Október 19-én Gödöllőn lép fel az eMeRTon-díjas színész, énekes, Gergely Róbert. Új Szécsi Pál-emlékműsora számtalan személyes visszaemlékezéssel, dokumentummal, filmbejátszással tekint vissza a nagy elődre.
Miért bújik Szécsi Pál bőrébe, és milyen érzés ott lenni?
A mi „kapcsolatunk” a fiatalon elhunyt sztárral egészen az én főiskolás időmig nyúlik vissza. Alighogy megkaptam a diplomámat a színművészeti főiskolán, felkértek egy műsorba, ahol két Szécsi Pál-számot énekelhettem. Hasonlítottam rá valamennyire, bariton hangfekvésem is megfelelt, beugrottam a mélyvízbe. A függöny mögött egy gyönyörű szőke hölgy még megszólított: „Aztán szépen énekelje a Pali számait!” Cserháti Zsuzsa volt az. Maga a fellépés nem sikerült teljesen, izgultam eléggé. El is határoztam, hogy többé Szécsi Pál számokat nem énekelek. De azt teszem azóta is, már jóval több mint ötven éve. Sőt, Pozsgai Zsolt róla szóló darabjában ténylegesen is a bőrébe bújtam, őt alakítottam szerelmei és vívódásai között.
Az ő korai halála, öngyilkossága 30 éves korában döbbenetet okozott. Azt mondták: művészsors. Az ön élete, életmódja, habitusa egyáltalán nem tűnik bohémnak vagy csapongónak.
– Félreértés azt gondolni, hogy a színészek, zenészek mind lumpolnak, az éjszakának élnek. Szép, kiegyensúlyozott háttérrel is lehet nagy érzelmet alakítani.
Igen, Szécsi Pál korai halála sokkolta Magyarországot. Ezért is érdekes, hogy dalai, a Csak egy tánc volt, a Szeretni bolondulásig, az Én édes Katinkám, a Karolina és a többiek nemcsak hogy fennmaradtak, hanem igazi örökzöldek, generációról generációra öröklődnek, és mindenki ismeri és velem énekli őket.
Volt olyan színpadi szerepe, amely különösen közel áll önhöz?
Nagyon nehéz egyet kiemelni. De talán említsünk meg egy musicalt még a pécsi időkből. 1984-ben a Pécsi Nemzeti Színházban mutattuk be Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza darabját, a Cigánykereket. Ebben egy tehetséges roma srácot és feltörekvő festőművészt alakítottam a nyolcadik kerületből. A karakter sorsa a romák legégetőbb problémáit vetette fel őszintén, önkritikával, sok humorral és lírával. Azt hiszem, érdemes az ilyen előadásokból erőt meríteni a társadalmi problémák megértéséhez.
Az ön testvére, Vajek Andrea ismert társadalmi aktivista, aki Gödöllőn él és működik. Sokszor jár mifelénk?
Amíg a fiam kisebb volt, sokszor megfordultunk a kastélyban, és főleg a parkjában. Andreához is járok, és Szadán él egy nagyon jó barátom, szóval rendszeresen megfordulok arrafelé. Gödöllő számomra a kultúrát jelenti, a kastély Barokk Színházában még gyerekelőadáson is szerepeltem, ha jól emlékszem, a Csipkerózsikában. Vonz Gödöllő kultúrája, lüktetése. Nem egy unalmas város.
Magánéletéről keveset árul el. De most talán mégis: kivel él együtt?
Három élettársammal: két kutyával és egy cicával osztom meg a kanapét. De egyébként nem titok: jelenleg nem élek párkapcsolatban, a szívem szabad.
