30 perc című műsorunk eheti vendége Vörös Eszter Anna művész volt. Az Eyciir Varázsbolt és Galéria tulajdonosával a sajátos stílusáról, a műveiről és természetesen a jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Mit jelent a galéria neve?
Az Eyciir egy angol kifejezésnek a rövidítése, jelentése pedig: minden, amit elképzelsz, az valóságos. Ez csak úgy jött velem szembe az interneten még évekkel azelőtt, hogy elkezdtem volna rajzolni, illetve festeni. Sokan Picassóhoz kapcsolják, aztán fene tudja megmondani, hogy igaz-e vagy sem. A lényeg, hogy ez a mondat fémjelzése lett a munkáimnak. Tudatosan kezdtem el használni ezt a mozaikszót a munkáimmal kapcsolatos dolgokra. Innen tehát a galéria neve. A varázsbolt pedig, aki ismeri a stílusomat, láthatja, hogy nem realisztikus stílusban dolgozom, hanem elvontabb, „fantáziavilágosban”.
Milyen előzményei voltak annak, hogy három-négy éve elkezdett ilyen kiforrott stílusban rajzolni, festeni?
Az első rajzom 2014 januárjában született, vagyis már hat éve, viszont tény, hogy egy folyamat volt az, ami odáig eljuttatott. A stílusomat nem nagyon tudnám behatárolni. Az biztos, hogy egy árnyalakos, fantázia jellegű, néha szürreális elemekkel gazdagított képi világom van. Nagy szerepet kap benne a természet, az ember.
Változott valamit a stílusa az elmúlt évek során?
Érdekes kérdés, mindig azt szoktam mondani, hogy nem hinném, hogy a stílusom változott volna. Viszont sokkal több eszközt használok, változott a technikám. Tehát valószínűleg, hogy ha az ember ránéz egy 2014-es képemre, akkor teljesen más érzete van, mint egy friss, 2019-estől, de szerintem ez mindenki esetében így van. Manapság már akrillal festek, illetve festek fára is, nemcsak vászonra és papírra. Úgyhogy mindenképp bővült az eszköztáram.
Meséljen a műveiben megjelenő színekről és formákról!
A képeimen a karakterek, a sziluettes jelleg mindig fekete, mint egy árnyalak. De a feketéhez szeretek vibráló, élénk színeket használni. Viszont képenként azért általában egy-két fő szín van, sokszor egy színtartományon belül. A kontrasztokat nagyon szeretem. Sokáig sokkal jobban megihletett az éjszakai égbolt, az éjszakai fények, mint mondjuk a nappali. Mostanában viszont kezdek nyitni a nap motívum felé. Az ember érzi, hogy ezekből a motívumokból valami fontos mondanivaló áll össze: ember-ember, ember-természet, ember-világmindenség kapcsolata.
Mi ez a „személyes mitológia”?
Nagyon hiszek ebben a „minden, amit elképzelsz, az valós”. Az embernek nagyon figyelnie kell arra, hogy mit teremt meg a gondolataival, mert az fog manifesztálódni. Abban is hiszek – ami manapság nagyon fontos téma, a globális felmelegedés, környezetvédelem – hogy néha jó visszatérni egy kicsit, ha csak egy képre rátekintve is, ebbe az ősiségbe. Abba a világba, amikor az ember és természet még együtt tudott létezni. A szarvas motívum folyamatosan visszaköszön a képeimen. Ez a magyarsághoz is kapcsolható a csodaszarvas legendájával, de több mitológiában is a szarvas az egyik világból a másikba átvezető lény. Egy kicsit én magam is egyfajta közvetítő szerepet szeretnék vállalni azzal, hogy ezeket a képeket készítem. Vállalom azt, hogy aki nyitott a képeimre, azokat átvezetem a hétköznapokból egy másik világba. A szarvas mellett talán még a lebegő sziget motívumot szeretném megmagyarázni. Ez is egyfajta elszakadást jelképez nálam. Elszakadni a röghözkötöttségtől, és egy olyan alkotói szabadságot elérni, amivel az ember el tud menekülni egy kicsit a hétköznapokból.
Képei „hordozóit” egyre bővíti: ékszerek, kulcstartók, hűtőmágnesek. Vannak még ötletei?
Mindig vannak. A közönségtől érkezik sok javaslat. Eddig medálok, kulcstartók mágnesek, fülbevalók, gyűrűk vannak. A célközénségem leginkább a nők. Rendszeresen feljön ötletként a póló vagy a telefontok. Ez még a jövő zenéje, de mindig igyekszem meghallgatni a javaslatokat és észben tartom őket.
A képek mellett készített már könyv illusztrációkat is, mi volt a legérdekesebb felkérése?
Amit mindenképpen kiemelnék, az az IRKA-val közös projektem. 2016 decemberében mutatták be az állatos témájú antológiájukat, Darwin parázik címmel. Ezt a kötetet az én képeim illusztrálták. Viszont csak körülbelül egy vagy két kép készült direkt erre a célra, a többi képet Istók Annával egyeztetve választották ki az eddigi munkáim közül.
Mik a jövőbeli tervei?
A következő kiállításom novemberben, az Óbudai civil házban lesz. Itt Gödöllőn pedig majd januárban a Művészetek Házában lesz egyéni kiállításom, Háború a napért címmel. Nagyon sok képet viszek majd ide, illetve készül egy különleges műsor is a megnyitóra. A galériában pedig különböző kézművesfoglalkozásokat tervezek. Novemberben például egy festékfolyatós workshop lesz. Illetve mindig jön majd vendégkiállító is. Elsőként október 11-én, Várkonyi Rita hozza el a képeit. Illetve tervben van még egy beszélgetős sorozat indítása is, Varázsbolti esték címmel. Tehát azon dolgozom, hogy ez a kis galéria egyfajta kulturális tér is legyen.
