambokat hírvivőnek is használták, üzenetek közvetítésére, erről rengeteg dokumentumfilm készült. Szerintem megmaradhatott a háború után a gyanakvás a hírvivő szerepre. Sokszor elmondtam már viccesen előadásokan, hogy a galamb a legjobb hírvivő, mert őt nem lehet lehallgatni, és ha meg is fogják, nem tudják, honnan jött és hova megy, ez a legbiztonságosabb lehetőség.
A mostani szervezeti formában 1993 óta működik az egyesület, akkoriban kapta az A40-es számot, ami egy egyedi azonosító az országos nyilvántartásban. Jelen pillanatban 11-en vagyunk, ez nem sok, de sok vendéget hívunk a környékről a rendezvényeinkre. Igyekszünk utánpótlást szerezni, én magam is rengeteg helyre járok előadásokat tartani a galambászkodásról, egészen az óvodától a Nyugdíjas egyesületig sokfelé jártam már. De van hogy galambokat eresztünk fel fontosabb eseményeken, mint pl. az Erőszakmentesség Világnapján a Világbéke gongnál, vagy iskolai ballagásokon. Igyekszünk segíteni, ha tudunk és nekünk is segít az önkormányzat, ha pályázunk, számíthatunk támogatásra. Azt gondolom, hogy sokan ismernek, tudnak rólunk.
Gödöllő nagy galambászokat adott a világnak, innen indult például Bárdos István – aki egyesületi tag is nálunk mind a mai napig –, 15 évig volt a Magyar Postagalamb Szövetség elnöke, most pedig a Nemzetközi Postagalamb Szövetség élén a 2. ciklusát tölti. Szeretném megmelíteni még mindenképp országos viszonylatban kiemelkedő eredményei miatt Kaiser Lászlót, vagy az öreg Birkás Lászlót, Berczeli Pált, Pillinger Andrást, Pesti Rudolfot, Jilly Bertalant, vagy Klotz Attilát, Palotai Gábort, Nagypál Lászlót, Gáll Imrét, Polonyi Józsefet – akik közül van, aki már nem él, vagy elköltözött innen.

 

Te vagy ennek az egyesületnek egyúttal az elnöke is, milyen többletmunkával jár ez számodra?

Nyolc éve vállaltam el ezt a tisztséget. Sok a törvényi kötelezettség, aminek meg kell felelni, könyvelést kell vezetni, stb. Viszont az egyesület nagy része nyugdíjas ember – én vagyok messze a legfiatalabb közöttük –, ők galambászni szeretnek és nem is értik, nem is érdekli őket, hogy mivel jár az egyesületi működés. Amikor elvállaltam, tudtam, hogy mivel fog járni az elnökség, de egyre kevésbé csinálom ezt szívesen, így én is gondolkozom rajta, hogy visszaadjuk a működési engedélyünket és egyesületszerűen működő csoportba menjünk át. Igazából a közösség összetartó erejét szeretném erősíteni, és ez sikerül is szerintem.

 

Országos viszonylatban milyen szerepet játszik az egyesület, kapcsolatban álltok a többi postagalambásszal?

 

Országosan kb. 300 egyesület működik, ezeket az országos szövetség tartja nyilván. Leginkább a versenykerületen belül az élő kapcsolat, a távoliakkal igazából az országos kiállításokon szoktunk találkozni. Mindenki másképp csinálja, sokat lehet egymástól tanulni.
Ami még érdekesség, az Országos Postagalamb Kiállítás pedig újfent Gödöllőn lesz, az egyetemi Sportcsarnokban 2020 január 10-én. Ez egy 2 napos sportrendezvény, az országos szövetség rendezi, de az egyesület sokat fog közreműködni aktívan a szervezésben és a lebonyolításban.
A galambász körökben ez egy nagyon népszerű rendezvény. Nagyon sokan szoktak jönni, és ami még érdekesség, a nőknek és gyerekeknek ingyen látogatható! Talán azért is, mert nem jellemző hogy nők űzzék ezt a hobbit, aki csinálja, az inkább a férje jogán.

 

Hogyan zajlik egy verseny, miben segít konkrétan az egyesület?

Amikor versenyezni megyünk, akkor az egyesület gyűjti be a galambokat a vásártéri telephelyünkön – 1983 óta van élő szerződésünk, hogy használhatunk egy kis konténert itt. Ide mindenki elhozza a galambjait, amitől kisebb-nagyobb sikereket remél, ezeket közös nagy galambszállító ketrecekbe rakjuk, és jegyzőkönyvezzük őket. Meg van ennek a megfelelő procedúrája, mindenkinek van pl. egy kis galambórája, amit induláskor elindítanak.
Rajtunk kívül van még itt a környéken 8-10 egyesület és együtt alkotjuk a B1 Szilas versenykerületet. Az innen összegyűjtött galambokat elviszik a verseny helyére, pl. Németországba, Magdeburgba, ilyenkor a gazdájuk nem megy velük, hanem otthon várja őket. Mindenkinek a saját dúca, galambháza be van mérve, most már GPS-el (régen háromszögeléssel mérték), így meg van hely-koordináta és az érkezési hely koordinátája méterre pontosan. A galambok hivatalos felengedését a YouTube-ra fel szokták tenni, előírás is, hogy le kell videózni őket és ezt közzé kell tenni.
És hát melyik galamb győz? Aki ugye a leggyorsabb, és amelyik a legkevesebbet hibázza a képzeletbeli egyeneshez képest, azaz a legrövidebb utat választja. Azt pedig, hogy egy galamb hazaérkezett, hitelt érdemlően kell bizonyítani. Ez úgy működik, hogy van a galamb lábán egy zárt gyűrű, ami 7-8 napos korában kerül fel, ez egy egyedi azonosító. Amikor el kezd versenyezni, kap még egy chip-gyűrűt, a galambdúcon pedig van egy érzékelő, amin – amikor hazajön –áthaladva ez mint egy vonalkód olvasó, leolvassa, hogy pontosan mikor érkezett meg. Ezt felrakjuk egy számítógépes rendszerre és út/idő alapján kiértékelik.

 

Számomra mindig rejtély, hogy hogyan képesek a galambok egyedül hazatérni.

Többféle segítséget használ a navigációhoz: a legalapvetőbb a látása, de ez inkább az út végén fontos, amikor közel van a dúcához, az utolsó 5-10 km-en. Ezenkívül igazodik a napálláshoz, és használja a föld mágneses erejét, ill. a legújabb kutatások szerint a szaglását is.

 

Hogyan készítitek fel a galambokat erre? Hogyan idomítjátok, hogy pontosan hova kell hazaérkeznie?

Amikor picik még, totyogósak a galambok, épp hogy repülnek, kiengedjük őket és először megszokja a dúc környékét pár hónapig, kicsit repked, majd visszamegy a helyére. Ezek a galambok már 150 éve erre vannak szelektálva, ők nem olyanok mint a városi galambok, ezek “sportolók.” Amikor elérik a kb. 2 hónapos kort – kb. 16-17 évig élnek egyébként – elkezdjük őket tréningezni, elvisszük őket 5-10-15 km-es útra saját autóval és elengedjük. Augusztus végén aztán minden évben elkezdődnek a területi tréningek fiataloknak, és elvisszük őket közösen 150-200 km-re, itt is belejátszik már az egyesület fontossága. Sajnos nem mindegyik galamb alkalmas a versenyzésre, bármennyire is jó genetikai alappal rendelkezik.

 

Mennyi idősen mehet egy galamb versenyre?

Akár már 3-4 hónaposan is visszük őket a fiatalok versenyére, velük nem szoktunk hosszú távon röptetni, nekik hiányzik még ehhez a tapasztalat.

A galambjaidat névvel is ellátod, van aki esetleg a szívedhez közelebb áll?

Persze, mindegyiknek van neve és általában az a legkedvesebb számunkra, amelyik a gazdájának dicsőséget hoz. Ilyenkor arról nevezi el az ember, amelyik versenyen sikert ért el, így pl. nekem van olyan galambom, hogy “magdeburgi győztes”, aki egy évesen ebből a kerületből (800 galambból megnyerte a versenyt) és országosan a 21.000-ből 77. lett.

 

Milyen feladatokkal jár a galambászkodás?

A galambász takarítja, párosítja és tréningezi őket, ő a menedzser, a “pályamunkás” – minden egyszerre. Nincs, akinek kiosszak részfeladatokat, nekem kell mindent ellátnom. A versenyszezon nagyon komoly megterhelés nekünk galambászoknak és a galamboknak is. Ők élsportolók, ezt nem győzöm hangsúlyozni, nekik komoly napirendjük van! Csak úgy lehet eredményt elvárni, hogy pl. verseny előtt utánanézek, hogy milyen időjárás lesz – meleg? szembeszél? hátszél? – ez nagyon fontos! Ettől függően takarmányozom őket és állítom össze a napirendjüket.A galambász olyan mint egy edző, nézem, figyelem őket folyamatosan, ettől függően állítom össze a csapatot. Nekem 24 galambom versenyez optimális esetben és ebből ki kell választani a legjobb 10-et, a legjobb fizikai és szellemi állapotban lévőket, akik egy csapatot alkotnak.

 

Hogy néz ki egy “élsportoló” galamb napirendje?

Az a legjobb, ha minden naponta ugyanabban az időpontban történik. Reggel 6 órakor kiengedem őket, röpülnek kedvükre kb. fél-háromnegyed órát, aztán bejönnek és kapnak takarmányt, pontosan kimérve. Vannak külön verseny-keverékek, 10-12 féle magból, speciálisan összeállítva, esetleg még gyógyszert, vitamint adok hozzá. A hét minden napjára meg van, hogy mit kell nekik adni, amit a galambász saját tapasztalatai alapján állít össze. A versenygalamb a hét elején inkább “éhezik”, a hét vége felé, ahogy jön a verseny, inkább dőzsöl, így próbáljuk megerősíteni a fizikumukat, mert egy 8-10 órás repülés nagyon megterhelő, kell hogy legyen megfelelő tartalékuk.
Visszatérve a napirendhez, a reggeli etetés után csendes pihenő következik egész nap, van egy redőnyük, amit leeresztek. Délután aztán még egyszer kiengedem őket és utána kapnak megint kimért takarmányt. Amikor kint vannak, kitakarítom őket – van hogy naponta kétszer is –, mert a higiénia nagyon fontos. Csak egészséges fitt madaraktól lehet teljesítményt elvárni!
A dúcban mindenkinek van egy kis fészke, amit én alakítottam ki. Általában külön színekkel jelöljük a helyüket, mert a galamb ismeri a színeket. Azt mondják “galamblelkű”, de a galamb az őrült, képes agyonverni a másikat, ha mondjuk az ő territóriumába betévedt egy másik hím. Ezért, hogy ilyesmit elkerüljünk, különböző matricákat használunk.
Többféle versenyzési módszer van, én pl. mindig hímekkel versenyzek, akiket a tojók tárt karokkal várnak haza a versenyről, ez pl. egy motiváció számukra. Mint minden ember, úgy minden állat, sőt minden egyed más, nehéz őket motiválni. Mivel fix párjaik vannak, így mielőtt elviszem a hímeket versenyre, egész héten nem találkoznak a tojókkal, utolsó este pedig berakom a fészkükbe a tojókat, ilyenkor megy a nagy szerelem, amikor pedig hazajönnek, ott találják a párjukat. Az a lényeg, hogy az maradjon az agyukban, hogy a párjuk várja őket a fészkükben. De rengeteg másféle motiváció is van még, nem mindegyiknél ez válik be.

 

Ez azért elég sok munka. Hogyan tolerálja mindezt a családod? Mennyire vesznek ők is részt ebben a tevékenységedben?

Ha valakinek van egy rendszere, akkor ez jól megoldható. Ha napi szintre ezt lebontom versenyszezonban, akkor napi másfél óránál ez nem több, nekem ez öröm és nem nyűg.
Általában úgy intézem, hogy reggel mire megébred a család, addigra én már bejövök a reggeli röptetésről és etetésről. Az egész galambászkodást úgy alakítottam ki, hogy a család ebből minél kevesebbet érezzen. Egyébként ez egy olyan hobbi, amit otthon lehet űzni. Van amikor rájuk szorulok, és ők etetnek, ha úgy alakul a munkám, ez nagy segítség.

 

Mi ösztönzött arra, hogy ezt a hobbit válaszd, mióta foglalkozol ezzel?

Gyerekkoromban a nagybátyám postagalmbászkodott, ami már akkoriban nagyon tetszett, de a szüleim óvtak ettől a hobbitól. Aztán amikor nagyobb lettem, kb. 15 éves koromban Gáll Imre barátommal  kezdtünk el galambászni. Megtudtuk, hogy van itt egy egyesület, és pár év múlva beléptünk, akkor kezdtünk el versenyezni.

 

További tervek, célok?

Egyesületi szinten nincs semmi más célunk, mint hogy tisztességesen, békében működjünk, legyen kellő tag és jó lenne, ha jönnének újak is, de most nem látok erre potenciális lehetőséget. Saját magamat illetően: amikor idén elkezdtem a versenyszezont nem is gondoltam, hogy ilyen jól fogok szerepelni, ez nem is látszott az utolsó útig. Hogy jövőre mi lesz, azt még nem tudom, mert rengeteg összetevőn múlik mindez.
Terveim között szerepel, hogy a nagyközönség számára is megismertessem ezt a hobbit. Ezt úgy gondolom, hogy egy-egy versenyről szeretnék élő videót valamilyen közösségi oldalon megosztani, hátha valaki kedvet kap, hogy mélyebben megismerni a postagalambászatot.

Az interjút készítette: Kecskés Judit

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Erzsébet királynéra emlékeztünk

PASSZOLD VISSZA TESÓ! – avagy mobiltelefonnal a csimpánzokért és a gorillákért