30 perc című műsorunk eheti vendége Kovács Balázs volt. A Művészetek Háza igazgatójával az intézményben lévő programokról, a gödöllői kulturális életről, illetve a szeptemberi névváltoztatásról beszélgettünk.
Hajdú-Bihar megyéből sodorta ide az élet…
Debrecenben jártam zeneművészeti szakközépiskolába, majd Vácon érettségiztem és onnan kerültem Budapestre, a Zeneművészeti Főiskolára, ahol ütőhangszeres művésznek és tanárnak tanultam. Onnan jöttem Gödöllőre.
2004-ben lépett az életébe a Művészetek Háza. Az elmúlt 15 évben sok minden változott ott. Mit tart ezek közül a legjelentősebbnek?
Hosszan lehetne sorolni, mi minden újult meg a műsorkínálattól kezdve a szolgáltatásainkon át, de a legszembeszökőbb az épület korszerűsítése volt, ami két fázisban zajlott le. Erre óriási szükség volt! Hiába voltak a minőségi programok, ha a közönségnek a fejére csöpögött a szurok a rossz állapotú tető miatt, vagy a szék kiszakította valakinek a ruháját. Ma már ez nem fordulhat elő. De külön ki kell emelni a színházterem felújítását is, ami azért is fontos, mert ezzel elértük, hogy ma már nem nekünk kell azért küzdeni, hogy idehozzunk egy-egy előadást, hanem a színházak keresnek meg bennünket, hogy szívesen jönnének ide. Ez egy nagyon fontos és több szempontból is megtérülő befektetés volt.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amikor átvette a MUZA igazgatását?
Az, hogy még nem csináltam ilyet. Az ember, amikor tesz valamit, hajlamos azt hinni, hogy ő erre már képes. Azonban amikor odakerül, hogy tényleg neki kell csinálni, akkor döbben rá, hogy ez nem is olyan egyszerű. A legnagyobb kihívás az volt, hogy a felelősség az enyém. Nem a háttérből kellett irányítani, hanem a döntéseim súlyát is vállalni kellett.
Sok színházi előadás van a MUZA kínálatában, amire van is kereslet. Az előadások mellett van valami új igény, ami megjelent a közönség részéről?
A nemzetközi kínálat még mindig nem igazán erős, ebben szeretnénk fejlődni. Próbálok olyan külföldi fellépőket elhozni Gödöllőre, akik a MÜPA-ban vagy a Zeneakadémián is megfordulnak. Sőt, szeretném azt is, hogy a New York-i Metropolitan Opera egy-egy előadását élőben is közvetítenénk nálunk, ahogyan az más helyszíneken megszokott. Hogy van-e igény ezekre? Nem tudom, de nekünk az a dolgunk, hogy mindig új dolgokat mutassunk, aztán majd kiderül, hogy helyesen léptünk-e?
A Királyi Váró négy évvel ezelőtt került a MUZA hatáskörébe, itt óriási sikerrel futnak a jazz és irodalmi estek, amik rendre teltházasak. Terveznek más programokat is?
A budapesti Zeneakadémiával megállapodást kötöttünk, hogy a legtehetségesebb fiatal végzősök bemutathatják a tudásukat. Ami újdonság: Márai-esteket szeretnénk és kisebb kamara-előadásokat, illetve vágyam még, amit Hollandiában láttam: egy virtuális festőállvány, amin egy digitális ecset segítségével híres festők műveit lehet másolni, aztán pedig e-mailben el lehet küldeni. Egy ilyet mindenképpen szeretnék kitenni a Királyi Váróba. Emellett szeretnék állandó kiállításokat is erre a helyszínre hozni.
Gödöllőn nagyon sok rendezvény van. Ezek közül mennyit szervez és bonyolít le a Művészetek Háza?
A mi számításaink szerint az összes városi kulturális programnak több mint hatvan százalékát mi szervezzük, s majdnem háromezerkétszáz programunk van egy évben. Ebben benne vannak a koncertek, a kiállítások és a tanfolyamok is.
Nő a szabadtéri programok száma is…
A Fonogram díjátadó kapcsán jutott eszembe, hogy jó lenne egy olyan eseményt létrehozni, amin a díjazottak lépnének fel. Már beszéltem több olyan emberrel, aki döntéshozó ebben a kérdésben, de még nagyon a tárgyalások elején vagyunk. Gondolkoztam egy tavaszi népművészeti fesztiválon is, de egyelőre csak elméleti szinten. Folyamatosan gondolkodunk és próbálunk új dolgokat behozni, de persze az igényeket is próbáljuk felmérni. Hiszen rengeteg program van a városban, szerintem az sem jó, ha túl sok van. Viszont az is hozzátartozik, hogy közel 200 ezer ember él a gödöllői járásban, igyekszünk mindenkit megszólítani.
Térjünk még vissza a színházi előadásokhoz: megfordul a Művészetek Házában a Radnóti, a Thália, az Örkény, a Nemzeti Színház. Mennyire nehéz őket elhozni Gödöllőre?
Nagyon. És most már egyre nehezebb lesz. Nehéz rábeszélni a színházigazgatókat, hogy érdemes ide eljönni. A színházak kétféle módszert szoktak alkalmazni a felkérések elutasítására: vagy azt mondják, hogy „nem megyünk, mert túl közel van Gödöllő és elveszi a közösségünket”, vagy pedig „nem megyünk, mert nincs megfelelő infrastruktúra”, ami a mi esetünkben szerencsére nem igaz, mert tökéletes az infrastruktúránk. Úgyhogy egy-egy előadás elhozatala hosszú évek munkája. Az Operával például már négy éve küzdünk, egy éve az Operettszínházzal is tárgyalásban vagyunk. Terveim között szerepel még, hogy a Vígszínház egy-két darabját elhozzam Gödöllőre, illetve szeretném, hogy vidéki színházak is megjelenjenek a MUZA színpadán.
Úgy hírlik, a Művészetek Háza színháza szeretné felvenni Hegedűs Gyula nevét. Talán a mai közönség kevesebbet tud róla, ki volt ő és hogyan kapcsolódik Gödöllőhöz?
A színházi élet mindig is nagyon hangsúlyos volt Gödöllőn. Valóban az a terv, hogy idén szeptemberben felvegyük Hegedűs Gyula nevét. Ezzel nem fog megváltozni a művelődési központ jellege, azt szeretnénk erősíteni, hogy itt komoly színházi élet zajlik, ami kiérdemli, hogy saját nevet kapjon. Hegedűs Gyula a Vígszínház alapítója volt, gödöllői kötődése pedig azért van, mert itt élt, itt volt nyaralója. Mindig is besnyőinek tartotta magát, segítette a gödöllői egyesületeket, nagy színházi élet folyt a villájában, sokan jártak oda hozzá a színészek közül is, valamint a máriabesnyői temetőben nyugszik.
Mik a tervek a színház kapcsán?
Szeretnék egy nemzetközi amatőr színházi találkozót létrehozni, valamint továbbra is szeretném, hogy legyenek fővárosi színházi előadások, illetve vidéki előadások is, valamint a terveim között szerepel a gödöllői kulturális csoportok erősítése.
