Különleges találkozóra került sor február 7-én a Waldorf-pedagógia születésének 100. évfordulója alkalmából, tavaly év végén megjelentetett „100 kérdés – 100 válasz, Gödöllői életképek Dióhéjban” c. kiadvány kapcsán a Waldorf iskolában. A különkiadásban 100 olyan régi és jelenlegi – szülő, pedagógus – és egykori diák válaszolt a személyre szabott kérdésekre, akik fontos szerepet játszottak a közel 30 éves Gödöllői Waldorf életében. Az eredetileg könyvbemutatóra tervezett alkalomra közel 100-an érkeztek – főképpen régi szülők, tanárok – és meséltek az iskolában töltött sokszor igen küzdelmes, ugyanakkor meghatározó élményekben gazdag évekről. Hiszen kezdetben nem volt könnyű az ország második legidősebb Waldorf-iskolájaként a működés – az engedélyek megszerzése, a költözések, a mai iskolaépület kialakítása – szokatalanul sok feladatot rótt a régiekre, rengeteg munkával ők taposták ki az útját a mára stabilan működő, elismert gödöllői iskolának. A vendégek sorában voltak régi diákok is, akik mára helyüket jól megálló felnőttekké cseperedtek. Valamennyi megnyilatkozást mély elkötelezettség jellemezte, az iskolában töltött éveket életük legszebb időszakaként élték meg. Az esemény különlegességét fokozta, hogy ellátogatott Six Edit, aki egykori alpolgármesterként sokat segített az új és szokatlan intézmény elfogadtatásában városunkan. Jelenlétével megtisztelte az egybegyűlteket Bárdy Péter Alpolgármester is, kifejezve a város vezetésének elismerését az itt zajló értékteremtő munkáért.
A résztvevőket a jelenlegi szülői kör pazar büfével látta vendégül, amiből látszik, hogy az összetartás ereje ma is jellemző a közösségre. Az éjszakába nyúló est házigazdája Vizy Miklós, az iskola egyik legrégebbi tanára volt, az elhangzottakat Eszenyi Zsombor és Tari Levenete, az iskola egykori diákjainak zenei bemutatói színesítettek.
A megemelő – ugyanakkor sok vidám pillanatban gazdag – rendkívüli esemény erőt és bátorságot ad az iskola közösségének napjaink újabb és újabb kihívásaival való megbirkózáshoz.
Egyedülálló alkalom volt ez az iskola történetében, amikor is a régi „nagy hősök” ilyen szép számban visszalátogattak, de részt vettek rajta természetesen az új erők közül is, akik csak egy-két éve tagjai az iskola szülői közösségének. Nagy élmény volt számukra hallgatni a régiek történeteit és ezáltal egy nagyobb összefüggéshez tartozni, a régi alapítóknak pedig megerősítő, jó érzés, hogy munkájuk, örökségük folytatódik. A gyakorlatilag bemutatkozó körnek indult kezdés több órás együttlétté nőtte ki magát, amit nem lehetett abba hagyni, vagy félbe szakítani. Aki csak jelen volt, elmesélte a Waldorfba vezető útját, az itt töltött évek felejtehetetlen élményeit. Rendkívül megindító, lelkesítő hangulat alakult ki, ahonnan nem hiányozhatott a humor sem, a mély érzéseket rengeteg nevetés, sok vidám történet kísérte.
Sokan az iskola miatt költöztek Gödöllőre, a Waldorf-pedagógiával való találkozás gyökeresen megváltoztatta életüket. Számtalan olyan feladatot végeztek – a falbontástól kezdve a fenntartó vezetőségi tisztségekig –, és végeznek most is, amit korábban nem, így itt a személyiség kibontakoztatására nem csak a diákoknak adatik meg, hanem a szülőknek is. Ugyanakkor a közösséghez tartozás is nagyon meghatározó, sok napjainkig tartó mély barátság alakult ki a családok között.
A Waldorf-iskolába járás nemcsak fizikai és szellemi munkával, hanem komoly anyagi áldozatokkal is jár. Ezzel kapcsolatban az egyik legmegindítóbb egy régi, alapító szülő története, aki ezt szánta az egyedül felnevelt – mára ugyancsak sikeres felnőtté vált – gyermekének hozományul.
Az est célját az egyik legszebben példázza, hogy ellátogatott a legelső osztály tanítója, Keresztes László is, aki egy gyönyörű, virágzó facsemetét ajándékozott az iskolának – szimbólumaként a gyökerekhez való visszatérésnek, a folytonosságnak és egyben a jövőbe mutatásnak.
Kecskés Judit
