Az 1939 és 1945 között zajló második világháború Magyarországot és benne Gödöllőt sokáig megkímélte. 1944. március-19 én aztán a németek bevonultak az országba, és ez Magyarországot is hadszíntérré változtatta. De a gödöllői községházán már 1944. december 13-án, egy nappal a front elvonulása után mintegy 50-60 fő gyülekezett, hogy a település életét próbálják újra megszervezni.
Gödöllőn, mint általában az egész országban, a német megszállás után, majd amikor frontvonallá vált, a közellátás gyakorlatilag megszűnt. Minden élelmiszert felkutattak és a hadsereg számára lefoglaltak, eleinte kaptak valamiféle kötelezvényt az ellenérték kifizetésére, később már azt sem. Így a lakosság élelmiszer ellátása megoldatlan volt. 1944 júniusában a heti fejadag margarinból 10 dkg, húsból pedig 30 dkg volt, azonban ezt sem lehetett beszerezni. A háború végeztével az infláció már olyan méreteket öltött, hogy a pengő elvesztette értékmérő, értékmegőrző szerepét, az emberek áttértek a cserekereskedelemre. A forint bevezetéséig a községi elöljáróságok feladata volt az alapvető élelmiszerek biztosítása a lakosság számára.
Az elöljáróságnak üres volt a kasszája, az infláció miatt a liszt eladásából befolyt összeg egyre kevesebb búza vásárlására volt elegendő. A közellátás biztosítására létrehozták a Gödöllői Népellátási Szövetkezetet. A közellátást egy Közellátási Bizottság felügyelte, „Feladata volt a beérkezett élelmiszerek rendeltetés szerinti felhasználás meghatározása, a kereskedők közötti elosztás, a fejadagok nagyságának és a kiosztás időpontjának a szabályozása. Ők jelölték ki, hogy a beérkezett gabonát melyik malom tárolja és fogja őrölni, ellenőrizték a végrehajtásokat.”
Működött egy Közellátási Hivatal is, ahol számon tartották az ellátásra szorulókat, kibocsátották az élelmiszerjegyeket, és elszámoltatták a kereskedőket és a szövetkezetet. A többletköltségeket az elöljáróságok és a hatóságok viselték, de mivel nekik semmilyen bevételi forrásuk nem volt, megemelték a liszt árát, és a lakosságnak kellett többet fizetnie. A fennálló körülmények között ez politikailag nem volt szerencsés döntés, ezért a pártközi gyűlésen elhatározták, hogy a veszteségek ellenére is folytatni kell a közellátást. A költségvetési hiányt végül úgy sikerült kiküszöbölni, hogy a pengőért vásárolt lisztet forintért adták el, valamint a fakereskedelem is jövedelmezőnek bizonyult. Ezzel már nemcsak a veszteség volt megszüntethető, de még profitot is termeltek.
A magyar nagybirtokszerkezet évszázadok folyamán szinte semmit nem változott. A nagybirtokrendszer felszámolásával egyet értettek a pártok, azonban a módjában már megoszlottak a vélemények.
Gödöllőn a kezdeti érdektelenség miatt különböző módszerekkel próbálták meg elérni az igényjogosultak jelentkezését. A múlt visszatérésétől való félelem, az emberek kezdeti közönye miatt tanyánként, a gazdakörben, a pártokban és minden alkalmat igénybe véve, néha egyenként kellett a jelentkezésre meggyőzni az embereket.
A Gödöllőn kiosztott földek majdnem egésze a koronauradalomhoz tartozott korábban, de onnan a németek a járműveket és az állatokat nyugatra vitték. A szakszerű megművelés újabb akadályba ütközött azáltal, hogy az újonnan földhöz jutottaknak sem megfelelő eszközük, sem
pedig szakmai tudásuk nem volt, így felmerült a szövetkezetalapítás ötlete a helyi pártokban.
A földosztás mindenesetre megvalósult, és ezzel a koalíciós kormány megszerezte a maga számára – a történelmi igazságtételként is felfogott – a földosztással járó dicsőséget. Ami persze pár év múlva, a kommunista párt hatalomra kerülésével és a szövetkezesítéssel homályba veszett.
Tanács Katalin
(A szeptemberi értékvédő konferencián elhangozott előadásszerkesztett változata.)
