A hetvenéves Török Ignác Gimnázium pedagógiai céljai az alapítás óta változatlanok, miközben igyekeznek megfelelni a 21. század kihívásainak. Sima Péter igazgatót a születésnapi ünnepségek után kérdeztük.
A Török Ignác Gimnázium átfogó és nagyon színvonalas ünnepségsorozattal emlékezett meg hetvenedik születésnapjáról. A korábbi turbulenciák, az építkezés vagy a pedagógusbérek körüli viták után lenyugodtak a kedélyek?
– Valójában a hetvenéves évforduló annyira lekötötte a figyelmünket, hogy a korábbi vitákkal nem is volt időnk foglalkozni. Én úgy gondolom, hogy a pedagógusbér-emelések jól sikerültek. Hadd idézzem Maruzsa Zoltán államtitkárt: még nem értük el azt a szintet, amit célul tűztünk
ki 2026-ra, de nagyon közel vagyunk hozzá. Most a nevelést, oktatást segítő kollégák bérét kellene megemelni, mert ott viszont maradt még bérfeszültség.
– Ebben milyen szerepe lehet egy gimnázium igazgatójának, hogyan tud küzdeni ezért?
– Tagja vagyok a nemzeti pedagóguskarnak, amely most tartotta országos küldöttgyűlését. Ott is el tudtuk ezt mondani, folyamatosan jelezzük ezt a dunakeszi tankerületi központ felé is.
– A Török Ignác Gimnázium a HVG rangsora szerint hatvanhatodik az országban, de annyiban változott a trend, hogy két másik gödöllői gimnázium is megelőzte. Ennek mi az oka?
– A rangsorokkal mindenképpen érdemes foglalkozni, hiszen a szülők is foglalkoznak velük, figyelik és nyomon követik, hogy mit mutatnak a listák. Ez a legutóbbi rangsor számunkra eléggé hátrányos volt, meg is néztük az okokat. A kompetenciaméréseink eredményei lettek gyengék. A matematika kompetenciamérésnél országos kettőszázhuszonkettedikek voltunk. Eközben a matematikaérettségi eredményeinél tizennegyedikek. Amikor a kompetenciafelmérés zajlott, még építkezés volt az épületben, technikai problémákkal is küzdöttünk. Jobb lett volna például a vezetékes internet, mint a wifi. Kissé kaotikusan működtek a dolgok. Egyébként már van egy nagy riválisa a HVG-listának, az
MCC 100-as listája, és ott például harmincadikak vagyunk, ott megelőzzük a másik két gödöllői középiskolát.
– És gondolom, a szülők és a diákok a felvételi eredményeket tartják a legfontosabbnak. Ebben milyen az arány most?
– Körülbelül kilencven-kilencvenöt százalékban mondhatjuk azt, hogy felsőoktatásba mennek
tovább a diákjaink, méghozzá nagyon sokan az első helyre beírt felsőoktatási intézménybe. Én úgy gondolom, hogy a három gödöllői gimnázium tanulmányi és eredményességi szempontból körülbelül ugyanott van.
– Érdekes változás volt az iskolák életében az új telefonpolitika. A Török melyik irányt követi ebben?
– A jogszabályok által meghatározott irányt követjük. A telefont az iskolában csak úgy szabad használni, hogyha erre a tanár engedélyt ad. Ez azért is fontos, mert egyébként tanórákon valóban nagyon sokat használják a kollégák a digitális eszközöket, hiszen az oktatásba be vannak építve a különböző applikációk, amelyek tényleg nagyon nagy mértékben tudják segíteni a diákok tanulását. Emellett a digitális kompetenciákat is muszáj fejleszteni, hiszen a huszonegyedik században ezek szinte alapnak számítanak.
A mesterséges intelligencia jól ki tudja egészíteni az oktatást.
– Az elmúlt két évben berobbant a mesterséges intelligencia, ami megint új dimenziókat nyitott a digitális térben. Milyen hatással van ez az oktatásra?
– A mesterséges intelligencia, mint minden emberi találmány, attól függ, hogy mire használjuk. Mi igyekszünk minél inkább beépíteni az oktatásba, hiszen később ezzel fognak élni a diákok. Valószínűleg az életünknek már most a része, és egyre inkább a része lesz. A mesterséges intelligencia nagyon jól ki tudja egészíteni az oktatást. De idén a házirendben fogjuk szabályozni a mesterséges intelligencia használatát. Egy-egy dolgozatnál vagy házi dolgozatnál nem szabad majd használni, de ha programozni tanulnak a diákok, akkor ebben nagyon jó lesz. Szerencsére a mesterséges intelligencia maga meg tudja mondani, hogy mely programok készültek mesterséges intelligenciával. Tehát kiszűrhető az, hogy mikor használ nem megengedett segítséget önálló munka
helyett.
– Igaz az, hogy a tanulóknak a fele nem is gödöllői?
– Ez már nagyon régóta így van. A középiskoláknak nincs beiskolázási kerületük. Központi írásbelin kell részt venni a diákoknak, majd szóbelin. A nyolcosztályos képzésben részt vevők, azaz a „kicsik” nagy része viszont gödöllői. Kilencediktől fölfele valóban nemcsak Gödöllőről, hanem a környékről is érkeznek diákok. De pontazonosság esetén a gödöllői lakhelyet be szoktuk számítani. Ennyi előnye azért lehet a helybelieknek.
Sima Péter az ünnepi színdarabban Farkas Balázs legendás testnevelő tanárt alakítja
– Lezajlott a gimnázium belső felújítása. Eközben azt látni, hogy a református líceumban egy hatalmas építkezés zajlik, egy egészen új épülettömb épül. A premontrei gimnázium már szinte egy egész városrész, annyi épülete, annyi sportlétesítménye van. Ezeket a nagy, milliárdos beruházásokat irigykedve nézik a törökösök?
– Egy picit igen, de valójában örülünk, hogy a másik két gimnáziumban ilyen nagy beruházások vannak, és infrastrukturálisan ekkorát fejlődnek. Jó lenne, ha nekünk is lennének ilyen lehetőségeink, ugyanakkor éppen ezen a héten volt itt nálunk egy német és egy dán testvériskolás csoport, akik nagyon szépnek és jó hangulatúnak találták a gimnáziumunkat. Ez így van annak ellenére, hogy a másik két iskolának most több jutott.
– A születésnapi ünnepségen a beszédében mondott egy érdekességet: úgy tűnik, hogy kinőtték a mostani gimnáziumi épületet. Mit lehet tenni?
– Hát igen, ezt még vizsgáljuk. Felmerült annak a lehetősége is, hogy bizonyos órákat külső helyszíneken tartsunk meg. Szükség lenne még helyre, legalább egy-két csoportszobára, illetve egy-két tanteremre. Ez persze nagy falat. Ezért is öröm az öregdiákok egyesületének, az alumninak a megalakulása. Minden segítséget nagyon szívesen látunk. Az iskola alapítványa és az alumniszervezet persze egész épületeket nem tud építeni, de most például
az iskola bútorzatát kellene részben lecserélni, és abban az adományok segíthetnek.
– Lezajlott az iskola 70. születésnapja. Hogyan látja a Török Ignác Gimnázium következő hetven évét?
– Az ünnepségeken két igazgató elődöm, Heltai Miklós és Fábián Bertalan, és én is beszédeket mondtunk, és a tanulság: ugyanazt próbáljuk képviselni évtizedek óta a gimnáziumban. A diákokért teszünk meg mindent, hiszen a mi gimnáziumunk is arra van kitalálva, hogy a diákokat segítsük abban, hogy sikeres felvételi eredményt érjenek el a középiskola végén, miközben mi megfelelünk pedagógiai céljainknak. Ezek pedig szerintem az 50-es évektől a mai napig ugyanazok. A módszerek persze folyamatosan változnak, de a célok megmaradnak. A gimnázium jövője meggyőződésem szerint emiatt is biztosítva van a következő hetven évre.
