Az Asztalom műhelyben elleshetők a bútorfestés és a táskakészítés titkai.
Szombat délelőtt tíz óra, családanyák, könyvelők, irodisták, háziasszonyok, mindenféle foglalkozású nők gyülekeznek a gödöllői Városmajor utcában. Ki a városból, ki Budapestről, néhányan több száz kilométerről. Bútorfestő workshopra készülődnek. Délutánra magabiztos ecsetkezeléssel és festékhasználattal térnek majd haza, hogy otthoni bútoraikat varázsolják újjá a frissen megtanult technológiával.
Nemes-Gergely Erika és testvére, Gergely Andi tizenegy éve hozták létre Asztalom nevű műhelyüket, és néhány éve átköltöztették ebbe az impozáns szuterénbe. Azóta több ezer ember fordult meg itt, hogy Erikánál a bútorfestést, Andinál a bőrtáskakészítést kitanulja. „Egy kis cetli lógott az ajtón azzal a szöveggel, hogy Kiadó. A vonal túlsó végén egy csodálatos, Munkácsy-díjas művészházaspár jelentkezett, akik a műhely felett élnek, és örültek, amikor terveinkről hallottak” – mesélik a Gergely lányok.
A modern bútorfestés azelőtt csak népi vonalon létezett. A régi bútorok modern színezése új irányzat, a lakberendezésben új távlatokat nyit, és a kreativitás nemcsak a régi bútorokat, hanem egész otthonokat újít meg. A technikát egy olyan fajta festék teszi lehetővé, amely sem csiszolást, sem más felület-előkészítést nem igényel. Az Annie Sloan márkát a lányok Angliában találtak, illetve fordítva: az angol hölgy látta a gödöllői fotókat az interneten, és jelentkezett. Azóta itt, a műhelyben is forgalmazzák ezt a különleges anyagot.
A workshop közben elkezdődött, a hat résztvevő próbadarabon próbálja ki a lazúrozást, festést, ecsetkezelést. Mindenki más céllal jött, de alapvetően meglévő otthoni bútoraik megújítása a cél. – Az első munkadarabom a saját konyhaszekrényem volt – meséli Nemes-Gergely Erika. – Aztán elkezdtem blogot írni erről, és elkezdtek rá válaszolni. Sokan csak meg akarták nézni saját szemmel a végtermékeket. Ebből nőttek ki a workshopok.
Andi is egy saját munkadarabbal, egy bőrtáskával kezdte. Megtetszett neki egy darab, de megfizethetetlen volt, így saját kézzel megvarrta. Azóta a szuterén felében bőrdíszműves-táskakészítő műhely működik, szintén workshopokkal. Olaszországból származó, növényi cserzésű marhabőrt használ különböző méretben és színben. – Egy táskát saját kézzel megcsinálni elképesztő munka – mondja Andi. – Magam tervezem a szabásmintákat, és a workshopon is erre biztatom a résztvevőket. Az esztétika mellett nagyon fontos figyelembe venni a praktikus szempontokat, mégiscsak egy használati tárgyat készítünk.
Erika időközben festőművésznek képezte ki magát, Andi lakberendező lett, és maga is elvégzett egy hagyományos bőrtáskakészítő iskolát a MOME-n. Fontosnak tartják, hogy haladjanak a trendekkel. – Viszont nem vagyunk jó üzletasszonyok. Az egyik osztrák vendégünk azt mondta, ha Bécsben lennénk, már milliomosok lennénk. De észrevettük, hogy ha az üzlettel foglalkozunk, akkor a kreatív energiánk elszáll. Voltak már jelentkezők, akik úgymond segíteni akartak, de mindig az derült ki, hogy csak elvinnék a haszon jó részét. Így organikusan fejlődünk – mondják. Segít nekik, hogy az országos tévék magazinműsoraiban rendszeresen szerepelnek. Kettejüknek öt gyereke van, közülük eddig csak egy mutat művészi hajlamokat, de van olyan is, akin látszik az üzleti érzék. Szóval lesz utánpótlás.
