Virág Eszter: Vágyakozni azután, ami a miénk 

Irka logo copy

Az egész a hajnallal kezdődött. Erre riadt fel az éjszaka közepén.  Igencsak meglepődött, hogy nem a befizetetlen ebédszámla, a kiránduláspénz, az el nem küldött levél ébresztette, hanem egy szó. Reggel újra és újra visszatért. Mintha a saját gondolataiban követné őt valami.  Próbálta mondatba foglalni, versbe szedni, de a hajnal makacsul ragaszkodott önmagához.  Nem illett semmilyen versformába, nem akart más szavakhoz kapcsolódni, egyszerűen önmagában ismétlődött újra és újra. Hajnal. Hajnal. Hajnal. 

A következő éjjelen a szempillarebbenésre ébredt. Éppúgy befészkelte magát az elméjébe, mint a hajnal. Kényelmesen és makacsul. Szállást vettek a fejében. A reggeli kávé, a hagymaaprítás, a teregetett ruhák hajtogatása közben újfent megjelentek. Nem lehetett őket elhajtani, vagy lerázni, akármennyi hírt is olvasott aznap. A szerdai napon a gyöngyvirág állította meg. A csütörtöki napon a kékfestő. Úgy szegődtek mellé az elfelejtett, ki nem mondott szavak, mint a kóbor állatok. Később már nem is tiltakozott ellenük. Jöttek, meneteltek nap nap után. Alkonyat, fuvallat, szekerce. 

Fekete borítású, egyszerű füzetet vett a papírboltban, és írni kezdte a hozzápártolt szavakat. Lassan értette csak meg, hogy gazdára van szükségük.  Magányosak. Csellengőek. Kevesen vannak, akik gondot viselnek rájuk, túl kevesen, akik szájukra veszik őket. Talán csak az a néhány költő, az a néhány színész, akik cimboraságban vannak a szavakkal. A hétköznapok híreit, a televíziót, a rádiót, az újságokat teljesen elborította a dollárbaloldal, Brüsszel, a poloskák, a rezsicsökkentés. Az elhagyott szavak pedig poros könyvespolcok mélyén hevertek gazdátlanul, kimondatlanul. Ki emlékezett már olyan szavakra, mint  tisztaság, becsület, hűség, anyaöl. 

Nem volt más dolga, mint hogy írjon, írjon. A fekete füzetbe. Hagyja, hogy a szavak megérkezzenek a saját világukba. S pirkadatkor, amikor „szöcske-bokán” egy-egy vendégszó beciripelt hozzá: kinyitotta az ablakot, beengedte a fuvallatot, az elhagyott szabadságot, nagy levegőt vett, és nem félt többé. Mert eljött a világosság. 

Madarász Barbara „álruhában”

Zombik és szellemek JÁRTÁK A VÁROST

Október elején a Röges utca végén általában magasba emelkedik egy három és fél méteres csontváz, amely a halloween közeledtét jelzi. Ilyenkor a gödöllői családok elkezdik beszerezni halloweenjelmezeiket, és jelentkeznek a...

"A mesterséges intelligencia korában a hiteles újságíróké a jövő"

„Nem bújhatok kérdőjelek mögé”

Veiszer Alinda Gödöllőn kezdte az újságírást, és lett mára az ország egyik legismertebb riportere. Azt mondja, minden nehézség ellenére a mostani fiatalokat is bátorítaná az újságírói pályára. Milyen újságíróként most...

Közös éneklés a hatalmas máglya körül

SZENT MÁRTON ÜNNEPE a Gödöllői Waldorf iskolában

A Waldorf-iskolákban különös jelentőséggel bírnak az évkör ünnepei. Így van ez a Gödöllői Waldorf iskolában is kezdettől fogva, ahol a napkelte- nézéssel egybekötött Szent Mihály- napi ünnep után – ahol...