A gödöllői Szent István Egyetem állattani és állatökológiai tanszékén diplomázó Mátrai Flóra különleges kutatási témát választott magának. Border collie-ját arra képezte ki, hogy a terepen poszméheket keressen. A beporzó rovarok ugyanis, köztük a poszméhek, egyre fogynak, és bár a földi poszméh még gyakorinak számít, az európai és észak-amerikai fajok 24 százaléka a kihalás szélén áll.
„Annyira forró volt a tavalyi nyár, hogy leginkább hajnalban, kora reggel, illetve a naplemente óráiban tudtunk dolgozni, Borcsa napközben negyed óra után úgy lihegett, hogy az már gátolta a szag felvételében. A pihenők után azonban magabiztosan mutatta meg a fészkeket, bár a bejárati nyílásból kirepülő poszméhtől elsőre annyira meglepődött, hogy szó szerint fenékre ült” – kezd úttörő kutatási témájának ismertetésébe a gödöllői Szent István Egyetem állattani és állatökológiai tanszékén diplomázó Mátrai Flóra.
Borcsa lihegésére mentség, hogy már genetikailag sem neki valóak a kutyameleg magyarországi nyarak. Borcsa ugyanis egy 5 éves border collie szuka, akinek felmenői a Skót-felföld jóval hűvösebb klímáján váltak szuperintelligens terelőkutyákká. A népnyelvben dongóméh gyűjtőnéven emlegetett dolgozótól pedig azért ijedhetett meg, mert korábban legfeljebb csak elpusztult fajtársaival találkozott.
„Kiképzés közben egy-egy kimúlt példánnyal próbáltam imitálni a repülést, de amikor szinte megbotránkozott azon, hogy mire fel dobálok az orra előtt egy nyilvánvalóan nem élő állatot, rájöttem, hogy erről csak a terepen szerezhet tapasztalatot” – magyarázza az ökológusjelölt.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság
A teljes cikk itt található:
http://magyarmezogazdasag.hu/2018/01/24/mi-koze-egy-border-collie-nak-poszmehekhez
