Az önkormányzat forrásai és pályázati lehetőségei nem elegendőek az épített örökség felújítására, de állami és egyházi források segítik az egyetem, a kastély és a máriabesnyői bazilika rekonstrukcióját. Ez derült ki azon a kerekasztal beszélgetésen, amely a Gödöllői Értékvédő Közhasznú Egyesület szeptemberi értékvédő konferenciáján zajlott le.
A diskurzus a fontos történelmi zarándokhely, Máriabesnyő kapcsán indult, és azon a központi kérdésen alapult, miként lehet hatékonyan bevonni a fiatalokat az örökségmegőrzés ügyébe. Ehhez ugyanis olyan infrastruktúra és programkörnyezet szükséges, amely a modern igényeknek megfelel, így a fiatalok is szívesen megjelennek a helyszínen. Mátéffy Balázs hitvallása szerint az örökségvédelemnek önmagában lehetetlen megnyerni valakit, ám ha sikerül kialakítani egy szenvedélyes viszonyt az örökség bármely eleméhez, az ügy máris nyert ügy. Az egyházak ebben sok tapasztalattal rendelkeznek a közösségbe vonzás révén. A kulcs abban rejlik, hogy nem az fog kötődni egy épülethez vagy gondolathoz, akit pusztán programokkal visznek oda, hanem akit bevonnak, akinek lehetősége van szolgálni és valamilyen áldozatot tenni a helyért. „Aki ministrált, aki hajnali misékre kelt, aki fázott, de küzdött a helyért, az a sajátjának fogja érezni azt” – mondta.
A személyes élmények és a gyerekkori kötődések erejét erősítette meg Bárdy Péter alpolgármester is. Egy gödöllői védett családi házban felnőve, vagy a máriabesnyői misék idején átélt hideg, majd a szomszédban lakó takarító néni meleg otthonának élménye mind olyan pozitív emlékek, amelyek egy helyszínhez vagy intézményhez fűznek érzelmi szálakat. Hasonlóan, a MATE aulájában tartott szalagavató is olyan élmény, amely pozitív kötődést teremt az épülethez. Ezek az élmények rendkívül fontosak, és örömmel tölti el az embert, ha látja, hogy az a hely, ahol az ifjúkorát élte, megújul, megmarad és fejlődik.
A MATE aulájának felújítása kiválóan példázza a modern épületfelújítás szempontjait – mondta Ferencz Attila vezető építész. Az aula ugyanis maga is műemlék, a hatvanas évek ikonikus építészeti emléke. A munka két fázisban zajlott: először egy energetikai felújítás (nyílászárócsere, fűtés és radiátorkorszerűsítés), majd a teljes belső rekonstrukció következett. Mivel az épület egy modern műemlék, nem volt cél rajta változtatni, ezért a felújítás szinte észrevehetetlen, a burkolatok alatt lévő technika újult meg a leglátványosabban. Komoly audiovizuális rendszerek beépítése, valamint a gépészeti és elektromos rendszerek teljes felújítása történt meg. A felújítás érintette a burkolatokat is, a PVC cseréje megtörtént, miközben az átriumos aula padlóburkolata – amely tarlósi vörös márványból készült – eredeti maradt, ám felújították. Emellett a gépészmérnöki kar épülete előtt álló szökőkút, ami fontos találkozási pontként funkcionált, szintén teljes mértékben megújult.
A felújítások során tapasztalt nehézségeket említette Rezsabek Gyula főosztály-vezető. A műemlékvédelem technikai szempontból nem könnyíti meg a munkát, hiszen a műemlékvédelmi hatóság bevonása, az előzetes egyeztetések és minták bemutatása mind mind lassítja és drágítja a folyamatot. Ugyanakkor az egyetem szándéka mindig az volt, hogy a műemléki részt megóvják, és a műemléki hatóság is konstruktívan áll a kérdéshez. Ráadásul az alapítványi működés nagy könnyebbséget jelent, mert az aláírásokat már nem messziről, hanem házon belül, az egyetemi vezető kollégáktól kell beszerezni, ami nagyban gyorsítja az ügymenetet.
A KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS RÉSZTVEVŐI:
Bárdy Péter alpolgármester, Mészáros Judit városi főépítész, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem (MATE) képviseletében Ferencz Attila vezető építész és Rezsabek Gyula főosztály-vezető, továbbá a máriabesnyői bazilika felújítási projektjének koordinátora, Mátéffy Balázs.
Mészáros Judit főépítész ezt megerősítve hozzátette, hogy az örökséghez nyúlva tiszteletben kell tartani annak történetét, és nem szabad elpusztítani az értékes rétegeket. Az a szakmai elv, hogy a létrejött értéket meg kell őrizni, és meg kell menteni az értéket hordozó legfelső réteget is, akkor is, ha az egy modern kori érték, mint például a MATE neobarokk épülete mellé épült új szárny. A főépítész szerint a felújítás nagyon is látványos, egy ilyen igényes épület pozitív hatással van a diákok közérzetére és mindennapjaira. Az egyetemi szakemberek szerint ezt példázza a Gépészfolyosó meg-
újulása is, amely ismét találkozásra alkalmas helyszínné, büfével és ülőkékkel ellátott kedvelt épületrésszé vált.
Bárdy Péter alpolgármester elmondta, hogy a város nagy örömmel tekint az állami,
egyházi és egyetemi beruházásokra (egyetem, premontrei templom, kastély), amelyek értékmentő munkát végeznek, és élettel töltik meg a régi vagy új tereket, funkcióváltással vagy anélkül. Mészáros Judit a város szerepéről szólva hozzátette, hogy a főépítésznek ma már ismét van beleszólása a városháza felügyelete alá nem tartozó, országos jelentőségű projektekbe is (például a kastély részei, Máriabesnyő). Az Országos Tervtanács ugyanis kikéri a helyi főépítészek véleményét, így hivatalból is belelát a tervekbe, és elmondhatja véleményét, amit érdemben figyelembe is vesznek, hiszen a helyi főépítészek ismerik a mindennapi használatot és a helyi tudást. Mátéffy Balázs elmondta, hogy bár kényelmetlen, ha egy új koncepció szembesül a meglévővel, a párbeszéd és a folyamat minden esetben jót tesz a projekteknek.
Három fázis: a készülő máriabesnyői bazilika, és a frissen elkészült egyetemi aula épülete és a pusztuló babati istállókastély
A városvezetés számára megmentésre váró, részben azonban nem a város tulajdonában
lévő értékek közül Mészáros Judit kiemelte az egyetemi víztorony régóta várt felújítási tervének elindulását, amely a város emblematikus épülete, valamint a Kálvária épületét, amely problémás, sérülékeny barokk szerkezete miatt állandó helyreállítást igényel. Fájó pontként említette a babati istállókastélyt, amelynek megújulására nincsen nagy ráhatásuk. Erről az egyetemi szakemberek sem tudtak érdemi terveket mondani.
A legnagyobb aggodalomra okot adó kérés Bárdy Péter alpolgármester szerint a jelenlegi pályázati színtér. A helyzetet siralmasnak nevezte, pályázati lehetőség értékmegőrzésre gyakorlatilag nincs. Jól mutatja ezt a pályázatok közötti óriási nagyságrendi különbség (pl. utak felújítására több száz millió, a városi múzeum megóvására négymillió forint). A komoly fejlesztési források – mint a korábbi Norvég Alap – megszűnésével önkormányzati oldalról sajnos szinte a nullával egyenlő a forrás. Ez azért nagyon szomorú, mert miközben történelmi épületek újulnak meg állami, egyházi vagy alapítványi forrásokból, az önkormányzatok tulajdonában lévő értékek megmentésére nincs pénz. A működésre is alig jut sok helyen. Az alpolgármester attól tart, hogy ha ez a trend folytatódik, annyi idő telik el, hogy a végén már nem feltétlenül lesz minden megmenthető.
A kerekasztal beszélgetés világosan megmutatta, hogy a sikeres örökségvédelemhez a technikai megoldások mellett feltétlenül szükséges a fiatal generáció személyes bevonása, ám a megőrzéshez szükséges anyagi alapok hiánya az önkormányzatok esetében súlyos veszélyt jelent a helyi tulajdonú épített örökség megóvására.
