Csernus Mariann, Kossuth-díjas színművész áprilisban Gödöllőn járt, ahol Károli Gáspár Vizsolyi Biblia című munkájának saját interpretációját adta elő a Királyi Váró soktucatnyi közönségének. A Pesti Magyar Színház örökös tagja kilencvenöt évesen is dolgozik, a Vizsolyi Biblia 2.0 című másfélórás előadását ősszel mutatták be a budapesti Bethlen Téri Színházban. A művésszel telefonon, a gödöllői fellépése után készítettünk interjút.
Amikor az előadás gondolata megszületett, általánosságban a Bibliát vagy kifejezetten a Vizsolyi Bibliát szerette volna közelebb vinni az emberekhez?
Én azt hiszem, ezt a másodikat akartam elvinni a közönségnek. Mármint Károli Gáspár nagyszerű szövegfordítását. Emellett – valahol, igazán mélyen – vallásos is vagyok. A nagybátyám bencés rektor volt, Vályi Hugónak hívták, a Kádár-rendszerben öt évig a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója volt. Ilyen értelemben van közöm a valláshoz, de nem járok misére, nem gyónok, nem sanyargatom magamat. Én úgy imádkozom, ahogy éppen nekem eszembe jut, és akkor, amikor eszembe jut. Ha úgy tetszik, mondjuk így: úgy és akkor imádkozom, amikor kedvem tartja. Például most is mondhatnám, hogy „édes, drága jóistenem, egy másodpercre nézzél már le rám!” Gondolom, ha így kérlelik, talán le is pillantana onnan, a magasból.
A XXI. század közönsége hogyan fogadja ezt a nyelvezetet?
Ezt az előadást nem lehet mindig, mindenkinek és folyamatosan játszani. A színész nem bírná, a közönség sem állná a sarat. A néző ettől függetlenül tökéletesen tud idomulni. Legalábbis én, aki fent vagyok a pódiumon, és mondom ezt a végeérhetetlen, cirkalmas, de nagyon szép és tanulságos szöveget, úgy érzem a feszült figyelemből, a szüntelen hallgatásból, a kóbor ásításokból, hogy rendkívüli figyelemmel, és hogy úgy mondjam, együttérzéssel és szeretettel figyelik a Vizsolyi Biblia című estem szövegáradatát. Ha az előadásra gondolok, mindig úgy jön be a kép elém, hogy nekem sok közöm van hozzá, a közönséghez pedig rögtön közük lesz énhozzám. Ezáltal pedig Károli ötszáz éves munkájához is. És még valami! Navarrai Mészáros Mártonnak hívják azt a fiatal barátomat, aki egyszer látta vagy nem látta az előadást, de tavaly addig rágta a fülemet, még rá nem vett, hogy néhány év kihagyás után kezdjem el megint játszani az önálló estemet. Megkockáztatom: ha egy huszon-harmincéves érti és élvezi a Károli-féle fordítást, talán a közönségben előforduló fiatalok többsége sem csalódik nagyot.
Az ön számára mennyivel nyert a Biblia?
Számomra életem egyik legmeghatározóbb munkája és élménye a Vizsolyi Biblia című önálló estem. Csakúgy, mint az a felújított, kicsit rövidített változat, amely Vizsolyi Biblia 2.0 címen debütált a fővárosi Bethlen Téri Színházban.
Az előadás során tapasztaltuk, hogy a közönség számára is vannak olyan szakaszok, amelyek szinte új szemszögből tárják elénk az egyes történeteket.
Ez a „misszióm” egyik kulcsüzenete. Persze, én ezt a témakört nem apróznám így fel, hogy mit tanultam belőle és honnan tanultam. Nekem az egész Biblia-ügy megrendítő volt, rendkívüli módon hatott rám a szöveg, amelyet fakszimile kiadásban, idestova negyven éve hozott el nekem az egyik szerkesztő, és azon nyomban nekiálltam, hogy ebből valami olyat csináljak, ami nekem fontos. Hogy a közönségnek fontos lesz-e, és hogy mennyire tartják majd jelentősnek, akkor egyáltalán nem játszott bennem szerepet. Bennem az játszott szerepet, hogy a gönci prédikátor munkáját valami rendkívüli módon fontosnak és eleminek éreztem. Magát, ezt a világirodalmi-igényű szöveget.
Van kedvenc szöveghelye?
Pál apostol Szeretet-himnuszát gyakran idézem, mondom otthon, séta közben is. Ha majd elfelejtem teljesen az egész több tucatnyi oldalt, arra az egy sorra, hogy „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom”, mégiscsak fogok emlékezni. Egyébként valamennyi szövegrész olyan mértékben volt elementáris hatással a pályámra és az életemre, hogy én most itt, a telefonban nem tudok hirtelen egyes mondatokat kiragadni.
Változott ez az előadás a bemutató óta? Volt, amit újragondolt?
Igen, nincs benne zene már, amit hiányolok, mert így szünet nélkül kell elmondanom az első hatvan-hatvanöt percet, majd a második negyven-negyvenötöt is. Van egy új, szép és rám illő jelmezem, Bakos Boglárka készítette a színlap tanúsága szerint. Az előadást egyébként már csak ülve adom elő, mert lehet, hogy tudnék másfél-két órát állni a botomra támaszkodva, mégsem kockáztatom.
Októberben 95 éves lesz. Foglalkoztatja a visszavonulás gondolata?
Eszembe sem jut! Ha a teátrumom, a Pesti Magyar Színház, ahol szinte a teljes életemet töltöttem el, megdob szerepekkel, akkor jó. De ha a színházam azt mondja, hogy kösz, nem kell ez tovább, akkor én is azt mondom, hogy kösz, ami volt. Most éppen nem játszom a Hevesi Sándor téren, de onnan egy köpésre, a Bethlen Gábor téren, a Bethlen Téri Színházban mutattuk be a Vizsolyi Biblia 2.0 című önálló estemet. Elég nagy sikere volt, kellemes születésnapi ajándék volt tavaly, év végén. Ha van rá igény, és hívnak még, örömmel megyek oda is fellépni! A napokban láttam a Ki voltál, lányom? című előadást, amely a lányom haláláról írt könyvemből készült. Jól viseltem, nagyon örülök, hogy láttam. Ilyen értelemben aktív vagyok még akkor is, ha nem színészként létezem. (P.CS)
