Több százan kísérték utolsó útjára Vancsó Imréné Jutka nénit január 11 -én délelőtt a Dózsa György úti temetőben. A kiváló pedagógustól, Gödöllő díszpolgárától római katolikus szertartás szerint vettek végső búcsút. Ravatalánál egykori kollégái és tanítványai, elevenítették fel alakját.
Gödöllő város önkormányzata nevében Gémesi György polgármester az alábbi gondolatokkal búcsúzott:
„Fekete pohárban
sárga kankalin
Sokasodnak
a halottaim.
Anyám volt az első
sárga kankalin
Gyűlnek,egyre
gyűlnek a halottaim.”
Kányádi Sándor csodálatos versével búcsúzom Vancsó Imrénétől, Jutka nénitől, Gödöllő díszpolgárától, a gödöllői nagy pedagógus generáció egyik utolsó képviselőjétől,aki néhány éve hatvan éves gödöllői pedagógus pályafutása után vehette át a gyémánt diplomáját. Szinte élete végéig tanított.
Az 1955 ben indult gödöllői Török Ignác gimnázium tantestületének egyik első tagja volt, ahol nyugdíjba vonulásáig több ezer diák oktatásában vett részt, matematika fizika szakos tanárként, osztályfőnökként. Nyugdíjba vonulása nem a jól megérdemelt pihenést jelentette számára , hanem folytatva a tanítást , meghatározó szerepet vállalt néhai Fényi Ottó premontrei perjel úr felkérésére az újrainduló Premontrei Szent Norbert Gimnázium pedagógiai , működési és szervezeti feltételeinek megteremtésében , a tantestület megalapításában ,az induláshoz szükséges tantervek összeállításában.
Néhai Bárdy Péter igazgató úr mellett pedig igazgatóhelyettesként dolgozott, vezette a matematika munkaközösséget, tanított , nevelt. Nagy hangsúlyt fektetett a tehetség gondozásra , tanítványai rendszeresen eredményesen szerepeltek az országos tanulmányi versenyeken , sokan az ő hatására választották a pedagógusi hivatást, de sok száz orvos, mérnök , közgazdász köszönheti Jutka néninek sikeres felvételijéhez a matematika és fizika felkészítést.
Mindannyiunknak példát mutatott a nevelés, oktatás iránti elkötelezettségéből, hitből, szeretetből és alázatból.
Több mint hatvan éves oktató nevelő szolgálatát nem reflektorfényben , nem a kommunikációs csatornák felületein látványosan végezte , soha nem a ma oly divatos „népszerűség hajhászás” vagy anyagi előnyök motiválták , hanem a mindennapok küzdelmein keresztül, csendes harcosa volt a jövő nemzedék szakmai emberi felkészítésének. Mindezt puritán életet élve , gyalog vagy kerékpárral közlekedve és nagy és rendíthetetlen igaz hittel.
Gyerekkoromban , amikor még személyes kapcsolatunk nem volt , minden héten találkoztunk. Minden héten a kastélykápolnában a 11 órás szentmisén. Akkor még bizony, sokszor nem telt meg a templom. Akkor még írták és feljegyezték „bizonyos helyeken „, különösen pedagógusoknál, ki jár templomba. De Jutka néni családjával együtt mindig ott volt. Hitét , szolgálatát nem befolyásolták politikai kurzusok , vélt és valós fenyegetettségek. Ez a befolyásolhatatlan , igaz hit sugárzott belőle és adott és ad erőt sokunknak.
Drága Jutka néni!
Tudom a test elfáradt és hiába a hatalmas hit ,nem bírta tovább.Nehéz tudomásul venni , de vigasztal, hogy a lélek, a szellemiség, a példa itt marad velünk és arra emlékezve , azt ápolva adatjuk tovább.
Köszönöm a barátságot, fantasztikus lelki és emberi ajándékokat, köszönöm, hogy kaptam abból a mérhetetlen nagy hitből , szeretetből és emberi kisugárzásból ami számomra örök példa marad. Nyugodjék békében!
