A színes fantáziavilágát tükröző különleges festményeiről ismert gödöllői alkotóművész nemrég tért haza az amerikai St. Petersburgből. A floridai városban pedig már több további meghívást kapott. És nemcsak Floridába, hanem Tennessee és Colorado államba is.

– Kezdjük az elején, hogyan kerültél Floridába? – kérdeztem.

– Egy kedves idős házaspár hívott meg. A feleség, Jenni már rögtön az első, még 2015-ös gödöllői kiállításom után követőm lett a Facebookon – meséli Eszter. – Aztán annyira megtetszett neki a stílusom, hogy több alkotásomat is megvásárolta. Azóta rendszeresen leveleztünk, és terveztük, hogy meglátogatom őket. Most jött el az ideje. Mint kiderült, St. Petersburg ugyanolyan kultúrakedvelő város, mint Gödöllő. Ráadásul a címerállatuk is ugyanaz: a pelikán.

Eszter sokszor említette már, hogy a művészetből, az alkotásaiból szeretne megélni. Számtalan kiállításon van már túl, és nemcsak Gödöllőn, de szerte Magyarországon voltak már tárlatai. Sőt, az alkotásaiból már vásároltak Európán kívül amerikaiak, ausztrálok és új-zélandiak is. És ha minden jól megy, Eszter augusztusban Angliába utazik. A Diamond Art Studio nevű gyémántkirakós cég – amelynek pár éve ő az egyik művésze, azaz a mintáival gyémántkirakó készletek is kaphatóak – vezetője nagyon szereti a munkáit, és falfestményt rendelt tőle az irodájába.

 – Ha jól számolom, eddig 15 országból voltak vásárlóim. Mindig keresem az utam, új és új élményeket akarok szerezni. Ez az út ilyen volt. Egy egészen más Eszter jött haza Gödöllőre, mint amilyen kiutazott.

– A  Facebookon kitett egyik bejegyzésedben olyan színes és álomszerű tengerparton sétáltatok a naplementében, hogy az már ecsetért kiáltott.

– Jaj, nagyon. Nem lehetetlen, hogy egyszer valamelyik festményemen visszaköszön majd. Persze a csodálatos természet mellett a város is különleges a maga nemében. Ahová csak mentünk, mindenütt az utcai falfestészet remekei jöttek velünk szembe. Fantasztikus volt. Pezsgő kulturális élet, múzeumok, galériák, nyitott, kedves és elfogadó emberek jellemzik a várost.

– Akkor teljesen jól illeszkednének a festményeid abba a világba?

– A legfontosabb, hogy roppant különlegesnek tartották a festményeimet. Ez nagyon megható és egyben önbizalom-növelő volt. Senki sem azt nézte vagy kérdezte, honnan jövök, milyen diplomám van, hanem hogy mit tudok, milyen fantáziadúsak a műveim. És ami talán ennél is fontosabb, hogy az ottaniak szerint mindenkinek a sikere megfér a másiké mellett. „Ez az USA, az lehetsz, ami csak akarsz” – fogalmazták meg nekem. Nekem vannak még nagy álmaim. Nem akarok az éhező művész sztereotípiája lenni. Itthon, amolyan magyaros szokásként, sajnos állandóan irigyek vagyunk a másikra. Ez borzasztó.

– Sok helyről kértek be tőled bemutatkozó anyagokat?

– Igen, elég sok névjegykártyát oszthattam szét. Soha nem tudni, mikor, milyen ajtó nyílik meg az ember előtt. Nagyon fontos, hogy mindig higgy az álmaidban! Nem szabad feladni. Még akkor sem, ha azt hiszed, hogy minden vagy mindenki összeesküdött ellened. Jó volt feltöltődni. Itthon azt érzem, hogy a közéletben nagyon nagy a fásultság és a feszültség. Amerika engem kirángatott ebből, meghatározó élmény volt kint eltölteni egy kis időt, sok mindenre másként tekintek már. Kitágult előttem a világ.

– Szóval minden Vörös Eszter-alkotás eladó?

– Na, azt azért nem! Sok olyan van, amelyekhez ragaszkodom. Persze készülnek még olyanok, amiket, remélem, el fogok tudni adni.