in

Senior drámaszakkör a pandémia idején – generációkon átívelve az online térben

Egyedülálló dologba fogott Oláh Noémi, a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium 12. osztályos tanulója, egykori gödöllői waldorf-diák: éves munkájának keretében nyugdíjasoknak szóló drámaszakkört indított tavaly ősszel Gödöllőn. A dráma mindig is közel állt hozzá, kicsi kora óta színjátszó szakkörbe járt, ugyanakkor mindig is érdekelték az idős emberek, szívesen hallgatta történeteiket. Így született meg benne a “senior drámaszakkör” ötlete, tele sok-sok kérdéssel, izgalommal, bizonytalansággal. Aztán nagy lendületet adott az álom megvalósításához a Művészetek Házában tavaly szeptember 23-án megrendezett Nyugdíjasok Vers- és Prózamondóversenye, ahol szívesen fogadták és lehetőséget kapott a bemutatkozásra.

Az eredeti elképzelése az volt, hogy először interjúkat készít a jelentkezőkkel az életútjukról gondosan összeállított kérdések alapján, ami alapját képezi a későbbi munkának, majd a közös drámajátékokon, improvizációs gyakorlatokon át színre visznek jeleneteket az életutakból, amiből közösen egy előadást állítanak össze.

Bár akkor már a koronavírus második hulláma egyre fenyegetőbben terjedt, mégis egy maroknyi csapat lelkesen jelentkezett a foglalkozásokra, amihez külön megtiszteltetés, hogy Tábikné Surman Szilvia ösztönzésére a Művészetek Házának vezetése nagyvonalúan helyet biztosított ingyenesen heti rendszerességgel. Mindezt azonban felülírta a járványhelyzet.

Így a várakozáson felül remekül sikerült első alkalom után az “offline” foglalkozások folytatására nem kerülhetett sor. A lelkesedés azonban  töretlen maradt, így elhatározták, hogy élnek a korunk adta technikai lehetőségekkel és online fogják folytatni a senior drámaórákat. Valamennyien várták az online-összejöveteleket, ami nem kis kihívás volt a fiatal gimnazista számára, hiszen nem könnyű egy felnőtt számára sem online órákat tartani – nemhogy drámaórát! Ugyanakkor mindez nagy bátorságra vall a nyugdíjasok részéről is, akik készek voltak egy teljesen új dolgot kipróbálni. Végül Noémi kreativitásának és a résztvevők határtalan nyitottságának köszönhetően sikerült olyan játékokkal, gyakorlatokkal élővé varázsolni az alkalmakat, ami feltöltő élményt jelentett mindannyiuk számára. A helyzetből adódóan nagyon sokat beszélgettek, de sor került több játékra, sőt kisebb jelenetekre is használva breakoutroom (külön virtuális szoba) lehetőségét.

Az utolsó alkalmak egyikén pedig több meghívott diák is színesítette az együttlétet, akik párban dolgoztak egy-egy senior résztvevőkkel. A rendhagyó szakkör egészen március közepéig tartott, az éves munka lezárásáig, mely remek példája a generációkon átívelő jó kapcsolatnak, a korosztályok összefogásának, nem utolsó sorban a járvány-helyzet okozta elszigetelődés áthidalásának. A foglalkozások nagy segítséget jelentettek az idősebbeknek hosszú, mélységekkel és magasságokkal teli életútjuk feldolgozásában is, az emlékek felidézésében, tapasztalataik, élettörténeteik pedig sokszor választ adtak a fiatalság miértjeire. Mindeközben jó volt megélniük a játék felszabadító örömét is, amire az idősebbeknek is nagy szükségük van! A járvány miatt a tervezett előadást sajnos nem sikerült létrehozni, de a rögzített zoom-alkalmakból egy kisfilm fog készülni, melynek segítségével bepillantást lehet nyerni a kulisszák mögé és szép emléke lesz az idővel összekovácsolódott csapatnak.

 

Hogy milyen is volt mindez “belülről”, Takács Imréné, az egyik résztvevő így mesélt élményeiről:

 

“Jó volt a vezetett beszélgetés. Bár mindenkinek más az életútja, de ha mégis egy szó felmerült, mindenki értette, hogy miről beszéltünk, mert azonos korban éltünk. Amiben segített a szakkör, az a gondolatok rendezése. Noémi finom, szelíd érzékenységgel vezette a beszélgetéseket és a játékokat. Hálás vagyok, hogy érdeklődést mutatott az idősek iránt.”

 

Egy kedves házaspár is részt vett a szakkörön, Berze Ilona és Péter, akik a következőképpen tekintettek vissza a szakkörre:

 

“Először meglepődtünk, hogy egy 17 éves leány az idősekkel akar foglalkozni. Őszinte érdeklődést mutatott a megélt életünk, fordulói, élményei iránt. Szinte azonnal megnyíltunk felé, az első „interjútól” kezdve. Az első és egyben utolsó dráma foglalkozáson, (a Covid miatti zárlat miatt) nagyszerű élményben volt részünk. A kialakult helyzet miatt, az addig kidolgozott foglalkozási tervet nagyon hamar, nagyszerűen, átalakította a net adta lehetőségekre. A ZOOM találkozások alkalmával nagyon ügyesen vezette le a párbeszédes gyakorlatokat, kihasználta a rögtönzések nagyszerűségét. Egyszerűen elfelejtettük a kettőnk közötti 50 év korkülönbséget. Ezer köszönet Noéminek, mindig vártuk a netes találkozásokat. Nagyon drukkolunk az iskolai tanulmányai sikereinek és kívánjuk mindent érjen el az életben, ami célt maga elé tűz. Tudjuk ezt ugyanígy fogja megoldani mint ezt a „feladatot”!

Szívből kívánjuk, hogy legyen folytatás és bízunk benne, hogy példájukat sokan követik majd, hiszen ne csak a zene, legyen a játék is mindenkié!

Kecskés Judit

What do you think?

0 points
Upvote Downvote

Total votes: 0

Upvotes: 0

Upvotes percentage: 0.000000%

Downvotes: 0

Downvotes percentage: 0.000000%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Április 11-én A Magyar Költészet Napja alkalmából egész napos verselés zajlott a könyvtárban

Elindult Gödöllőn is az ételmentő applikáció, a Munch